„..mi történt a rendszerváltás óta? 1995-ben és 2005-ben Lezsák Sándor országgyűlési határozati javaslatokat terjesztett elő a Duna-Tisza-közén élők életminőségének javításáért. Az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete Csatári Bálint vezetésével számos kutatást végzett a VÁTI-val közösen a Homokhátság jövője érdekében, a Vízügyi Igazgatóságok munkatársai jelentéseket írtak, a Lakiteleki Népfőiskolán Tanyakollégium címmel magas színvonalú tanácskozások zajlottak.
S közben az Európai Bizottság kiadta a Hogyan győzzünk a globális éghajlatváltozás elleni küzdelemben? című nyilatkozatát, amellyel meghirdeti a klímaváltozás elleni küzdelem megnyerésére közép- és hosszú távú stratégiák kidolgozását magába foglaló munkafolyamatok megindítását mind az EU-n belül, mind pedig a nemzetközi közösséggel együttműködve. A 2012 évet követő időszakra vonatkozó klímapolitikáról még csak most kezdődnek a tárgyalások Brüsszelben, ezért gyors döntésre van szükség itthon a csatornaépítéssel kapcsolatban.
Széchenyi álma azért nemzetpolitikai kérdés, mert a Duna-Tisza-csatorna megépítése elősegíti az ember és természet viszonyának kedvező változását hazánkban, így ökológiai, gazdasági, infrastrukturális, mezőgazdasági kérdés egyszerre. Számítások szerint akár 500 ezer ember foglalkoztatását érintheti. Vedres István 1805-ben leírt szavaival: „Ami Jó és Hasznos, ha ma el nem végzed, Hidd el: annak kárát, holnap mindjárt érzed.””
(Részlet Dr. Horváth Béla volt országgyűlési képviselő írásából, mely megjelent a Magyar Nemzet 2010. június 11-i számában és teljes terjedelmében megtalálható a www.nemzetiforum.hu internetes oldalon.)
