Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. február 28. kedd
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Beszélgetés Horváth Zsolttal
2016. február 29.

A Magyar Nemzeti Értékek Védelméről, a Hungarikumokról szóló törvényről, valamint az értéktárakkal és az értékőrökkel kapcsolatos munkájáról beszélt a veszprémi országgyűlési képviselő a Nemzeti Művelődési Intézet folyóiratának adott interjújában.

Beszélgetés Horváth Zsolttal

Baloghné Uracs Marianna: A hétköznapokban csak Hungarikum törvényként emlegetett jogszabályt 2012-ben fogadta el a Parlament, de a rövid idő ellenére máris komoly eredményeket tudhat maga mögött az értékgyűjtés Magyarországon. A jogszabály erősen kötődik Horváth Zsolt nevéhez, hiszen országgyűlési képviselőként bábáskodott az előkészítésében. Ugyanakkor a gyakorlati értékőrző munkában is tevékeny részt vállal Veszprém megyében, már a kezdetektől. Honnan is indult a Hungarikum mozgalom, milyen előzményei voltak?

Horváth Zsolt: A Hungarikum mozgalomnak bizonyára több kezdete is volt. Sokan azt mondják, hogy már a 80-as, 90-es években folyt értékfeltáró tevékenység, de az újkori Hungarikum mozgalomnak, ami a törvényhez vezetett, 2008 a kezdete. 2008-ban a Magyar Országgyűlés elfogadott egy határozatot a Hungarikumok védelméről, ettől kezdve gyorsult fel ez a folyamat. 2008 az az időpont is, amikor Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke Bács-Kiskun megyében egy hungarikum-gyűjtő mozgalmat indított. Az ő ötlete volt, hogy egy terepmunka során el kell menni az emberekhez, és megkérdezni őket, hogy mit gondolnak az értékekről, a hungarikumokról.

Én akkor országgyűlési képviselő voltam, Lezsák alelnök úr mellett tevékenykedtem. Az ő példáját elhozva, Bács-Kiskun megye után 2009-ben Veszprém megyében is elindítottunk egy ilyen folyamatot. Mi itt kialakítottuk a saját módszerünket, egy mini konferenciasorozatot szerveztünk.

Minden kistérségben választottunk egy települést, elmentünk az emberekhez, hívtunk civil szervezeteket, önkormányzati képviselőket, polgármestereket, kézműveseket, a népművészeti egyesület tagjait; a Veszprém Megyei Közművelődési Intézet is mellé állt ennek a folyamatnak. Tehát sokan voltunk.

Ekkor még nem volt törvény, viszont az ott szerzett információk jelentős részét fel tudtam használni a későbbiek során a jogi szabályozásban. Hiszen olyan emberekkel tudtunk ott találkozni, akik törvénytől függetlenül is a hagyományőrzés, az értékteremtés területén tevékenykedtek.

Igazából innentől kezdve zajlik ez a folyamat, szerencsére több mint 100 főből álló bázisa lett Veszprém megyében is a mozgalomnak. Elkezdődött a jogi szabályozás újraindítása, és a 2010-es, új kormány jogalkotási programjában is szerepeltette, hogy létrehozza a Magyar Nemzeti Értékek Védelméről és Hungarikumokról szóló törvényt. És ettől kezdve elrendeltetett az is, hogy ebben én is szerepet játszom.

Részt vettem az előkészítésében, később a megvalósításában is többen dolgoztunk, de mindenféle szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy valóban komolyabb szerepet vállaltam abban, hogy megszületett a törvény.

B.-né U. M.: A törvény megjelenése után hogyan folytatódott tovább a munka, és mennyiben segítette ezt a Nemzeti Művelődési Intézet? Milyen módon történt ez Veszprém megyében?

H. Zs.: Amikor megjelent a törvény, majd a végrehajtási rendelet, arra biztattuk a közösségeket, hogy hozzák létre az értéktárakat. Országos szinten is komoly segítség volt, hogy a törvény előírta a Nemzeti Művelődési Intézet számára, hogy legyen szakmai partnere ennek a tevékenységnek.

Innentől kezdve, minden megyében lett az értékgyűjtésnek egy magja. Veszprém megyében az első pillanattól kezdve nagy segítség volt a Nemzeti Művelődési Intézet. A törvény felhatalmazása alapján már egy olyan megyejárásra indultunk, ahol tájékoztattuk a közösségeket a lehetőségekről, egyáltalán arról, hogy hogyan kell, hogyan lehet értéktárat létrehozni. Tehát egy módszertani segítséget is nyújtottunk, és nyilván ennek van egy utógondozása is.

Ahol megalakultak ezek a közösségek, ahol létrehozták az értéktárat, ott meg arra bíztattuk őket, hogy ne csak egy adminisztrációs tevékenységet lássanak benne, hanem az értékgyűjtés mentén jöjjenek létre kiadványok, rendezvények, klubok, közösségek, mindenki rendezze meg a helyi értékek ünnepét, szülessenek az értékekről leírások, azt a helyiek is ismerjék meg, az iskolákba be lehessen vinni ezeket az információkat.

Nekem adódott lehetőségem arra is, hogy egy Kárpát-medence járásban is részt vegyek. Az első időszakban a Hungarikum Bizottság értéktárak kialakításáért felelős koordinátora voltam, és valóban én vittem a hírét ennek mindenhova.

Veszprém megye élen járt az első időszakban, az értéktárak számában is, szerintem most is az elsők között vagyunk. És ami még számomra fontos volt, hogy sok együttműködő partnert tudtunk ebbe bevonni. Civil szervezetek sokasága, jó néhány magánszemély és olyan érték-gazda, aki rendelkezik egy-egy érték felett. Velünk van a Herendi Porcelán Manufaktúra, amely az első pillanattól kezdve támogatja ezt a mozgalmat, de többet is említhetnék.

Van néhány olyan példaértékű helyi közösség, amely ezen elvek kapcsán – túl az adminisztráción – valóban életre keltett egy közösséget, ott azon a helyen, és ez máig így van.

Beszélgetés Horváth Zsolttal

2015 szeptemberében kezdődött meg a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány segítségével az értékőrök képzése Kárpátalján, amelynek eredményeként novemberben tizenhárom ottani értékőrt avathattak fel. A képen a helyi értékőrök és felkészítőik csapata, dr. Horváth Zsolt a szobor előtt ül

B.-né U. M.: Bizonyára gyakran előfordul a munka során, hogy meg kell győzni a kétkedőket. Mi a programjainkon gyakran halljuk: nekünk itt ebben a faluban nem érdemes ezzel foglalkozni, itt nincs semmi. Hogyan lehet ezt a hozzáállást megváltoztatni, motivációt nyújtani?

H. Zs.: Az elején nagyon jó volt az, hogy többen már a törvény előkészítésének időszakában bekapcsolódtak a munkába, kialakult egy közösség.

Nagy szerepe és jelentősége volt a terepmunkának: minél több helyre elmenni, és gyakorlatilag meggyőzni egy helyi közösség vezetőjét. Volt sok hátráltató tényező, ráadásul ez egy vadonatúj szabályozás, nem volt korábban semmilyen mintája, múltja.

Nem is igazán értették az első időszakban a közösségek, hogy miért is kell ez. Az is hátráltató tényező, hogy ez egy önként vállalt önkormányzati feladat. Teszem hozzá, pont abban az időszakban született meg a törvény, amikor az önkormányzatok feladatainak átalakulása is lezajlott.

A legnagyobb dicséret illeti azokat a helyi közösségi vezetőket, akik az első időszakban bekapcsolódtak. Az első kézből kapott információnak nagy jelentősége volt, mikor személyes találkozás, beszélgetés során fel tudtuk tárni egy-egy helyen az érték fogalmát. Mikor el tudtak rugaszkodni bizonyos sztereotip fogalmaktól. A legnagyobb probléma az volt, hogy mérték magukat valamihez: nekünk nincs olyan, mint a Herendi porcelán, vagy nincs olyan, mint a Matyó hímzés.

Mindenki magában csak a Hungarikumokat kereste, a csúcsteljesítményt. És ha ilyet nem találtak, akkor ők már azt gondolták, hogy ebben a folyamatban nem vehetnek részt. Amikor azonban el tudtuk hitetni velük, hogy helyi értéke igenis van annak az emlékműnek, annak a kopjafának, annak a helyi jellegzetes ételnek, italnak, hogy mekkora jelentősége van, jelentősége lehet, akkor innentől kezdve kibontakozott ez a folyamat.

Még többen lettünk, és most már lehet látni, hogy a legnagyobb segítség a szomszéd település polgármestere. Ha a településen, ahol éppen azon gondolkodnak, hogy létrehozzanak-e értéktárat, a rendezvényen ott van a szomszéd település polgármestere, és meg tud erősíteni engem benne, hogy ők is létrehozták, már többen vannak, és már csináltak valamit, akkor elindul ez a folyamat. Tehát, most már nem nekem kell, hogy elhiggyék azt egyedül, hogy ilyet kell létrehozni.

Ők már minden esetben igazi nagykövetei a Hungarikum mozgalomnak. A mi számításaink szerint most már több mint 80 helyi értéktár van Veszprém megyében.

Beszélgetés Horváth Zsolttal

A Parlamentben is bemutatták a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány kiadásában megjelent Ízek, illatok, receptek című könyvet. A képen dr. Horváth Zsolt és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a bemutatón

B.-né U. M.: Most is szóba került, mi is gyakran tapasztaljuk, hogy az érték fogalma körül gyakran van bizonytalanság. Például legutóbb egy műhelymunka során alakult ki vita muzeológus szakemberekkel az érték fogalma körül. Mert ők egészen mást gondolnak erről, mint mi, közművelődési szakemberek, akik a „terepen” dolgozunk az értékgyűjtésben. Ráadásul különösen nehéz megragadni azt, ami nem kézzelfogható.

H. Zs.: Valóban van egy szakmai vita, de szerintem ez jó, hogy van. Én nem szoktam kibújni ez alól, és nem is úgy szoktam rajta részt venni, hogy nekem van igazam vagy nekik van igazuk. Szerintem mindkettőnknek igaza van, ha helyesen értelmezzük a hungarikumok fogalmát meg a helyi érték fogalmát.

Véleményem szerint a hungarikum mozgalom kapcsán az érték összetevői: 50% szakma és 50% érzelem. Tehát egy helyi érték esetében elengedhetetlen, hogy a helyi közösség, a helyi emberek ragaszkodjanak ahhoz a dologhoz, még akkor is, hogyha ez egy egyszerű, göcsörtös, fából faragott kopjafa. Lehet, hogy a művészi értéke nem lép túl egy bizonyos határt. De a fa mögött lévő ember, a történet, a közösség ragaszkodása beemeli ezáltal a helyi értéktárba. Lehet, hogy az nem lesz soha egy zsűrizett alkotás a szakma szerint, ám a helyi közösség attól még minden évben elzarándokol ahhoz a kopjafához, ahhoz a fához, mert a fa mögött egy nagyon komoly érték jelenik meg.

A szakemberek nagy része, akik megismerik ezt az elméletet, és a kettőt össze tudják illeszteni, nem idegenkednek tőle. Én megértem, sőt támogatom a szakmát abban, hogy a minőség, a szakmai értékelhetőség elsődleges szempont legyen, de csak így. A szó negatívját szoktam használni, tehát hogy értéktelen, bóvli, minőséggel nem rendelkező dolog soha ne legyen egy helyi értéktárban. De nem feltétlenül kell minősített, zsűrizett alkotásnak lennie az épített örökségnek sem.

Egy iskola épülete lehet egy közösség számára fontos, mert üzenete van, hogy ott a gyerekeknek még mindig lehetőségük van. És még az is lehet, hogy az az iskolaépület szocialista-realista stílusban épült, talán csúnya is, de a falak mögött lévő élet beemelheti a helyi értéktárba, csak a helyes szemlélet legyen meg mögötte.

B.-né U. M.: Vagyis a közösségi összetartás, közös vélekedés, illetve a kialakítása ennek az alapja. Ettől nagyszerű számunkra, a közösségi művelődést segítő szakemberek számára ez a lehetőség. Azt tapasztaljuk, hogy ahol elkezdenek értékgyűjtéssel foglalkozni, és nemcsak a helyi értéktár bizottság dolgozik, hanem személyek, közösségek is a településen, ez közösségformáló erővé válhat. Így a helyi értéktár már nem egy kataszter lesz, hanem annál sokkal több. Használják ezt a tudást, éltetik tovább, csinálnak vele valamit: kiállítást, könyvet, filmet készítenek belőle, rendezvény alapjává válhat stb.

H. Zs.: Igen, ha egy közösség felismeri ezt a lehetőséget, ők nem bánják meg azt, hogy bekapcsolódtak a hungarikum mozgalomba. Meggyőződésem, hogy Veszprém megyében néhány településen a polgármester azért kezdeményezte a helyi értéktár létrehozását, hogy Horváth Zsolt többet ne zavarja… ne küldjön e-mailt, ne telefonáljon, ne jöjjön ide többet, legyen meg a kívánsága, létrehozzuk és kész!

Mikor létrehozták, és közben kiderült, hogy e mögött a szándék mögött egy közösség van, szerveztek egy programot, és én részt vehettem ezen, akkor néhány polgármester félrehúzott, és azt mondta, hogy én nem gondoltam volna, hogy ez életre kelt egy közösséget, hogy az emberek célt találnak maguknak helyben, hogy látják, hogy egy következő generáció mennyit tanulhat ebből.

Van kicsit szomorú történetünk is. 2013 végén eljött hozzám egy idős királyszentistváni néni, mert olvasta az újságban, hogy én ilyenekkel foglalkozom. Hozott egy nagyon nagy dossziét, kiterítette az asztalomra, majd néhány másodperc múlva a királyszentistváni értéktár gyűjteménye volt előttem. És ő elpanaszolta, hogy látja, hogy van ilyen lehetőség, elment a polgármesterhez, de nem akarnak ezzel foglalkozni. És ő ezért kétségbe van esve, hogy ki fognak maradni.

Akkor csatlakoztak először az I. Kulturális Közfoglalkoztatási Program keretében fiatalok hozzám a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítványban, és elhatároztuk, hogy 2014-ben, amikor egy kicsit jobb idő lesz, kimegyünk és feldolgozzuk a néni által összegyűjtött értékeket a maga valóságában. Vették a fiatalok a fényképezőgépüket, a kis mini videokamerájukat, kint voltak terepmunkán több napon keresztül a néni vezetésével, és feldolgozták.

Digitálisan megvan, leírásokat készítettek az értékekről, az Alapítvány honlapján is megtalálható. Végeztünk a munkával, és szerettük volna megmutatni a néninek, hogy hova jutottunk, de már nem tudtuk. A néni meghalt közben.

Én mindig azt szoktam mondani, hogy nem egy rohammunka az értékgyűjtés, de könnyen lehet, hogy az értékgazdákat, a helyi gyűjtemények gazdáit az utolsó pillanatban érjük el. Ez abból a szempontból volt negatív példa, hogy ennek a néninek nem tudtuk megmutatni, és ő már nincs közöttünk, de abból a szempontból pozitív volt, hogy lám-lám, eljutott mindenhova a mozgalom lényege, és lehet az értékgyűjtésben úgy is részt venni, hogy a helyi közösség vezetője ezt nem támogatja annyira.

Persze nem ez az ideális állapot, az az ideális, ha van helyi támogatás, de nagyon sokféle fajtája lehet ennek. És még egy dolog: ha megfogalmazódik egy elhatározás a helyi értéktár kialakítására, szerintem a nulladik lépés az értékfeltárás, amikor a helyi közösség tagjai összejönnek, és mindent felszínre hoznak, ami a helyi értékek körében esélyes lehet.

Az értékfeltárást követően fontos a rendszerezés is. Amikor a helyiek megmérik az értékeket, és azt mondják arról a dologról, hogy igen, neked itt a helyed, milyen jó hogy itt vagy közöttünk. A másiknál meg: jó, hogy te felszínre kerültél, de nem ebbe a körbe tartozol.

Például Pista bácsi bora, amit az ember életében csak egyszer tud meginni. Jó, hogy a helyi közösség megvitatta ezt a kérdést, és azt tudta róla mondani, hogy Pista bácsi kedves, aranyos, de a bora szörnyű, az biztos ne szerepeljen az értéktárban, mert ez rossz lenne.

Miután létrehozták az értéktárat, felkutatták az értékeiket és mindezek bekerültek az értéktárba, a következő lépés az, hogy elkezdik megélni ezeket az értékeket. A rendezvények során, a kiadványokban, az ünnepeik és a hétköznapjaik során. Ha valaki végigjárja ezt a lépcsőt, akkor azt gondolom, hogy onnantól kezdve számára nem kétséges, hogy van-e értelme a hungarikum mozgalomnak vagy nincs.

Ha valaki egyszerre kettőt vagy hármat lép, annak lehet, hogy nehézségei adódnak, vagy az is lehet, hogy ott értéktelen vagy bóvli dolog került bele. Azért nagyjából alakul most már ennek a folyamata.

Beszélgetés Horváth Zsolttal

1944. november 5-étől december 8-áig a veszprémi „sziklában” őrizték a koronaőrök a Szent Koronát és a Szent Jobbot. Erre ma már díszes tábla is emlékeztet a bejáratnál, amelynél minden évben megemlékezést tartanak. A képen dr. Horváth Zsolt beszédet mond, mögötte Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Porga Gyula veszprémi polgármester

B.-né U. M.: Ha már szóba került, mi az, amivel a kulturális közfoglalkoztatás segíteni tudja ezt a folyamatot, hol van a mi lehetőségünk, szerepünk ebben?

H. Zs.: Nagyon sok közkatona kell a hungarikum mozgalom sikeréhez, olyan emberek, akik önzetlenül vállalják ezt. Ráadásul, ha munkaidejükben teszik, főállásúként, az hatalmas erőforrás. Mert minden közösségnek sokat kell segíteni abban, hogy ráérezzen erre a folyamatra, és elkezdje.

Nekem személyes tapasztalatom csak a saját alapítványom esetében van: azok a fiatalok vagy kevésbé fiatalok, akik részt vettek a kulturális közfoglalkoztatásban, első lépésként megismerték a hungarikum mozgalom lényegét, tehát ők is elsajátították. Ezt követően tudtak szerepet vállalni abban, hogy az értékfeltárásban részt vegyenek, segítséget nyújtsanak.

Az én alapítványom mindig nagy figyelmet fordít arra, hogy olyan rendezvényeket is szervezzünk, évente legalább egyet vagy kettőt, ahol kifejezetten ez a téma. 2014 februárjában Herenden szerveztünk egy szakmai napot a Nemzeti Művelődési Intézet Veszprém Megyei Irodájával közösen, melynek közel 100 résztvevője volt a Herendi Porcelán Manufaktúra tanácskozó termében.

A program szervezése az első kulturális közfoglalkoztatásban dolgozó közösségi munkások vállán nyugodott. Ők toborozták a résztvevőket, forgatókönyvet írtak, és a két kislány, Bernadett és Rebeka volt a levezetője az egész rendezvénynek.

Aztán említhetném a Művészetek Völgyében megvalósuló értékudvar rendezvényeit. Ezek nem csak az Alapítvány közfoglalkoztatottjai, hanem a taliándörögdi, kapolcsi szervezeteknél, a KÖSZI bázison dolgozó közösségi munkások által szervezett közös rendezvényként valósultak meg.

Vagy akár az Értékőr program megvalósítása. Jelenleg a kárpátaljai fiatalok köréből szervezünk egy 15 főből álló csapatot, akiket a hungarikum mozgalom és az értékgyűjtés lényegére képezünk ki. Azok a közösségi munkások, akik most velem dolgoznak, ebben vállalnak nagyon komoly szerepet.

Vannak felületes tapasztalataim más megyékből is, ahol szintén részt vettem ilyen rendezvényeken, és összességében azt tapasztalom, hogy nagy segítség a kulturális közfoglalkoztatás, mert többen lettünk, akik hivatásszerűen tudnak az értékgyűjtő mozgalomban ilyen formában részt venni.

Beszélgetés Horváth Zsolttal

2015. október 28-án nyílt meg a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány segítségével létrehozott nemesvámosi értéktár. A képen dr. Horváth Zsolt beszél a megnyitón

B.-né U. M.: A közösségi munkások bevonását ebbe a folyamatba mi is segítjük, több oldalról is. A képzésük során kaptak tudást, muníciót, melyet a saját településükön, partnerszervezetüknél használhatnak. A megyei szakmai fejlesztő munkában, különböző programjaink során a településeken a helyben élők figyelmét irányítjuk rá a lehetőségre, a módszerekre. Viszont példaértékű számunkra az, hogy az ifjúsági értékőrök a hungarikum mozgalom oszlopos tagjai, és szívesen vesznek részt ebben a munkában. Ezt hogy sikerült elérni?

H. Zs.: Amikor arról döntöttünk a törvény létrehozása során, hogy önként vállalt feladatot adunk az önkormányzatok számára – ami kicsit elvárás is –, hogy mindenki létrehozza az értéktárát, de nem rendeltünk mellé forrást, akkor volt egy kis lelkiismeret furdalásunk emiatt.

Mit tudok mondani annak a helyi települési vezetőnek, aki azt mondja nekem, hogy én létrehozom az értéktárat, de segíts már abban, hogy kik fogják ezt építeni? Ez volt az egyik gondolat. A másik az, hogy valóban, mindenki, amikor fiatal volt, megkapta a nála idősebbektől, hogy na, ezeket a fiatalokat aztán biztosan nem érdekli az a dolog. Miközben én már láttam, hogy van körülöttem is néhány olyan fiatal, akit meg érdekel.

A két gondolatot gyúrtuk össze, amikor A Fiatalok Lendületben Programhoz nyújtottunk be egy pályázatot a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvánnyal 2011-ben. A nyertes pályázat segítségével hoztunk létre egy helyi közösséget az értékgyűjtés mentén.

Volt benne egy speciális ismeretátadási anyag, ami nem elsősorban iskolai jellegű képzésre épül. És mindezt úgy, hogy a programból kilépő fiatalok gyakorlati ismeretek birtokába is jussanak.

Ez egy kísérleti program volt, kipróbáltunk valamit. Ebben Hoffner Tibornak és Bazsó Gabriellának nagy szerepe volt, hiszen hárman ültünk az asztalnál, amikor gondolkodtunk, mikor összeraktuk a pályázatot. És hát elindítottuk, elsősorban általános iskola felső tagozatában, középiskolások és egyetemisták körében, főiskolások és fiatal felnőttek között, akik már dolgoznak. Nagyjából ezek voltak a célközönség.

A másik kritérium az volt, hogy a terepmunka során mindenki a maga saját településén végezzen komoly munkát, ismerje meg a saját, helyi értékeit. Kidolgoztunk egy képzési programot, amiben valóban az volt a legjobb, hogy nem egy tanár-diák kapcsolatot építettünk, hanem műhelymunkák során feladat ismertetésére került sor, és innentől kezdve mindenki szerepet vállalhatott a feladat elvégzésében, megvalósításában.

Ez egy önként vállalt feladat, a fiatalok a szabadidejükben végzik, és minimális költségtérítést kapnak, hogy legalább ne kerüljön nekik semmibe. Ellenben tudunk nekik adni ismeretet a hungarikum mozgalom alapjairól. És van benne egy mézesmadzag is, a fotózás, videózás alapismeretei, melyre szakemberek segítségével megtanítjuk őket. Ez egy nagyon nagy vonzerő a fiataloknak, hiszen az elsajátított tudást később más területen is tudják majd hasznosítani.

Így indítottuk ezt a folyamatot, és tulajdonképpen, hogy ugorjak egy nagyot, 4 év után eljutottunk oda, hogy több mint 300 olyan regisztrált fiatalunk van, akikről tudjuk azt, hogy részt vettek helyi értékek feltárásában.

Van néhány olyan fiatalunk az elmúlt időszakban, aki tinédzserből mára a helyi értéktár bizottság elnökévé vált. Tehát a helyi közösség őt bízta meg az értéktár bizottság feladataival. Van olyan értékőrünk, aki polgármester lett, Tábori Feri, Hárskút polgármestere egykor az értékőr programunk résztvevője volt. Van olyan ifjúsági közösségünk, a Taliándörögdi Ifjúságért Egyesület, akiket Taliándörögd képviselőtestülete megbízott a helyi értéktár felépítésével.

Tehát ezek már olyan gyakorlati eredmények, amik igazolták azt, hogy érdemes volt elindítani. Be tudtuk bizonyítani azt, hogy a fiatalok körében is vannak olyanok, akiket érdekelnek a helyi értékek, és tesznek is azért, hogy ezek az értékek felszínre kerüljenek.

Veszprém megyében már 3 programot lezártunk, Fejér megyében óriási bázisunk lett, több mint 100 fiatalunk van ott, Pusztaszabolcs központtal. Jártunk Bács-Kiskun megyében, Heves megyében most a mi elméletünk alapján építettek egy helyi közösséget Tiszanána központtal, és a mostani büszkeségünk, ami nagyon nagy eredmény, hogy átléptük Magyarország jelenlegi határait, és Kárpátalján, Nagydobrony központtal, 15 fiatallal dolgozunk. Akik reményeink szerint a későbbiek során a Kárpátaljai Nemzetrész Értéktár kiállításában komoly szerepet fognak vállalni.

Még amit talán érdemes elmondani, hogy ezek a fiatalok közösen hozták létre a www.szeresdamagyart.hu honlapot. Ezen a honlapon végigkövethető az, hogy mi volt az az értékgyűjtő, értékfeltáró munka, amit ők konkrétan létrehoztak.

Egy dolog biztos, hogy mi ebben a programban helyettük nem intézünk el semmit. Tehát, mikor elkezdünk dolgozni egy közösséggel, akkor kitűzzük a feladatokat, de csak olyanokat, amelyeket ők szeretnének. Nincs olyan, hogy lehetetlen feladatot vállalnánk. Szerencsére ez az a program, aminél a végén többen vagyunk, mint az elején.

Általában lemorzsolódni szoktunk, de most mi többen vagyunk, mert a fiatalok baráti köréből, a fiú lány barátja vagy a lány fiú barátja már a harmadik hétvégén jön közénk. Igazi közösségépítés zajlik, ez a legfontosabb feladat, és már valóban elértük azt, hogy a Pannon Ifjúsági Értékőr Hálózat egy közösség. Hiszen ezek a fiatalok egymást is megismerték, és a legnagyobb öröm, hogy már nélkülünk szerveznek saját rendezvényeket.

Tehát ez a kapcsolati háló kezd kialakulni. Nagy reményeink vannak a későbbiekben, úgy, ahogy a példa mutatja, belőlük lesznek a helyi közösség vezetői. Akár a művelődési ház vezetője, akár a képviselőtestület tagja, lesz belőle polgármester vagy egy helyi civil szervezet képviselője.

És ha olyan emberek veszik át ezeket a közösségi irányításokat, akik elismerik az értékgyűjtés és a hungarikum mozgalom lényegét, akkor olyan nagyon rossz úton nem járunk.

B.-né U. M.: A fiatalok máshogy közelítenek az értékek felé? Segíti ez a nemzeti identitásuk, magyarságtudatuk kialakulását?

H. Zs.: Mindenképpen. Ennek ez a lényege, hogy nem az interneten keresztül ismerkednek meg ezekkel az értékekkel, hanem a terepmunka során.

Oda megyünk. Lábon megyünk oda. Házról házra járunk. Elmegyünk ahhoz az értékteremtőhöz. Ott helyben készíti a fiatal az interjút a nénivel a helyszínen. Megismeri azt a tudást, ami az ő birtokában van. És bizony egészen másként viszonyulnak a későbbiek során ehhez.

A legtöbbször előforduló szlogen az, hogy én nem is gondoltam volna, hogy… Ez a néni itt lakik, azt tudta, de hogy ilyen tudás birtokában lenne, még talán azt is tudta, de hogy ilyen remekműveket készít abban a házban, az egy óriási felismerés a fiataloknak.

Én azt szoktam mondani, hogy ez egyfajta híd a generációk között. Amikor arról beszélünk, hogy szétszakadunk, mert már nincsenek együtt családok, nem élnek együtt, mindenki az önállóságot választja, akkor az értékek felismerése mentén épül fel egy híd a generációk között.

És megfordítva az is igaz, hogy az idősebb generáció nem akarja elhinni: ők idejönnek hozzám? Őket érdekli az, hogy én milyen tudás birtokában vagyok? Számukra ez egy megerősítés, hogy talán még sincs elveszve annyira ez a világ.

Mi nem szeretnénk tömegmozgalmat. Nincs bennünk olyan, hogy egy év múlva szeretnénk bejelenteni, hogy háromszázan vagyunk, most meg már háromezren vagyunk. Mi azt szeretnénk, hogy ez egy folyamatosan épülő háló legyen.

Azt is gondoljuk, hogy nem minden fiatalt érdekelnek a hagyományok, az értékek. De nyugodtan a szívünkre tehetjük a kezünket, mert minden felnőttet sem érdekel. Inkább kis magok, közösségek jöjjenek létre, azokból lehet igazán hálót építeni.

Beszélgetés Horváth Zsolttal

2015 májusában nyílt meg a veszprémi várban a Szeresd a magyart Információs Pont és Vásár. A képen dr. Horváth Zsolt, V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár és Porga Gyula veszprémi polgármester a megnyitón

B.-né U. M.: Vajon merre halad tovább, mi a jövő az értékőr mozgalomban?

H. Zs.: Keressük, kutatjuk a közösségeket. Most már van egy pici hírünk, sokan hallottak rólunk, sokan már értékőrnek nevezték ki magukat, azok is, akik soha nem voltak a tagjaink. De ez nem baj.

Már van egy módszertani gyűjteményünk, és ezt mi nyilvánossá tettük az alapítvány honlapján (www.ptfa.hu), bárki letöltheti. Azt gondoljuk, hogy csinálja bárki, aki azzal a szemlélettel teszi, amit mi kitaláltunk.

De tudatosan is építkezünk, van hiányérzetem Veszprém megyében is, van egy nagy fehér folt, ahol szerintem jót tenne egy fiatal közösség felbukkanása az értékgyűjtő mozgalomnak.

Nagy vágyunk, hogy átlépjük Magyarország határait, és a kárpátaljai most teljesült. Azt is gondoljuk, hogy körbe kellene építeni magunkat. Úgy, hogy apró lépésekkel kell építkezni, ez a cél, hogy hálót építsünk a fiatal közösségek között. Ismerjék meg egymást, hiszen ők a következő generáció, hasznosítsák azt a kapcsolatot, ami létrejön közöttük.

És akkor sikeresek lehetünk.

 


 

DR. HORVÁTH ZSOLT 1969. március 29-én született Veszprémben. A Szentkirályszabadjai Általános Iskolában tanult, 1987-ben a veszprémi Közgazdasági Szakközépiskolában számvitel-gazdálkodási szakon érettségizett. 1996-ban szerezte meg első diplomáját a Testnevelési Főiskola sportmenedzseri szakán. 1997–2002 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karának hallgatója, és tanulmányai végeztével jogi doktorként diplomázott. 2004-ben, kétéves posztgraduális képzést követően ugyanitt Európa jogi szakjogászi kiegészítő diplomát kapott. 2006-ban közbeszerzési referensi oklevelet szerzett. 2005 áprilisától a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tagja, 2006 októberétől vállal részt a Nemzeti Fórum Egyesület munkájában. Alapító tagja a Védegylet Veszprémért Egyesületnek. 2007-től kuratóriumi elnöke a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítványnak.

2006 és 2014 között országgyűlési képviselő. 2010 és 2014 között a Veszprém Megyei Közgyűlés tagja, 2013-tól a Veszprém megyei Értéktár Bizottság elnöke. Jelenleg a Hungarikum Bizottság Értéktár Koordinációs megbízottja.

DR. BALOGHNÉ URACS MARIANNA: 25 éve dolgozom a közművelődésben, ebből 24 évet Pápán, a Jókai Mór Művelődési Központban töltöttem művelődésszervezőként, szakmai csoportvezetőként majd igazgatóként. Itt legszívesebben színházi előadások szervezésével, a színházi nevelés és a drámapedagógia különböző területeivel foglalkoztam.

Dolgoztam a felnőttképzésben, elsősorban hátrányos helyzetűeknek szóló, kompetenciafejlesztő képzéseket szerveztem. Foglalkoztam a közösségek fejlesztésével, a generációk közötti együttműködések segítésével, valamint a közösségek szerepének erősítésével a helyi értékek átörökítése terén.

Részt vettem a Pápai járás szervezeteit összefogó Civil Háló Szövetség valamint egy civil információs és tanácsadó iroda létrehozásában és működtetésében, ennek érdekében pályázatok elkészítésében és megvalósításában, valamint több olyan programban, amely az önkéntesség elterjesztésére irányult. 2015-ben a Pápai Művelődéstörténeti Társaság alelnökének választottak. 2015 januárjától a Nemzeti Művelődési Intézet Veszprém Megyei Irodájában dolgozom területi koordinátorként.

(Forrás: SZÍN - Közösségi Művelődés, a Nemzeti Művelődési Intézet folyóirata, 2015. december 20/6)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Nemzeti Fórum Egészségügyi Munkacsoportja a Parlamentben
2017. február 27.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Nagy Szeder István emlékkonferencia

Budapest, RETÖRKI
2017. március 8. 9.00

Őrvidék Kollégium zárórendezvény

Felsőőr, Református Gyülekezeti Terem
2017. február 25. 14:00 óra

"Parma fidei - Hit pajzsa" díjátadó ünnepség

Budapest, Pesti Megyeháza
2017. február 25. 11.00 óra

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Magyar Nemzet

Magyar Hírlap

HírTV

Echo TV

Heti Válasz

Demokrata

 


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép