Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. november 14. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Hotspot, minek nevezzelek?
2018. július 6.

A menekültkérdés valamilyen formában tehát velünk marad, legfeljebb annak örülhetünk, hogy egyelőre – úgy tűnik – a tömeges betelepítést elkerültük.

A hotspotot kezdő angolos forró helynek fordítaná, ám már a Google-fordító is csatlakozási pontnak mondja, a Wikipedia pedig eddig úgy tudta, hogy a hotspot egy nyilvános, vezeték nélküli internet-hozzáférési pont, amelynek hatótávolsága nagyjából ötven méter, és segítségével, mondjuk, szállodai vendégek csatlakozhatnak saját gépükkel az internetre. A legújabb időkben azonban hotspotnak olyan átmeneti gyűjtőtábort vagy elosztó központot neveznek, ahol az Európába érkező menekülteket befogadják addig, amíg az Euró­pai Unió tisztviselői elbírálják a menedékkérői igényeket, ujjlenyomatot vesznek, és segítenek végső célországot találni az Európai Unió menekültügyi elosztási rendszere szerint.

A név azért vált viták tárgyává, mert miközben a német kancellár, Angela Merkel nagy nehezen megegyezett pártszövetségesével a Keresztényszociális Unió (CSU) elnökével és egyben belügyminiszterével, Horst Seehoferrel, hogy az osztrák határon tranzitzónákat, tulajdonképpen hotspotokat fognak létrehozni, addig magát az elnevezést a koalíciós partner Szo­ciáldemokrata Párt (SPD) vonakodik elfogadni.

Merkel és Seehofer megállapodása szerint e hotspotokon a más országokban már regisztrált menedékkérők ügyét fogják elbírálni, mielőtt visszaküldenék őket azokba az országokba, ahol regisztrálták őket, ha ez lehetséges. Ha nem, akkor a menekültkérőket a határon keresztül visszaküldik Ausztriába. Merkel a megegyezést jó kompromisszumnak tartotta, ugyanis See­hofer eredeti álláspontja az volt, hogy a határról mindenkit azonnal vissza kell küldeni, akit máshol már regisztráltak, Merkel pedig a kétoldalú megállapodások rendszerével szemben egy összeurópai megállapodást akart elérni.

A Szociáldemokrata Párt számára azért nehéz a Merkel–Seehofer-megállapodás elfogadása, mert nem is olyan régen, 2015 őszén még hevesen ellenezte az ilyen táborok felállítását. Az SPD berlini vezetője, Jan Stöß például kijelentette, hogy „e táboroknak több közük van Guantánamóhoz, mint egy jogállamhoz”, és a jelenlegi külügyminiszternek, a szociáldemokrata Heiko Maasnak is az volt a véleménye, hogy „ez egy kísérlet menedékkérők tízezreinek a határon való letartóztatására”.

A német és általában a nyugati baloldal máris erősen támadja a megállapodást, a Negyedik Internacionálé honlapján például „A szociáldemokraták támogatják a konzervatívok tervét, hogy koncentrációs táborokat állítsanak fel Németországban” címmel jelent meg egy cikk, amelyben a német történelem legsötétebb napjaival hasonlítják össze az elképzelést.

A legutóbbi EU-csúcson „ellenőrzött központ” névben egyeztek meg, részben azért is, mert az olaszoknak sem tetszett a hotspot elnevezés. Rossz emlékeik voltak ugyanis a hotspotokról, mert ezeknek az eredetileg Görögországban és Olaszországban felállított táboroknak az volt a jellegzetességük, hogy nyitottak voltak, aminek következtében a migránsok kijártak, zavarva a környéken lakókat, vagy pedig végleg eltűntek, Németországba igyekezve.

Ha a Merkel–Seehofer-terv érvénybe lép, akkor igaz, hogy nem lesz a német határon automatikus visszafordítás, ám a menedékkérők mégsem léphetnek Németország területére, az „ellenőrzött központok” a senki földjén lesznek, ahonnan – elvben – könnyebb őket visszaküldeni. Ebben az esetben azonban Ausztria szintén le fogja zárni határait, amit Szlovénia kénytelen lesz követni és ez az intézkedéssorozat déli irányban végig fog söpörni Európán. A végén a migránsok megrekednek valahol a Balkánon, mert Olaszország már lezárta tengeri határait.

Hogy milyen egyszerű lett volna – Schengen szellemében – megvédeni Európa külső határait, mutatja, hogy az új olasz belügyminiszter, Matteo Salvini azon intézkedése, hogy a migránsokat szállító hajókat nem engedi kikötni Olaszország kikötőiben, máról holnapra megállította a tengeren keresztül érkezők áradatát. Ha ezt korábban Görögország is megteszi – amire egyébként a schengeni egyezmény kötelezte volna –, el lehetett volna kerülni azt az inváziót, ami a 2015-ös és 2016-os éveket jellemezte, annál is inkább, mert a jelenség nem új – az első migránshullámok a 2000-es évek elején jelentek meg a legdélibb olasz sziget, Lampedusa partjainál. Az események világosan mutatják, hogy a menekülthullám nagymértékű felerősödésének fő oka a hagyományos jobb- és balközép pártok politikája, amelynek keretében nem mertek vagy nem is akartak határozottan fellépni az Európai Unió határainak megvédéséért.

Persze függetlenül attól, hogy a hotspotokat tranzitzónának, ellenőrző központnak vagy bárminek nevezzük, a lényeg, hogy elkerített helyek lesznek, ahonnan – elvben – a menedékkérőknek nem lehet szabad kijárásuk. Ennek érdekében azonban e központokat őrizni és magas kerítésekkel kell körülvenni, ami egy liberális újságíró vagy fotóriporter számára akár Guantánamóval, akár Auschwitzcal való könnyű összehasonlításra ad majd alkalmat, folyamatosan támadva az ilyen táborokat létrehozó országok vezetését.

De míg az ilyen ellenőrző központok létesítése lehetséges lesz, a Merkel–Seehofer-megállapodásnak az a része, hogy a menekülteket visszaküldik abba az országba, ahol először regisztrálták őket, kevéssé lesz megvalósítható. Magyarországra például a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal adatai szerint, 2015-ben és 2016-ban összesen 180 ezer Európán kívüli regisztrált menedékkérő érkezett. Regisztrációs igazolást kapott mintegy 120 ezer, akiknek túlnyomó többsége végül minden bizonnyal Németországban kötött ki.

Elvben tehát nekünk nagyságrendileg százezer menekültet kellene először visszafogadnunk, majd valamit kezdeni velük, mondjuk visszaküldeni őket szülőföldjükre. Ám ez a megoldás eddig sem működött, és nagy a valószínűsége, hogy ezután sem fog. Németországból például eddig háromszáz embert küldtek vissza Afganisztánba abból a mintegy 150 ezerből, akiket az érkezett 200 ezerből valószínűleg nem fogadnak be. Egy durva statisztika szerint ötven migráns hazatelepítése 300 ezer euróba kerül, mert egy gépre biztonsági okokból csak ötven embert engednek fel. Így számolva 150 ezer menedékkérő visszaküldése csaknem egymilliárd euróba kerülne, persze csak abban az esetben, ha ezt végre is lehetne hajtani, hiszen a korábbi visszatelepítési akciók elleni tiltakozásul már felrobbantottak egy bombát Németország kabuli nagykövetsége előtt, a terrorakció következtében kilencven ember meghalt, és négyszáz megsérült.

Ezek a számok azért fontosak, mert a V4-ek megtagadták ugyan, hogy akár egyetlen menekültet is visszafogadjanak, ám a pénzügyi hozzájárulást minden bizonnyal nem fogják tudni elkerülni. Ennek kiszámítási elvei azonban nem ismeretesek és nem csak a visszautaztatás költségei merülnek fel, ugyanis a kialakulni kezdő gyakorlat szerint a migránsokat fejenként több ezer euróval igyekeznek rávenni az „önkéntes” hazatérésre, ami az utazási költségeket megfejeli.

A menekültkérdés valamilyen formában tehát velünk marad, legfeljebb annak örülhetünk, hogy egyelőre – úgy tűnik – a tömeges betelepítést elkerültük, amit a V4-ek győzelmének lehet nevezni. A Haaretz baloldali izraeli újság az esedékes Orbán-látogatás kapcsán máris arról ír, hogy a migránsellenes Orbán–Trump–Netanjahu-tábor a két részre szakadó nyugati szférában fokozatosan teret nyer a Merkel–Makron vezette táborral szemben.

Az elért eredményeket azonban nem szabad túlértékelni, inkább arról beszélhetünk, hogy Európa kezd kijózanodni, és ha az uralkodó elitje nem is akar felfogásán változtatni, a lakosság egyre inkább olyan politikusokat választ, akik a migránsügyben is a nagy többség érdekeit és felfogását képviselik.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Mindszenty Emlékérmek átadása az Országházban
2018. november 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019

Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00

Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét

Budapest
2018. november 17-18.

XVIII. Lakiteleki Filmszemle

Lakitelek Népfőiskola
2018. november 14-16.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép