Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum
Videogaléria
a
További videókTovábbi videók

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. december 15. szombat
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: A populisták és az elit
2018. április 7.

Az elmúlt évek parlamenti választásait az európai országokban egyre inkább a bevándorlás kérdése uralta, így volt ez például Hollandiában, Németországban, Olaszországban, és így van Magyarországon.

És a sor nem áll meg, mert ebben az évben még lesznek választások Szlovéniában, Lettországban és Írországban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a bevándorlást ellenző, vagy azt korlátozni akaró „populista” pártok mindenütt erősödtek.

Különböző liberális agytrösztök rendszeres felmérést készítenek az európai populizmus alakulásáról, így 2016-ban a Friedrich Ebert Alapítvány által támogatott Policy Solution, 2017-ben pedig a Tony Blair Institute for Global Change (Tony Blair Intézet a Globális Változásért). Mindkét elemzés megerősítette a populista pártok erősödését mind Európa keleti, mind nyugati felében, az utóbbi tanulmány még egy interaktív térképet is mellékelt, amelyen az egyes országok úgy sötétednek el, ahogy az időskála a bázisnak tekintett 2000. évtől a felmérés idejét jelző 2017. évig elmozdul. Különösen sötétek a közép-európai országok, ahol a populizmus már kormányszintre emelkedett, míg a nyugati országokban a populista pártok legfeljebb a kisebbik koalí­ciós partnerként szerepelnek.

Hogy ki populista és ki nem, azt egy kritériumrendszerrel határozták meg. Eszerint a populista pártokra a következő jellemző: népszavazásokat szorgalmaznak, menekült- és bevándorlóellenesek, ellenségesen állnak szemben a politikai elittel és a különböző (pél­dául szexuális) kisebbségekkel, politikai programjukban nagy súlyt kap a nemzeti önrendelkezés visszaszerzése, gazdaságpolitikájukban megszorításellenesek és ráadásul még a korrupciót is ellenzik. A nép igaz képviselőinek tartják magukat, éles különbséget téve a barát és az ellenség között.

A fenti kritériumok szerint a tanulmány szerzői harminckilenc európai országban összesen százkét populista pártot tudtak megkülönböztetni, ezek háromnegyed része jobboldali populista, amelyek programjában a nemzeti önállóság, a nemzeti identitás nagy súllyal szerepel. Míg a baloldali populistákra inkább a gazdasági követelések jellemzők, például privatizációellenesek, megszorításellenesek, és úgy általában szemben állnak az uralkodó elittel.

A tanulmány a populizmus szempontjából Európát négy eltérő sajátosságokkal rendelkező régióra osztja: Kelet-, Dél-, Észak- és Nyugat-Európára. Kelet-Európában a jobboldali populista pártok már számos országban (például Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon és Bulgáriában) kormányzati helyzetbe kerültek. Dél-Európára inkább a baloldali populizmus jellemző (Görögország), míg Nyugat- és Észak-Európában a jobboldali populista pártoknak sokkal kisebb a befolyásuk, bár népszerűségük gyorsan növekszik. Ausztria és Svájc kormányában már a kisebb koalíciós partnert adják, Németországban a legutóbbi választásokon a második legnagyobb párt lettek, maguk mögött hagyva a történelmi szociáldemokratákat. Franciaországban az elnökválasztáson Marine Le Pen ugyan csak a szavazatok egyharmadát nyerte el, ez mégis duplája annak, amit édesapja 2002-ben elért. Olaszországban pedig a legutóbbi választások egyértel­műen a populisták győzelmét hozták. Svédországban a migrációellenes Svéd Demokrata Párt már a harmadik legnagyobb párt lett, és lehet, hogy az ősszel esedékes választásokon még több befolyást szerez. Dániában pedig a Dán Néppárt már a második legnagyobb párt, és igaz ugyan, hogy a kormánykoalícióból kihagyták, de az így kialakított kisebbségi kormányzat életben maradása a Néppárt ellenzékből való támogatásától függ.

A Tony Blair-féle intézet tanulmánya szerint a populista pártok előretörése súlyos veszélyt jelent a hosszú ideje stabil európai demokráciákra, mert gyengítik az olyan nemzetközi intézményeket, mint az Európai Unió, protekcionista politikát kívánnak követni, a megszorítások helyett erőteljesebb újraelosztó politikát követelnek, és az európai nemzetek identitásának védelme érdekében erősen korlátozni akarják a bevándorlást. A populisták demokratikus, a többség által támogatott, ám illiberális politikát követve korlátozzák a különböző kisebbségek jogait, amire jó példa az a minaretek építését elutasító svájci népszavazás, amely az ott élő muszlimok szabad vallásgyakorlási jogát korlátozza.

Ráadásul a baloldali populisták egyre inkább azonosulnak a jobboldali populisták céljaival, mindenekelőtt a bevándorlás korlátozása tekintetében (a többi céllal jórészt eddig is egyetértettek), amire jó példa, hogy mára Németországban a Die Linke helyett az AfD lett a legalacsonyabb jövedelműek pártja, és szavazói között már magasabb a munkáskategóriába sorolhatók aránya, mint a munkásosztály hagyományos pártja, a szociáldemokraták esetében.

A tanulmány szerint a jelenlegi tendenciáknak a jövőben háromféle kimenetelük lehet. Az egyik, a legkedvezőbb, az lenne, ha a populizmus – időleges tendenciaként – fokozatosan elenyészne, de erre a tanulmány írói sem számítanak komolyan. A másik még elfogadható eset, ha a populista pártok, a fősodratú pártokkal koalícióban, megváltoztatják a jelenlegi politikát (például a bevándorlás terén), de nem sértik durván a kisebbségek jogait, és nem sértik a liberális demokráciát, például nem korlátozzák az olyan intézmények függetlenségét, mint a bíróságok. A harmadik és legrosszabb eset az, ami Magyarországon és Lengyelországban történik, ahol a populisták arra használják fel hatalmi helyzetüket, hogy gyengítsék a demokratikus normákat, aláássák az intézmények függetlenségét, és gyengítsék politikai ellenfeleiket.

Amit a mai nyugati fősodratú gondolkodásra jellemző, ám egyébként rendkívül informatív tanulmánnyal kapcsolatban érdemes kiemelni az az, hogy amit a tanulmány elítélően jobb- és baloldali populizmusnak nevez, az a második világháború után négy évtizeden át a politika főiránya volt. Nem volt és nem is lehetett tömeges, ellenőrizetlen bevándorlás, mert a határokat őrizték, a nemzetállam léte, annak identitása, kulturális hagyományainak őrzése természetes volt. Még a 2003-as európai alkotmánykísérlet is úgy kezdte preambulumát, hogy „Európa népei, miközben büszkék maradnak saját nemzeti identitásukra és történelmükre…”, amit azután a négy évvel későbbi lisszaboni szerződés már kihagyott. A gazdaságpolitika a keynesi elvekre épült, aminek követeléséért ma a „populistákat” elmarasztalják. Természetes volt, hogy a társadalom nőkre és férfiakra oszlik, a házasság férfiak és nők között történik, és fel sem merült, hogy minden egyes genetikai eltérésre egy külön társadalmi nemet vezessenek be.

A bíróságok populistákon számon kért „függetlensége” is felvet kérdéseket. Amerikában, a demokrácia hazájában, nyilvántartják, hogy a legfelsőbb bíróság tagjai közül kit, melyik kormányzat nevezett ki, és el is várják, hogy annak megfelelően döntsön. Az Európai Bíróság a felmerült esetek túlnyomó többsé­gében az Európai Bizottság javára ítél. Hol itt a függetlenség? Nincs mit a lengyelek szemére hányni.

A tanulmányból is kitűnik az a már jól ismert jelenség, hogy a jobb- és balközépnek nevezett pártok ma már egy koncepciót, egy érdeket és értékrendet képviselnek, ebből erednek a nagykoalíciók, amelyek már nem a hagyományos válasz­tóik, hanem a nemzetközi gazdasági és pénzügyi elit értékeit és érde­keit képviselik. Ezekkel állnak szemben a „populisták”, akik, ahogy a rájuk aggatott megbélyegzésnek szánt elnevezés is mutatja, a szélesebb társadalom, a „populus” érdekeit képviselik.

Ha a tanulmány előrejelzései beválnak – és reméljük így lesz –, akkor a 2018-as és a későbbi választásokon a szélesebb néprétegek érdekeit képviselő pártok fognak megerősödni a kozmopolita elit érdekeit és értékeit képviselő fősodratú pártokkal szemben. Ekkor azt az értékrendet, amelyet negyven éven át büszkén, megbélyegzés nélkül lehetett vállalni, továbbra is emelt fővel lehet képviselni.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Faluszépítő Társaskör negyedik összejövetele Lakiteleken
2018. december 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért

Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00

Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019

Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00

Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét

Budapest
2018. november 17-18.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép