Menü
Hírek
Programok
Kölcsey Kör
Interjúk
Keresztény Élet
Archívum
Keresztény Élet

Képviselők


Nemzeti Fórum országgyűlési képviselői

(kattintson)

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért


Média
partnereink

Szövetségesek

Képviselők

Szövetségesek

Szövetségesek

Képviselők

Szövetségesek

Szövetségesek

2019. február 20. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Balsors
2017. november 5.

Alig négy évtizede, a hetvenes évek közepén még a legtöbb uniós országot szociáldemokrata pártok vezették. Ma már inkább ennek az ellenkezője mondható, a balközép pártok Európa-szerte visszaszorulóban vannak, és néhány országban olyan gyalázatosan szerepeltek, hogy a jövőjük is megkérdőjeleződött.

Így Franciaországban, ahol a szocialista párt az ez évi választásokon hat százalékot ért el szemben a megelőző választás 28 százalékával, és Hollandiában, ahol támogatottságuk 25-ről hat százalékra esett vissza.

De a német szociáldemokraták is katasztrofális vereséget szenvedtek, a szavazatok mindössze 20,5 százalékát kapták, szemben a korábbi választások 26 százalékával.

A balközép pártok még a szociáldemokrácia fellegvárának tekintett skandináv országokban is erőteljesen visszaestek, a Svéd Szociáldemokrata Párt például a legutóbbi, 2014-es választásokon 31 százalékot ért el, szemben a korábbi fél évszázad 40 és 50 százalék közötti eredményeivel. Az olaszoknál viszont ilyesmi elő sem fordulhatott volna, hiszen a százéves múltra visszatekintő szocialista párt – korrupciós botrányból kifolyólag – már 1994-ben feloszlott.

Most különböző liberális és szocialista médiafórumokon intenzív eszmecsere alakult ki e jelenség okairól, várható következményeiről és arról, hogy a balközép pártoknak mit is kellene tenniük, hogy társadalmi befolyásukat visszanyerjék. Nemrég például a Szociális Európa (Social Europe: https://www.socialeurope.eu/tag/social-democracy) nevű internetes fórumon zajlott le egy széles körű tanácskozás, ahol százkilencvennégy szakértőt (közöttük első helyen Andor Lászlót, az Európai Bizottság volt tagját) kérdeztek meg, hogy mivel magyarázzák a kialakult helyzetet.

Az egyik legőszintébb és legátfogóbb választ talán René Cuperus, egy holland politológus és publicista adta, aki a Holland Munkáspárt példáján mutatta be a balközép pártok színeváltozását, azt, hogyan lettek a valamikori szociáldemokrata pártokból a szélsőbal kategóriájába sorolható pártok: „Új értelmiségiek (academics), a valamikori munkások gyermekei vagy unokái hatoltak be ebbe a munkásosztályhoz tartozó pártba, és többé-kevésbé átvették annak vezetését. Így ez a párt, a munkásosztály pártjából a progresszívek, a hippik, a feminizmus, a homoszexualitás, a gender identitás és hasonló dolgok pártjává vált”. Bennünket a baloldalon a migránsok pártjának hívnak – mondja Cuperus, és valóban mi elsősorban a migránsokat védjük, ugyanakkor támadjuk a neonácikat, ami véleményem szerint helyes álláspont, de nem bíznak bennünk, nem tekintenek olyan pártnak, amely kezelni tudja a migráció és a menekültválság negatív hatásait – tette hozzá.

Cuperus szerint Hollandiában a globalizáció, a migráció és a terrorizmus csapdáinak és kihívásainak köszönhető a jobbratolódás, mert e jelenségek elégedetlenséget és félelmet keltenek a társadalomban és ebből a jobboldal nagyobb hasznot tud húzni, mint a baloldal. A baloldal mind kulturálisan, mind gazdaságpolitikailag túlságosan liberálissá vált, ami a szociáldemokrácia számára öngyilkossággal ér fel. Lehet valaki kulturálisan liberális, de akkor tudni kell kezelni a társadalmi egyenlőtlenségeket, és meg kell teremteni a társadalmi biztonságot. Hollandia például egy hiperrugalmas társadalom: a fiatalok nem kapnak többé határozatlan időre szóló munkaszerződést, és az ötven év felettieket sem alkalmazzák állandó munkakörben.

Az elemzések összességéből az bontakozik ki, hogy a szociáldemokrácia meggyengüléséért elsősorban maguk a szociáldemokrata pártok felelősek, részben azért, mert hagyták magukat eltéríteni a radikális baloldali értelmiségiektől (akiket más elemzések kultúrmarxistákként tartanak számon), részben azért, mert átvették a neoliberális közgazdasági elveket, és nem találtak hatékony módszereket a globalizáció és a migráció negatív hatásainak ellensúlyozására.

Az egyik tanulmány idézi Tony Blairt, a híres-hírhedt new-labour (új baloldal) meghirdetőjét, aki a globalizációval kapcsolatban a következőket mondta: „Van egy mítosz, hogy a globalizáció a kormánypolitikák eredménye, és a kormányok megváltoztathatják, vagy akár megfordíthatják ezt a tendenciát. Nem az. Az emberek a globalizáció hajtóerői. A globalizáció nem csupán gazdaságról szól.

Az internetről, annak kommunikációs hatalmáról szól, amely befolyásol és alakít egy olyan világban, amelynek egyre kevésbé vannak határai. A tömeges utazásról, a migrációról, a modern médiáról szól. Nem egyszerűen gazdasági folyamat, hanem részben az elme hozzáállása is. Olyan tér, ahol a fiatalok ott akarnak lenni.”

Ebből az okoskodásból, ha összevetjük a holland rugalmasságról mondottakkal, az jön ki, hogy nem a pénzügyi és gazdasági szférát liberalizáló politikusok és kormányok azok, akik és amelyek felelősek a globalizáció okozta létbizonytalanságért, jövedelemegyenlőtlenségekért és társadalmi szegregációért, hanem részben a technika fejlődése, részben az emberek azon törekvése, hogy a globalizáció részesei lehessenek. Más szerzők a szociáldemokrácia hanyatlásának okai között a szakszervezetek gyengülését, és a szakszervezetek és a balközép pártok egymástól való eltávolodását is megemlítik, amiben sok igazság van, mert a szociáldemokrata mozgalom egy széles szakmunkás rétegre, azok érdekvédelmére épült, és ez a társadalmi osztály a technika fejlődése – az automatizálás, a sok ezer embert foglalkoztató üzemek eltűnése – miatt gyakorlatilag megszűnt.

Végül megemlítik az Európai Unió neoliberális gazdaságpolitikáját, amely a tagállamokat akkor is megszorításokra kényszeríti, ha gazdaságuk történetesen válságban van. Ez a politika nehéz helyzetbe hozza az éppen kormányon lévő balközép pártokat.

A szociáldemokrácia társadalmi elfogadottságának növelése érdekében a tanulmányok és interjúk elsősorban azt javasolják, hogy a balközép pártok hagyjanak fel a neoliberális gazdaságpolitikával, és álljanak ki a jövedelmek igazságosabb elosztása mellett. Sebastian Royo, a bostoni Suffolk Egyetem professzora arra figyelmeztet, hogy a globalizáció erői kimerültek, az emberek kormányokba és intézményekbe vetett hite meggyengült, és megszűnt a szabad kereskedelem és a bevándorlás körüli korábbi egyetértés. A legutóbbi válság előtérbe hozta a globalizáció és a nemzeti kormányok hatalma közötti egyensúlytalanságokat, és rámutatott a pénz és a politika közötti szoros kapcsolatokra, valamint az alapvetően a multinacionális cégek igényei szerint megkötött kereskedelmi egyezmények negatív társadalmi hatásaira. Royo szerint ezt meg kell változtatni. A globalizáció előnyeit tisztességesen kell elosztani a vállalatok és a társadalom között. Ezzel kapcsolatban mások arra mutatnak rá, hogy az európai társadalmak hagyományos törésvonalai megváltoztak, ma már nem a munka és a tőke, hanem az elit és a nép közötti ellentét a meghatározó tényező, ami megkérdőjelezi az elithez tartozó hagyományos pártok jövőjét, legyenek azok jobb- vagy baloldaliak.

Andor László az MSZP helyzetéről beszélt, főleg azt hozva fel a hanyatlás okaként, hogy a nagy államadóssággal az unióba belépő Magyarországnak rövidesen megszorító intézkedéseket kellett hoznia, ami a párt népszerűségét aláásta. A helyzetet tovább súlyosbította a 2008-ban kitört pénzügyi válság, majd 2010 után Orbán Viktor autokratikus törekvései. Az interjú címe maga is az, hogy A magyar szociáldemokraták küzdelme Orbánnal.

A fórum százkilencvennégy interjúja közül egyiknek sincs hasonló címe, van viszont olyan, hogy

A szociáldemokrácia a kozmopolitizmus csapdájában? vagy, hogy A baloldalnak jobb párbeszédet kell folytatnia a nemzeti szuverenitásról. Talán ez a cím is kifejezi azt a zsákutcát, amiben az MSZP van. Nem Orbánnal (meg egymással) kellene küzdeniük, hanem egy szociáldemokrata programot kellene kidolgozniuk, és azt hitelesen képviselni. Ez azonban aligha fog sikerülni. Negyed század után máig visszhangzik a fülemben a nemrég elhunyt Szerdahelyi István jellemzése egy baloldali fórumon az akkor még nagyon fiatal szocialista pártról: „ez egy radikális jobboldali polgári párt”. Vagyis a neves baloldali esztéta és irodalomtörténész megállapítása szerint az MSZP születése pillanatában sem volt szocialista, az SZDSZ-szel kötött koalícióját követően még kevésbé lett az.

Nem Orbán autokratikus törekvéseiben vagy a szélsőjobb erősödésében, hanem a magukat megszokásból szociáldemokratáknak nevező pártok politikájában kell tehát keresni a baloldal hanyatlásának okait.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
A gördeszkás pap Lakiteleken
2019. február 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Új arcok, régi harcok

Budapest, Polgárok Háza

2019. február 20. 18 óra

A Hit pajzsa díj átadása

Budapest, Jezsuita Rend Párbeszéd Háza
2019. február 23.

Kölcsey Kör: Az Európai Unió jelene és jövője

Kecskemét, Kocsis Pál iskola
2019. január 17. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Lakitelek Népfőiskola

Szövetségesek

Szövetségesek

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép