Menü
Hírek
Programok
Kölcsey Kör
Interjúk
Keresztény Élet
Archívum
Keresztény Élet

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért


Média
partnereink

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

2019. január 22. kedd
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Cey-Bert Róbert Gyula: A magyar lélek szabadságharca
2018. október 22.

Cey-Bert Róbert Gyula, a Corvin-köz egykori szabadságharcosának beszéde elhangzott 2018. október 22-én, a forradalom előestéjén Lakiteleken, az 1956-os kopjafánál.

Cey-Bert Róbert Gyula: A magyar lélek szabadságharca

Az 1956-os szabadságharc nemcsak a XX. század magyar történelmének legdicsőbb eseménye, hanem a több, mint 1000 éves magyar történelem egyik legmeghatározóbb történése, egy szinten a 907-es győztes pozsonyi csatával és az 1456-os nándorfehérvári diadallal.

Mindhárom esemény befolyásolta Európa történelmét, sőt az 1956-os szabadságharcunk következményei megrengették a világot, kimutatták a kommunista nagyhatalom, Szovjetunió álságos,  szabadságtipró igazi természetét és ezzel megállították a kommunizmus világhódító szellemi előretörését és elindították Szovjetunió nagyhatalmi befolyásának lassú hanyatlását.

A magyar közvéleményben elsősorban az ’56-os szabadságharc leverése tudatosult, a legtöbben annyit tudnak az akkori eseményekről, hogy 1956-ban a magyar nép fellázadt a kommunista diktatúra ellen és a szovjet hadsereg kíméletlenül vérbe fojtotta a felkelést.

Kevesen ismerik, hogy a szabadságharcnak két jól elválasztható időszaka volt:

- dicsőséges, győztes napok október 23. és november 4. között, amikor az oroszlán bátorsággal küzdő magyar fiatalok legyőzték és meghátrálásra kényszerítették a világ leghatalmasabb páncélos seregét,

- és a november 4-e utáni nagy áldozatokat követelő tragikus napok, amikor a tízszeres túlerővel támadó szovjet haderő eltiporta a végsőkig kitartó fiatalok ellenállását.

Az 1956-os szabadságharc ismerete nélkül a XX. század második felének a történelmi folyamata nem érthető meg: a szabadságharc ismerete meghatározó fontossággal bír a magyarság fennmaradását biztosító nemzettudat megerősödésére, jövőbeli fennmaradására.

Tizennyolc éves gimnazistaként részt vettem az 1956-os pesti harcokban. Átéltem a szabadságharc győztes napjait (a mai napig életem legboldogabb napjai) és a november 4-i szovjet orvtámadás utáni napokat, a kétségbeesett utóvédharcokat (a mai napig életem legszörnyűbb napjai).

Az események tanúja voltam, tudom, hogy miről beszélek, még erősen élnek bennem az akkori érzelmek, élmények, társaimmal való beszélgetések szívszorongató emlékei.

Életem legboldogabb időszakát 1956. október 28. és november 4. között éltem át, amikor azt hittük, hogy győzött a szabadságharc, vége a kommunista elnyomásnak, kivonulnak a szovjet csapatok, az ország visszanyeri szabadságát és függetlenségét.

Egy csodálatos örömteli boldog hét volt.

1956. október 28. és november 4. között úgy éreztük, hogy az egekben járunk és az elmúlt napok emberpróbáló csatáinak a tüzében lelkileg megtisztult a magyarság, kiégett belőlünk a rossz, megmaradt a jó, a nemes és a szép.

A szabadságharc tisztító tüzében az emberek megváltoztak, segítőkészebbek, jobbindulatúak, derűlátóbbak, magyarabbak lettek. Jókedvűen, felhőtlen örömmel jártuk az utcákat, összeölelkeztünk ismeretlen emberekkel, boldogan és meghatottan ismételgettük "szabadok vagyunk", "győztünk", "kimennek a ruszkik", mintha még magunk sem akartuk volna elhinni a csodálatos változást, szükségét éreztük másokkal is megosztani az örömünket, hogy bizonyosak legyünk, hogy valóság az, amit átélünk!

Soha annyi mosolygó, örömteli arcot azóta sem láttam sehol a világon.  Aki ezeket a csodás napokat nem élte át, talán soha nem fogja megtudni, hogy milyen érzés az, amikor az ember egyszerre magyarnak, szabadnak és boldognak érzi magát.

Életem legszörnyűbb, legboldogtalanabb időszakká viszont 1956. november 4. és november 11. között éltem át, amikor az ígéretüket megszegve, orvul ránk támadtak a szovjet páncélos hadosztályok és nyilvánvalóvá vált, hogy szabadságálmunk nem valósulhat meg és visszatér a kommunizmus hazug, pokoli rabszolga világa.

Egy iszonyatos szörnyű hét volt.

Az október végi napokban serdülő fiatalos lelkesedéssel, romantikus szenvedéllyel harcoltunk a magyar szabadság  győzelméért. November 4-i szovjet orvtámadás után, az égő várból kitörő, megfogyatkozott, elszánt védők halállal szembenéző dacos eltökéltségével, az elesett társakra való megemlékezés erőt adó energiájával harcoltunk a magyar becsületért, üzenetet küldve a jövendő fiataljai számára, hogy a hazáért, a nemzetért való harcot, a legnehezebb helyzetben sem szabad feladni!

Az 1956-os magyar szabadságharc a magyar lélek, az ősöktől örökölt szenvedélyes lelki alkat, tűzhányóként kitörő lángoszlopának a megnyilvánulása volt, amely hőssé változtatta mindazokat, akik fegyverrel vagy fegyvertelenül részt vettek a szabadságharcban.

Hosszú történelmünk során, nagyon sokszor keményen meg kellett  küzdenünk szabadságunkért, nemzeti fennmaradásunkért, a hunoktól az avarokig, Árpád népétől középkori királyainkig, Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákóczi szabadságharctól az 1848-49-es szabadságharcig, az Első Világháború véres  csatáitól  a Székely Hadosztály honvédő harcaiig, az 1956-os szabadságharctól a nemzetközi  globalista erők szellemi rabszolgasága elleni jelenleg folyó szabadságharcunkig.

A XXI. század első évtizedeiben, az egész világot rabszolgasorsba taszító globalizmus szellemi fajtalanságot és lelki nihilt megtestesítő szörnye fenyegeti nemzeti szabadságunkat, nemzeti fennmaradásunkat.

A kérdés ma is ugyanaz, ami már megfogalmazódott az V. században Atilla korában, 907-ben a pozsonyi csata előtt vagy nemzeti szabadságharcaink időszakában:  meg akarjuk tartani nemzeti szabadságunkat, sajátosságainkat, hagyományainkat vagy meghajlunk a globalizmus  szörnye előtt és énekelve és dalolva  besétálunk lelkünket kisajátító rabszolga világába?

Petőfit idézve a kérdés világos: "rabok legyünk vagy szabadok"?

Az ’56-os jelszónk megfogalmazta  a választ:

Éljen a Magyar Szabadság! Éljen a Haza!

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
NOE évindító konferencia a Népfőiskolán
2019. január 18-20.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Az Európai Unió jelene és jövője

Kecskemét, Kocsis Pál iskola
2019. január 17. 18.00

Magyar szemmel - pályázati felhívás a rendszerváltás emlékezetére

Beküldési határidő: 2019. január 20.

Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért

Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Lakitelek Népfőiskola

Szövetségesek

Szövetségesek

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép