Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. október 22. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Keresztény Európa
2017. október 9.

Nincs olyan élőlény, amely ne küzdene fennmaradásáért, nincs olyan emberi közösség, amely ne akarná kultúráját, szokásait és legfőképp népességét fenntartani. A Pew Research Center nevű amerikai kutatóintézet becslése szerint 2010 körül az Európai Unió területén mintegy húszmillió muszlim élt, ám területileg igen szélsőséges megoszlásban.

Legnagyobb az arányuk (huszonöt százalék) Cipruson, hiszen a sziget északi fele török lakosságú. Ezt követi tizennégy százalékos aránnyal Bulgária, ahol a muszlim lakosság száma történelmi okok miatt ilyen magas (Bulgária csak 1878-ban szabadult fel a török fennhatóság alól), majd Franciaország következik hét és fél százalékkal. Ennél valamivel kisebb, négy-hat százalék a muszlim népesség aránya Németországban, az Egyesült Királyságban, Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Görögországban, Ausztriában és Svédországban. Olaszországban 3,7, Spanyolországban 2,1 százalék ez az arány. Ezzel szemben Kelet-Közép-Európában (Finnország, a balti államok, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Románia) gyakorlatilag nincs muszlim lakosság, aránya egy százalék alatti, és abszolút számokban nem éri el a tízezret.

A Pew Research Center egy 2015. évi tanulmánya szerint (The Future of World Religions:Population Growth Projections, 2010-2050)  az előttünk álló évtizedekben a világ muszlim lakossága fog a leggyorsabban növekedni, 2010 és 2050 között hetvenhárom százalékkal, és el fogja érni a keresztény lakosság akkorra harminc százalékra csökkenő arányát. A keresztények számának növekedési dinamikája messze elmarad a muszlimokétól (annak a fele), de így is jelentős, a mondott időszakban hétszázötvenmillióval többen lesznek, ám régiónként meglehetősen eltérő módon.

A dinamikát mindenekelőtt a szubszaharai térség gyorsan növekvő keresztény lakossága adja, míg Európában a keresztény lakosság mintegy százmillióval csökken.

A Pew-tanulmány szerint 2050-ben a muszlimok aránya az unióban eléri a tíz százalékot a jelenlegi öt százalékkal szemben. E jelentős növekedés, a bevándorlás mellett, annak köszönhető, hogy az európai keresztény nők teljes termékenységi rátája (1,6) messze elmarad a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es értéktől, míg a muszlim asszonyoké (2,2) meghaladja azt. A jelen tendenciák folytatódása esetén a 21. század végére már minden harmadik uniós állampolgár muszlim vallású lehet.

A következő évtizedekben azonban még nem lenne jelentős az iszlám európai jelenléte. Ha a muszlim lakosság nem koncentrálódna meghatározott körzetekre, hanem földrajzilag egyenletesen oszlana el Európában, végül is tíz lakosból egy, az nem sok. Az eloszlás azonban egyáltalán nem egyenletes, az unió muszlim lakossága néhány országba koncentrálódik, és ott is a nagyvárosok egyes kerületeibe, ahol már most is többséget alkot, és egyre inkább saját kultúrája szerint kíván élni, márpedig ez a kultúra egyáltalán nem összeegyeztethető a keresztény gyökerű európai kultúrával. Egy, ugyancsak a Pew Research Center által Amerikára végzett vizsgálat szerint, a muszlimok túlnyomó többsége hisz Istenben (nyolcvanöt százalék), szereti Mohamedet, a prófétát (hetvenkét százalék), és követi a Korán és a Szunna (Mohamed élete és a hagyományok) tanításait.

Ráadásul ez az elkötelezettség lényegesen magasabb a fiatalabb korosztályban. Ha ez utóbbi Európára is igaz, és a terrortámadásokat elkövetők életkorát figyelembe véve miért is ne lenne az, akkor Angela Merkelnek az a 2010-ben tett kijelentése, hogy a multikulturalizmus megbukott, fényes igazolást nyert.

Az iszlám térítő vallás, amely a „hitetleneket” vagy elpusztítja, vagy a társadalom másodrangú tagjaivá degradálja. Elég a Medinában íródott kilencedik szúrát végigolvasni, hogy világos legyen, mi vár a hitetlenekre, a káfirokra egy iszlám többségű társadalomban. A kilencedik szúra hetvenharmadik verse például a következőképpen szól:

„Ó, Próféta! Küzdj a hitetlenek s a képmutatók ellen! Légy dühös rájuk. Hajlékuk a Pokol, s ínség a végzetük” (9-73). A Korán a hitetlenek elleni harcban külön kiemeli a keresztényeket és a zsidókat, akiket az Írás népének nevez: „Harcoljatok azokkal, kiknek megadatott az Írás és nem hiszik Allahot, az Ítélet Napját, s nem tiltják azt, amit Allah és az Ő Hírnöke megtiltott, s nem vallják az Igaz Hitet addig, míg nem fizetik készséggel a sarcot, s lealacsonyodnak” (9-29). „Ha elmúlanak a Sérthetetlen Hónapok, hát vágjátok le a bálványimádókat, bárhol is találjatok rájuk, s vegyétek őket, ostromoljátok őket, s fektessetek nekik, mindannyinak csapdát. S ha megbánják s megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, hát hagyjátok útjukat. Lám! Allah a Megbocsátó, Könyörületes.” (9-5).

Az iszlám jogrendszert, amelynek bevezetéséért a mára már területileg elhatárolt módon (enklávékban) tömörült muszlimok fellépnek, a Koránból s a Szunnából vezették le. Büntetésrendszere számos cselekményt lefejezéssel, végtagcsonkítással, megvesszőzéssel „honorál”. Ha ez talán még nem is gyakorlat a nagy muszlim populációval rendelkező országokban, a saría családjog már igen. Például Nagy-Britanniá­ban és Németországban, ha a felek kölcsönösen megegyeznek abban, hogy alávetik magukat a közösségeken belül működő a saría bíróságoknak. A külföldön kötött (muszlim) házasságok esetében már a hivatalos német jog is elismeri a saría alkalmazhatóságát. A német bíróság megengedte az iszlám erkölcsrendészet működését, amely az utca járókelőit figyelmezteti a helyes viselkedésre, öltözködésre, például, hogy ne igyanak bort, ne hallgassanak zenét, és hogy milyen öltözékben járjanak. Nyugat-Európa tehát az iszlám enklávék számbeli és területi növekedésével fokozatosan megadja magát az iszlámnak. Néhány országban azonban ez a probléma – még – nem létezik, és tegyük fel magunknak a kérdést: akarjuk-e, hogy ne is létezzen?

Nincs olyan élőlény, amely ne küzdene fennmaradásáért, nincs olyan emberi közösség, legalábbis mind ez idáig nem volt, amely ne akarná saját magát, kultúráját szokásait és legfőképp népességét fenntartani. Ez nem rasszizmus, nem nacionalizmus, hanem minden közösség legalapvetőbb joga, amiből következik, hogy természetes joga van ahhoz is, hogy magát, területét, kultúráját, népességét megvédje, olyan eszközökkel, amelyek rendelkezésére állnak.

Nyugat-Európában az elmúlt fél évszázadban a szemünk előtt játszódott le, ahogyan a valamikori vendégmunkásokból nemzetiségi és vallási kisebbségek lettek, amelyek ráadásul nem is akarnak integrálódni a befogadó országba, hanem a saját értékrendjüket akarják vendéglátóikra kényszeríteni. Az eddigiekből következik, hogy Kelet-Közép-Európában még van remény az európai keresztény kultúra megmaradására, de ehhez meg kell akadályozni azon gócok kialakulását, amelyek Nyugat-Európában a jelenlegi helyzet kialakulásához vezettek – mégpedig bármi áron.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Tanyagondnokok jubileumi találkozója Csólyospáloson
2017. október 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepsége

Budapest, Pesti Vármegyeháza
2017. november 15. 17.00

Kölcsey Kör: Rendszerváltás - Történet - Kutatás

Budapest, Polgárok Háza
2017. október 4. 18.00

Atilla nagykirály emlékhely átadása

Dunakeszi
2017. szeptember 23. 10.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép