Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. november 23. csütörtök
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
A Duna-Tisza-csatorna megépítése nemzeti ügy
2010. június 14.

Ha Széchenyi István és Deák Ferenc álma megvalósul, a klímaváltozás okozta károk enyhülhetnek országunkban.

Hajózni muszáj – mondja a latin közmondás, amit hazánkra vonatkoztatva úgy alakíthatunk át, hogy „csatornát építeni muszáj”. Tudják ezt szakembereink évszázadok óta, de érdemi lépés nem történt. Az áprilisi választások óta új időszámítás kezdődött Magyarországon, s ma már nemzetpolitikai kérdés a Duna-Tisza-csatorna megépítése.

Magyarország egy dologban biztosan nagyhatalom: édesvízben egyedálló mennyiség áll rendelkezésünkre. Az ezekben a napokban lezajlott árvíz is mutatja, itthon nincs hiány vízből. Az árvízi helyreállítás, a pusztítás nyomainak eltüntetése után fel kell tennünk a kérdést: hogyan sáfárkodunk-e vizeinkkel? A kérdés súlyosságát két tény támasztja alá: egyrészt a globális felmelegedés miatt sajnos Magyarországon is egy elsivatagosodási folyamat figyelhető meg, Európában hazánk a legveszélyeztetettebb a csapadékmennyiség csökkenésének szempontjából. Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi világszervezete, a FAO 2003-ban, hosszú távú előrejelzésében félsivatagi (!) övezetté nyilvánította a mintegy 10 ezer négyzetkilométer területnyi Duna-Tisza közét! Másrészt az Európai Bizottság május közepén közzétett jelentésében felhívja a figyelmet, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiség és a vízigény egyensúlya Európa több területén kritikusan felborult, az aszályok és a vízhiány komoly kihívást fognak jelenteni. Nem dramatizálás, de a Világbank szerint a XXI. század háborúi a víz miatt fognak kitörni. S talán nem véletlen, hogy a baloldali liberális kormány az elmúlt nyolc évben a nemzeti vízvagyon privatizációjára készült, amire szerencsére nem jutott ideje.

Orbán Viktor Nemzeti Együttműködés Programja deklarálja, hogy olyan mezőgazdaság, környezet- és tájgazdálkodás megteremtése a cél, amely megőrzi talajainkat, ivóvízkészleteinket, az élővilágot, természeti értékeinket. Kitörési pontként jelenik meg a programban a vízalapú gazdaságfejlesztés. Ezért alapvető nemzetpolitikai feladat a Duna-Tisza-csatorna építésének megkezdése. Kiválóan képzett magyar szakemberekből nincs hiány, a múlt században készült terveket csak le kell porolni, az 1901-ben és 1944-ben végzett talajmechanikai fúrások jegyzőkönyvei a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban rendelkezésre állnak.

Folytatni kell az 1945 utáni polgári kormány csatornaépítési munkáját, amelynek eredete visszanyúlik az 1839/40. évi országgyűléshez, ahol Széchenyi István, Deák Ferenc, Pulszky Ferenc, báró Sina György és mások felkarolták Beszédes József és Vedres István, a XIX. század e két kiváló műszaki szakemberének csatornatervét, s így megszületett az 1840. évi XXXVIII. törvénycikk a Dunát a Tiszával összekötő csatornáról. A legnagyobb magyar így írt a tervezett csatornáról: „„Keblemet pedig semmi sem tágítaná annyira, mintha mindazon jó magyar Képek, melyek Duna-Tisza-közt láthatók, egy új életet árasztó, derék vízcsatorna mellett legnagyobb kéjjel éldelhetnék százszorta javított vidékük minden előnyét”. Írásaival Kossuth Lajos is az ügy mellé állt.

Térjünk vissza a múlt századba, amikor meghatározó lépések történtek az Alföld, a Homokhátság érdekében és a Duna-Tisza-csatorna megépítéséért. Csak felvillantásképpen néhány jó példa. 1933-ban Horthy Miklós kormányzó és a kormány végighajózták a Tiszát, ekkor hangzott el e nevezetes mondás: „A liberális világ építette a fővárost, a világvárost, de az ország, a nép megerősödésével, itthontartásával nem foglalkozott”. 1937. évben törvény született az öntözőgazdálkodás előmozdításáról, létrehozták az Öntözési Alapot, felállt az Országos Öntözésügyi Hivatal, aminek elnökét – fontosságára való tekintettel – az államfő nevezte ki. „Bizalommal teszem az öntözés kérdésének megoldását Kállay Miklós kezébe” – mondta Horthy az Alföldi Bizottság szolnoki ülésén elmondott történelmi jelentőségű beszédében. Majd 1943-ban törvény született „Az országos érdekű vízi munkálatokról”, amelynek 3. § (2) bekezdése a Duna-Tisza csatorna építésének megkezdéséről szól. De a II. világháború közbeszólt.

A Duna-Tisza-köze ügye nem került feledésbe: 1948 márciusában Tildy Zoltán köztársasági elnök ásóját beletaposta a taksonyi földbe, és ezzel kezdetét vette az építkezés. Ám Tildyt július végén a kommunisták lemondatták, majd a Vízgazdálkodási Tanács 1950. október 9-i ülésén tárgyalták a Tisza-völgy egységes vízgazdálkodásának távlati tervéről szóló előterjesztést, amiből Bebrits Lajos kommunista közlekedési és postaügyi miniszter kivétette a Duna-Tisza-csatorna kérdését, ezért csak húsz kilométer csatorna épült meg. Fontosabb volt nekik, hogy a hagyományosan mezőgazdaságról híres Magyarország a "vas és acél országává" váljon.

De mi történt a rendszerváltás óta? 1995-ben és 2005-ben Lezsák Sándor országgyűlési határozati javaslatokat terjesztett elő a Duna-Tisza-közén élők életminőségének javításáért. Az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete Csatári Bálint vezetésével számos kutatást végzett a VÁTI-val közösen a Homokhátság jövője érdekében, a Vízügyi Igazgatóságok munkatársai jelentéseket írtak, a Lakiteleki Népfőiskolán Tanyakollégium címmel magas színvonalú tanácskozások zajlottak.

S közben az Európai Bizottság kiadta a Hogyan győzzünk a globális éghajlatváltozás elleni küzdelemben? című nyilatkozatát, amellyel meghirdeti a klímaváltozás elleni küzdelem megnyerésére közép- és hosszú távú stratégiák kidolgozását magába foglaló munkafolyamatok megindítását mind az EU-n belül, mind pedig a nemzetközi közösséggel együttműködve. A 2012 évet követő időszakra vonatkozó klímapolitikáról még csak most kezdődnek a tárgyalások Brüsszelben, ezért gyors döntésre van szükség itthon a csatornaépítéssel kapcsolatban.

Széchenyi álma azért nemzetpolitikai kérdés, mert a Duna-Tisza-csatorna megépítése elősegíti az ember és természet viszonyának kedvező változását hazánkban, így ökológiai, gazdasági, infrastrukturális, mezőgazdasági kérdés egyszerre. Számítások szerint akár 500 ezer ember foglalkoztatását érintheti. Vedres István 1805-ben leírt szavaival: „Ami Jó és Hasznos, ha ma el nem végzed, Hidd el: annak kárát, holnap mindjárt érzed.”

Horváth Béla PhD
volt országgyűlési képviselő

Megjelent a Magyar Nemzet 2010. június 11-i számában

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Sass Kálmán mellszobrának avatása Érmihályfalván
2017. november 19.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Atilla fia, Csaba királyfi

Budapest, Polgárok Háza
2017. november 22. 18.00

Meghívó Sass Kálmán mellszobrának avatására

Érmihályfalva (Partium)
2017. november 19.

Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepsége

Budapest, Pesti Vármegyeháza
2017. november 15. 17.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép