Menü
Hírek
Programok
Kölcsey Kör
Keresztény Élet.
Interjúk
Nézőpont
Sajtószoba
Keresztény Élet

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért


Média
partnereink

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

2019. január 21. hétfő
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Egyedi és pótolhatatlan örökség
2019. január 9.

Rosta Szabolcs: Korábban azt gondoltuk, hogy itt már minden előkerült, ami szükséges az Árpád-kor átértelmezéséhez, de az élet ránk cáfolt, unikális, gazdag leletegyütteseket sikerült kiásni. Több év kihagyás után 2018-ban ismét megbontották a Bugac melletti Pétermonostora ásatási területét.

A feltárás eredményeiről és az elmúlt szezon mérlegéről Rosta Szabolcs ásatásvezető régész, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója számolt be lapunknak.

 

–  Decemberben véget ért az ásatási szezon: a bugaci feltárás legújabb eredményeiről lapunkban korábban már beszámoltunk. Hogyan tudná összegezni az elmúlt évet?

–  Négy év kihagyás után tavaly újraindítottuk a kolostor környezetének kutatását. Hosszú idényt tudunk magunk mögött, márciustól november elejéig voltunk kint. Az előzetes tervek szerint be szerettük volna fejezni a kolostorépület északi és nyugati szárnyának feltárását, amellyel lehetőség nyílik a kolostoregyüttes teljes és hiteles rekonstrukciójára. Várakozásaink azonban csak részben teljesültek: bár minden eddigi évadnál jelentősen nagyobb felületet nyitottunk meg, kiderült, hogy a kolostor törzs­épületéből további, külső épületek nyílnak. Így az egyik szemünk nevet, hiszen a kolostor építéstörténetét, alaprajzát most már pontosan ismerjük, ám másik szemünk sír, mert a kapcsolódó, jelentős falak és alapok követését megakadályozta a tél.

Egyedi és pótolhatatlan örökség

A mai Bugac nagyközség több középkori település – Bugacháza, Pétermonostora és Pálmonostora – egykori területének összeolvadásából keletkezett. A település története a 12. század közepén kezdett felívelni, akkor, amikor az utóbbi évek leletei alapján ma már csak „Aranymonostorként” emlegetett egyházi intézményt megalapították. A monostor csaknem száz évig állt fenn, 1241-ben a tatárjárás vetett véget a virágzó Árpád-kori település életének. A 2011 és 2013 között zajló ásatások után tavaly ismét megnyitották a területet, így mostanra pontosan ismerhetjük a monostor építéstörténetét és alaprajzát

 

–  Melyek voltak az elmúlt év legkülönlegesebb leletei? Miért érdekesek ezek?

–  A 2011–2013-as évek után azt gondoltuk, hogy itt már minden előkerült, ami szükséges az Árpád-kor átértelmezéséhez, de az élet rendesen ránk cáfolt. Olyan értékes, unikális leletegyütteseket sikerült kiásni, amelyek alapján az idei évad az előző éveknél is gazdagabbnak minősíthető. Az itt már megszokott, számtalan aranyozott tárgy mellett ki kell emelni a négy limoges-i zománcot, de egy agancsból faragott szentalakkal is gazdagabbak lettünk, amely egy Kölnben, 1200 körül készített ereklyetartó doboz verete volt. Teljes mértékig egyedülálló az a szintén agancsból faragott evangélium fedőlap, amelynek mintegy száz verete került elő egy gödörből. A könyv közepén lévő aranyozott korpusz és a négy evangélista szimbóluma adott helyzete mellett, a hegyikristály és kék üvegberakásos veretek egykori elhelyezkedésének rekonstrukciója még sok fejtörést fog okozni a régészeknek és művészettörténészeknek. A számomra legkiemelkedőbb lelet ezeken felül, az – e lap hasábjain már bemutatott – kobaltkék cseppekkel díszített üvegpohár, melyet valahol a Szentföldön, talán Szíria területén készítettek a keresztesek idejében.

 

–  Mi volt a szezon legnagyobb eredménye?

–  Eredményeink szerencsére igen sokrétűek, elég csak a tárgyi hagyaték gazdagságára utalni. Ezek a kiemelkedő leletek mostanra – restaurátorainknak hála – bemutatható, publikálható állapotban vannak. Sikerült a kolostor és bazilika hiteles építési periódusait is pontosan elkülöníteni. Bár a külső szemlélő számára talán kevésbé látványos eredmény, de a hitelesség érdekében nagyon fontos, hogy az egykori élettereket jelentő járószinteken sok pénzt is találtunk, amely így nagyon pontos keltezést tesz lehetővé. Fontos eredmény, hogy megtaláltuk a bazilika előtti főteret, ahol városias településre utaló épületek alapozását és falait találtuk meg. Mindez jelentősen különbözik attól, mint amit eddig a korszakról gondoltunk.

Egyedi és pótolhatatlan örökség

Ezer sírt tártak már fel, és még több ezer csontváz fekszik a föld alatt: jól nyomon követhető rajtuk a korszak temetkezési szokásainak változása, összefüggésben azzal, hogy a magyarságban egyre erősebben meggyökerezett a keresztény hit

 

–  Mi volt a szezon legnagyobb nehézsége?

–  Hosszú évad volt, amelybe sok minden belefért. A szokásos – régészek által már jól ismert és megszokott – időjárási tényezők mellett számomra a legnagyobb nehézséget mindig az jelenti, hogy van egy pont, aminél jobban nem lehet optimalizálni és hatékonyabbá tenni egy régészeti feltárást. Legalábbis akkor, ha precízen akarjuk végezni. Hiába dolgozna például dupla annyi ásatási ember, dupla annyi pénzből, a régész nem tudná lekövetni magát a feltárás folyamatát. A terepi munka után szükség van olyan utómunkákra is, amelyek elengedhetetlenek annak érdekében, hogy a megszerzett tudás a társadalom számára is hasznosuljon kiállítások, ismertető publikációk, előadások formájában. Magyarán a régészet – még ha innovatív képessége folytán képes is szolgálatába állítani a legújabb műszaki és természettudományos eszközöket – mégiscsak egy időigényes folyamat. Így kénytelen vagyok türelemmel várni a következő idényig, hogy megtudjam, mi is van a főtéren.

 

–  Milyen tervei vannak a 2019-es ásatási szezonra?

–  A tavalyi eredmények nagyban befolyásolják az idei terveket. A kolostor épületétől északi irányban folytatódik egy jelentős falakkal induló külső övezet, amely valószínűleg az ipari létesítményeket rejti. És emellett persze a bazilika előtti főtér minél nagyobb felületének megnyitása is tervben van. Ritka és ígéretes egy érintetlen 13. századi főtér, úttal, szekérnyomokkal…

 

–  Nyáron nagyon sok sírt láttunk kibontva: miről árulkodnak ezek a sírok?

–  Csaknem ezer sírt tártunk fel az 1050/60 és 1240 közti időszakból, és gyaníthatóan több ezer váz fekszik még a föld alatt. Szépen nyomon követhető rajtuk keresztül a korszak temetkezési szokásainak változása, nyilván összefüggésben azzal, hogy a magyarságban egyre erősebben meggyökerezik a kereszténység.

A csontok teljes antropológiai elemzése még folyamatban van.

Egyedi és pótolhatatlan örökség

A tatárjárás előtt egy középkori léptékkel hatalmas, már-már városnyi település vette körül Pétermonostorát, amely virágzó anyagi kultúrával és – a Szentföldre vezető zarándokút magyarországi szakasza mentén elterülve – élénk európai és keleti kapcsolatokkal rendelkezett. Négyszáz fölött van az itt feltárt aranyozott tárgyak száma, és ebben nincsenek benne az aranytárgyak és az európai színvonalú limoges-i zománcok, amelyekből egy-egy darab is ritkaságnak számít. Számos szentfigura került elő, de a kiemelkedő darabok egyike egy németországi műhelyben készült, hegyikristály berakásos, agancsból faragott evangélium-fedőlap a 12. századból. A bugaci kincsek egyedülállók, a leletanyag mennyisége és minősége pedig alkalmas arra, hogy átírja az Árpád-korról alkotott ismereteinket. Mostanra egyértelműen bizonyítható, hogy sokkal gazdagabb, sokszínűbb élet zajlott ekkor, mint amit korábban tudtunk. A tavalyi feltárás olyan tárgyakat hozott felszínre, amelyek a korábbinál is gazdagabbá tették a 2018-as évadot, a legkiemelkedőbb leletek pedig már túlvannak a restauráláson – mondta el Rosta Szabolcs (Fotó: Kiss Béla)

 

–  Milyen kegyeleti vonatkozásai vannak ennek?

–  A régészeti ásatásokon kiásott, jelen esetben keresztény szokások szerint eltemetett emberi vázakkal kapcsolatosan sokszor felmerülő kritika, hogy szabad-e egyáltalán bántani őket; vagy legalább a vizsgálatok elvégzése után, miért nem temetjük őket vissza, megadva nekik a végtisztességet. Emberileg és tudósként ez nehéz kérdés. A tudomány lehetőségei folyamatosan bővülnek, a jövőben olyan kérdésekre is választ kaphatunk, amiről ma még nem is álmodhatunk. Például a magyar őstörténet kutatásában hamarosan komoly áttörés következhet be a szerteágazó izotópos vizsgálatok vagy az archeogenetika révén. Ha honfoglaló magyarjaink vagy az avarok kiásott csontjait az adott korban érvényes tudományos vizsgálatok elvégzése után kollégáink visszatemetik, akkor ma miből vehetnénk mintákat a kiemelke­dően fontos kérdések tisztázásához? Ez alighanem egy eldöntetlen vita lesz addig, amíg a tudomány képes nem lesz minden információt kinyerni a leletekből. De ugye éppen a fenti törvényszerűség miatt ez maga a képtelen ellentmondás.

 

–  Az új leletek nagy része hová került?

–  A tavaly feltárt leletek közül a legkiemelkedőbb darabok már a restauráláson is túl vannak, több közülük már be is lett mutatva a szakma, de néhány a nagyközönség számára is – bár ez a kisebb része a tárgyaknak. Ahogy korábban utaltam is rá, most a hosszadalmas restaurálás, fotózás, leltározás folyamata zajlik. Ez készíti elő a kiállításon való bemutatást, a szakmai és ismertető publikációkban való megjelenést.

 

–  Sok cikk jelent meg az utóbbi időben a fémkeresőzésről, ellentmondásos a megítélése. Mi a tapasztalata terepen ezzel a témával kapcsolatban?

–  A fémkeresőzés térhódítása révén erősen elszabadultak az indulatok magával a tevékenységgel kapcsolatban is. A Bugacon előkerült közel hatezer fémtárgy jelentős része a feltáráson kívül, a monostort körülvevő nagy, kereskedelmi település területéről, a szántásból származik. Ezek döntő többségét a múzeummal folyamatos szakmai kapcsolatban lévő, helyi civil múzeum­barátunk szolgáltatta be a mi kutatási tervünk alapján, a mi általunk kialakított szakmai kritériumoknak megfelelően. Ez az együttműködés – amely szerte az országban egyre népszerűbb a múzeumok és a civilek között – mindannyiunk számára hasznos örökségünk mentése céljából. Ettől jelentősen különbözik az engedéllyel nem rendelkező, szakmai szereplőkkel kapcsolatot nem tartó, nem együttműködő, saját zsebére dolgozó illegális fémkeresős. Az alapvető viszonyulási pont e kérdésben egyértelmű és kristálytiszta: Kárpát-medencei tárgyi és szellemi örökségünk egyedi és pótolhatatlan, jellegéből adódóan nem képes reprodukcióra. Ezért régészeti hagyatékunk mindennemű, akár eleve rossz, de akár jó szándék által vezérelt, meggondolatlan pusztítása bűn, amellyel az egész nemzet szenved jóvátehetetlen károkat.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
NOE évindító konferencia a Népfőiskolán
2019. január 18-20.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Az Európai Unió jelene és jövője

Kecskemét, Kocsis Pál iskola
2019. január 17. 18.00

Magyar szemmel - pályázati felhívás a rendszerváltás emlékezetére

Beküldési határidő: 2019. január 20.

Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért

Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Lakitelek Népfőiskola

Szövetségesek

Szövetségesek

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép