Menü
Hírek
Programok
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Interjúk
Sajtószoba
Keresztény Élet
Lóránt Károly
Nagy Dóra
Petrin László

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2019. január 18. péntek
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Jövőképek, jóslatok
2018. november 20.

A 24.hu hírportálon tűnt fel egy cikk, azzal a címmel, hogy Borzalmas jövőt jósolnak Magyarországnak. Mindezt azon az alapon, hogy a Visegrad Insight nevű varsói székhelyű internetes portál egy öt forgatókönyvből álló elemzést adott ki arról, milyen változások várhatóak a visegrádi országokban és ezzel együtt egész Európában a 2025-ig terjedő hét évben.

Az egyes variációkat igen kifejező címekkel látták el: (1) az illiberalizmus győzelme; (2) a feldarabolódó Közép-Európa; (3) kényszerházasság; (4) közép-európai tavasz és (5) biztonsági vákuum.

Az első forgatókönyv szerint a Közép-Európát jellemző illiberális, a nemzeti szuverenitást előtérbe helyező tendenciák az unió egészében érvényre jutnak, az egyes államokban a demokratikus normák, a törvény uralma egyre inkább elhalványul és ennek következtében az európai integráció folyamata először megáll, majd visszafordul és a végén az unióból nem lesz több mint egy szabadkereskedelmi övezet.

A második forgatókönyv szerint a közép-európai illiberalizmus nem terjed át Nyugat-Európára, amely túljutva a migráció és az eurózóna okozta válságokon, érvényt szerez a demokratikus és jogállami normáknak és Közép-Európát, tulajdonképpen a V4 országokat, választás elé állítja, benn maradnak-e az unió­ban, vagy nem. Lengyelországban az uniópárti lakosság támogatásával olyan koalíció alakul, amely támogatja az EU-tagságot, majd egy kifejezetten uniópárti elnököt választanak, a jelenlegi kormányt adó Jog és Igazságosság pártja, bár koalí­ciós partner marad, de befolyása meggyengül. Lengyelország annak ellenére az unió megbecsült tagja lesz, hogy nem vezeti be az eurót, jelentős támogatásokat kap, és egy új Európai Biztonsági Kezdeményezés keretében, mint a közösség keleti védőbástyája, számottevő beruházások színtere lesz. Szlovákia fenntartás nélkül az unió tagja marad, Csehország némi hezitálás után olyan státuszt kap, mint Svájc, vagyis nem lesz tagja az uniónak, de benn marad a közös piacban. Végül Magyarországnak jut a legrosszabb szerep, az EU bünteti Orbán illiberális politikáját, megvonja a támogatásokat, emiatt a gazdaság stagnálni kezd, a Fideszt kizárják az Európai Néppártból, egy referendumon az ország kis többséggel az unió­ból való kilépés mellett dönt, csak egy szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolódik a Nyugathoz, és lényegében elszigetelődik a többi tagállamtól.

A harmadik forgatókönyv szerint Európa mind a Trump-féle amerikai politika, mind az orosz agresszió hatására – amelynek következményeként ukrán háborús menekültek lepik el Közép-Európát –, összébb zárja sorait, kijavítja az eurózóna hibáit, felhagy a megszorító politikákkal, nagyobb szolidaritást tanúsít a bajba jutott tagországok felé. Közép-Európát több alkalommal kisegíti a bajból, így a lakosság uniópárti lesz és végül még az eurót is bevezetik.

A negyedik variánsban az Európa-párti lengyel ifjúság a sarkára áll és az üzleti elittől támogatva legyőzi a korrupt, nacionalista, autoritárius kormányzati erőket és e mozgalom átterjed a V4-ek többi államára is, utat nyitva a progresszív, az európai integrációt pártoló erőknek.

Az ötödik, kétségtelenül élénk fantáziára valló variánsban az Egyesült Államok, a kereskedelmi viták és az erősödő izolacionista (elkülönülési) gondolkodás következtében, magára hagyja Európát és kiegyezik az oroszokkal. E forgatókönyvben Európa szegényes katonai erejével védtelenül magára marad. Legrosszabbul a közép-európaiak járnak, mert megszűnik a biztonságukat garantáló nyugati katonai szövetségi rendszer. Ebben a helyzetben Lengyelország – az orosz befolyás ellensúlyozására – Kínával épít ki erős kapcsolatokat, Csehország és Szlovákia kilép a NATO-ból, Magyarország pedig az oroszok trójai falova lesz az unióban. Nyugat-Európa és Közép-Európa elidegenedik egymástól, Közép-Európában megerősödnek az autoritárius tendenciák.

Visszatérve a 24.hu cikkének címére, a Visegrad Insight forgatókönyveiből nem Magyarország borzalmas jövője derül ki, borzalmas jövő sokkal inkább az európai liberális elitre vár, hiszen az ötből csupán egy variánsnak, a közép-európai tavasznak örülhetnének igazán. Miért kellett tehát a 24.hu cikkének a hivatkozott a címet választania? A címen fenn sem akadtam volna, hiszen számtalan hasonlót láttam már, ha nem ugyanazon az oldalon olvastam az egyik legismertebb hazai beat-zenész kesergését, hogy míg ő szereti a hazáját, a haza nem szereti őt. Ami magát a zenészt illeti, e tekintetben téved, ám ami liberális barátait illeti, alighanem igaza van, legalábbis abban, hogy nem szeretik őket. De miért is kellene szeretnünk őket? Eltekintve attól a borzalmas kártól, amelyet a rendszerváltás gazdaságpolitikájának meghatározásával okoztak, ma, hogy a gazdaságpolitikát már nem tudják közvetlenül befolyásolni, a nyugati médiában írnak, iratnak vagy sugallnak Magyarországot elmarasztaló cikkeket. Nem telik el úgy egy hét, hogy valamelyik ismertebb nyugati lapban ne tűnne fel egy-egy a magyar miniszterelnököt, de ezen keresztül az egész országot elítélő cikk. Ha azután az ember veszi a fáradságot és utána néz a szerzőnek – ha az a nevéből és a cikkbeli hivatkozásokból nem derülne ki – könnyen megtalálja a magyarországi vagy közép-európai gyökereket.

Nem kell messzire menni. A Visegrad Insight Magyarországot leginkább elmarasztaló variánsainak kidolgozásában magyar részről részt vett Karádi Éva, mint szerkesztő, Krekó Péter (Political Capital), Hegedűs Daniel (German Marshall Fund) és a szlovákiai születésű Jarábik Balazs (Carnegie Europe).

Hát ennyit a címekről és a szeretetről, de nézzük inkább, mennyire relevánsak a variánsok a közép- európai jövőt illetően. De, kell-e egyáltalán néznünk? Ilyenkor mindig Illyés Gyula egy mondata jut eszembe a zsarnokságról: „eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt”, na, ezen kell változtatnunk. Nem azzal kell vitatkoznunk, amit a liberális, atlantista kutatóintézetek és munkatársaik elénk varázsolnak, mert akkor elfogadjuk a narratívájukat, és abból a rendszerből már nehéz kilépni, marad az eleve vesztes tagadó, tiltakozó pozíció. Ehelyett az egész gondolkodást új alapokra kell helyezni. Például az unió jövőjéről folyó vitát lehetne azzal indítani, hogy miért is volt sikeres a Közös Piac, és miért sikertelen az EU? Mi a különbség a két formáció között? Ha ezt vizsgáljuk, olyan dolgok derülnek ki, hogy a Közös Piac a nemzetállamok együttműködése volt, amelyben vigyáztak arra, hogy a vámokat fokozatosan, úgy bontsák le, hogy az ne okozzon egyik országnak sem hátrányt. A Római Szerződés például konkrétan előírta, hogy a fizetési mérlegek egyensúlyát biztosítani kell, tehát nem alakulhatott ki az az adós-hitelező (v)iszony, ami a mai uniót jellemzi. Nem volt közös pénz és ezáltal nem korlátozták az egyes országokat abban, hogy a saját gazdaságuknak megfelelő monetáris és fiskális politikát alakítsanak ki. A nagyobb projekteket közösen, kormányközi megegyezések alapján valósították meg, és azok sikeresek is voltak, ilyen például a francia, német és angol együttműködésben létrehozott Airbus, amely eredményesen vette fel a versenyt az amerikai Boeinggel és McDonnell Douglas-szal. És főleg nem szóltak bele egymás belügyeibe, ami a békés egymás mellett élés alapfeltétele.

A Közös Piac az Egységes Európai Okmány 1987-es életbelépésével majd az 1992-es Maastrichti szerződéssel változott meg gyökeresen, amelyet azután a Lisszaboni szerződés tovább rontott azzal, hogy még inkább centralizálta a hatásköröket, miközben az alapvető gazdasági és társadalmi problémák megoldása az eszköz nélkül maradt nemzeti kormányokra hárult.

Ha tehát alternatívákat keresünk Európa jövője számára, nem Trumppal, orosz agresszióval, vagy közép-európai illiberalizmussal kell foglalkoznunk, hanem azokkal az alapvető problémákkal, amelyek ma az unió kiegyensúlyozott működést gátolják.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Karácsonyi szeretetebéd Kecskeméten
2018. december 24.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Az Európai Unió jelene és jövője

Kecskemét, Kocsis Pál iskola
2019. január 17. 18.00

Magyar szemmel - pályázati felhívás a rendszerváltás emlékezetére

Beküldési határidő: 2019. január 20.

Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért

Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

 

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Média partnereink

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép