Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. október 22. hétfő
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Megmenthető még Európa?
2018. október 5.

A globalizáció nem növelte az országok növekedési potenciálját, sőt lassította a gazdasági növekedést, emellett fokozta a társadalmi és politikai feszültségeket. Tíz évvel a 21. század első nagy pénzügyi válságának kitörése után az Egyesült Államok, ahonnan a válság elindult, már lényegé­ben visszatért az országot jellemző hosszú távú növekedési pályájára, míg az Európai Unió deregulációra és megszorításokra épülő gazdaságpolitikája még mindig nem tette lehetővé, hogy a térség elérje az adottságainak megfelelő potenciá­lis növekedési ütemet.

Az Európai Unió olyan gazdaságpolitikával, mint ami Nyugat-Európát a második világháború után jellemezte (az állam jelentős szerepvállalása, a kevésbé fejlettek felzárkóztatása) évi két-három százalékos növekedési pályán mozoghatna, úgy, hogy a kevésbé fejlett országok akár négy-öt százalékos növekedést is elérhetnének. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az unió a válság óta (pontosan 2010 és 2017 között) mindössze évi 1,5 százalékos gazdasági növekedést ért el, míg az Egyesült Államok esetében ez a növekedés 2,2 százalék volt, sőt a legutóbbi időkben jelentős fellendülést mutat.

Az európai elmaradás és tartós alacsony növekedés egyértelműen az unió neoliberális gazdaságpolitikájára és az azt alkotmánysze­rűen rögzítő maastrichti szerződésre, ezen belül az e szerződés által meghatározott előírásokra (maast­richti kritériumokra) vezethető vissza. A neoliberális gazdaságpolitika – mint ez közismert – abból indul ki, hogy a piac mindent jobban tud és jobban old meg, mint az állam, ezért a korábban meghozott gazdasági szabályokat el kell törölni (dereguláció), szabad teret kell engedni a tőke, az áruk és szolgáltatások, valamint a munkaerő áramlásának (liberalizáció), és a lehetőség szerint minden állami vállalatot és szolgáltató szervezetet magánkézbe kell adni (privatizáció). Ehhez járul a valaha progresszív jövedelemadó fokozatos felszámolása, vagyis az adókulcsok csökkentése. Az adókulcscsökkentést támogató filozófia az, hogy a kisebb adók növelik a vállalkozókedvet, ami serkenti a gazdasági növekedést és végül mindenki jól jár, mert igaz ugyan, hogy a gazdagok még gazdagabbak lesznek, de valami a szegényeknek is „lecsorog”. Ezt a lecsorgást angolul „trickle-down”-nak nevezik, amiről azután ezt az egész gazdaságfilozófiát is elnevezték („trickle down economics”). A valóságban azonban ez a „lecsorgás” elmaradt.

A neoliberális gazdaságpolitika szabad utat adott a legvadabb pénzügyi spekulációknak és ezzel együtt gazdasági válságok sorozatának.

A dereguláció következményeként hatalmas, a közepes nemzetállamok gazdasági erejét meghaladó nagyvállalati-nagybanki konglomerátumok jöttek létre. A gazdaságilag fejlett országokban jelentős méretű jövedelemdifferenciálódás történt, ami a korábbi középosztály erodálását idézte elő. A neoliberális gazdaságpolitika romboló hatását az Európai Unióban tovább erősítette az euró bevezetése, ami politikai döntés volt, a német újraegyesítés ára. A franciák ugyanis féltek az egységes Németországtól, és hogy az ne legyen teljesen önálló, az euró­val szorosan magukhoz akarták láncolni.

Nem volt olyan nemzetközi pénzügyekkel foglalkozó szakértő, aki ne tudta volna, hogy a közös pénz alkalmatlan lesz a rendkívül differenciált adottságú és fejlettségű közösség gazdasági érdekeinek szolgálatára. Az euró bevezetése az unió adósokra és hitelezőkre való szétszakadását hozta magával, mivel olyan előnyöket biztosított a térség fejlettebb országainak – mindenekelőtt Németországnak –, amelyekkel a gyengébb tagállamok nem tudtak versenyezni. Németország hatalmas külkereskedelmi többletet halmozott fel, amely a dél-európai országoknál hiányként jelentkezett, és eladósodásba torkollott.

Mindez előre látható volt és euró­pai közgazdászok egy csoportja már közvetlenül a maastrichti szerződés aláírása után, 1994-ben létrehozott egy társulást (Európai Közgazdászok egy Alternatív Európai Gazdaságpolitikáért), amely évente összeül és kiad egy „EuroMemorandum”-ot, amely értékeli az Európai Bizottság gazdaságpolitikáját, annak legújabb elemeit, vonásait és rámutat az azok által okozott gazdasági, pénzügyi  és társadalmi problémákra. A csoportot valaha a Brémai Egyetem egyik közgazdászprofesszora, Jörg Huffschmid szervezte meg és bár ő már csaknem nyolc éve meghalt, a csoport rendületlenül tovább működik, és éppen a múlt héten tartotta 24. éves összejövetelét Helsinkiben. Egy-egy ilyen alkalommal mintegy negyven–hatvan közgazdász jön össze Európa tizenöt–húsz államából, ugyanakkor azonban a közösen kialakított álláspontot, „az EuroMemorandumot” mintegy háromszázan írják alá.

Az idén elhangzott harminc előadásból három igen fontos kérdés emelhető ki. Az egyik az eurózóna jövője. A jelenlegi javaslatok nagyjából négy csoportra bonthatók. Az első a francia elnök által is javasolt pénzügyi föderalizmus, egy nagy közös költségvetéssel az eurózóna tagjai számára. A második az előbbi egy felvizezett formája, kisebb központi kockázatvállalással, a harmadik az unió legnagyobb és leggazdagabb országai által létrehozandó pénzügyi unió, a negyedik pedig az euró megtartása mellett működő nemzeti valuták rendszere. A témát feldolgozó előadó (Jacques Mazier, University Paris 13), mindegyikről bebizonyította, hogy az a tagállamoknak végül is nem lesz elfogadható és a valószínű végeredmény az első két variáció valamilyen minimális kompromisszuma lesz, például az, hogy az eurózónának lesz ugyan önálló költségvetése, de csak minimális mértékű és az is csak az általános költségvetés keretén belül.

A másik fontos kérdés a német gazdasági fölény hatása, amelyre két előadó, Scott Lavery és Patrick Kaczmarczyk (University of Sheffield) hívta fel a figyelmet. Németország nagy folyó fizetési mérleg többlete és hatalmas külföldi beruházásai (Foreign Direct Investment – FDI) a gazdasági és politikai hatalmának kifejeződései, amellyel az európai gazdaságpolitikát befolyásolni tudja. Az FDI a technológiaátadás és a növekvő foglalkoztatás alapja lehet azokban az országokban, ahová irányul, de a magas külföldi tulajdon negatív hatásokat is okozhat. A német cégek külföldi befektetései különösen Közép-Euró­pában jelentősek, ami nyilvánvaló előnyökkel jár, de ugyanakkor korlátozza is ezen országok önálló gazdasági döntéshozatali lehetőségeit és függővé teszi őket a német exportlehetőségektől. Az előadók Lengyelországot és Magyarországot hozták fel példának és azt javasolták, hogy erősíteni kell a hazai forrásokból származó befektetéseket.

A harmadik fontos téma a globalizáció hatásának megítélése.

Az előadó Werner Raza (Aust­rian Foun­dation for Development Research) annak a nézetének adott kifejezést, téves az a mai fősodratú vélemény a globalizációról, hogy az mindenki számára előnyös. A globalizáció, a vele kapcsolatos ígéretek ellenére nem növelte az egyes országok növekedési potenciálját, sőt a jelentős profitkivonások miatt számos országban csökkentette a belföldi keresletet és ezzel lassította a gazdasági növekedést. Emellett a jövedelmeket a munkavállalóktól a tőketulajdonosok irányába csoportosította át, úgy, hogy miközben egy szűk réteg nagy mértékben gazdagodik, jelentős rétegek reáljövedelme már évtizedek óta stagnál. Ez a folyamat növeli a társadalmi feszültségeket, növeli a politikai vezetéssel szembeni elégedetlenséget és aláássa a demokratikus rendszereket. A globalizáció csökkenti az önálló nemzetállami politizálás lehetőségeit, ezért az előadónak az a véleménye, hogy a lehetőségek szerint mérsékelni kell a globalizációs hatásokat és növelni szükséges a helyi és a nemzeti szintű gazdaság szerepét.

Az elhangzott előadások – és a korábbiak – a csoport weblapján találhatók, és aki esetleg végigolvassa az eddigi huszonnégy összejövetel EuroMemorandumait, méltányolni fogja a csoport veterán tagjainak kitartását, hogy negyed százada képesek minden évben elmondani lényegében ugyanazt, anélkül, hogy az Európai Unió most már talán mindenki számára nyilvánvalóan rossz gazdaságpolitikáján egy szikrányit is változtatni tudnának.

Az Európai Unió jelenlegi politikai és gazdasági felépítése eredendően hibás és nem is illeszkedik egymáshoz. A közösség és néhány tagállam politikai vezetésének föderációs ambíciói sokkal nagyobb jövedelemközpontosítást igényelnének, a jelenlegi egy százalék mellett pedig csak egy laza együttműködés (konföderáció) képzelhető el. Az unió túlélése azon fog múlni, hogy ezt az egyszerű összefüggést az unió vezetői végre képesek lesznek-e felismerni.

 

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Szent II. János Pál pápa vérereklyéjének megáldása Izsákon
2018. október 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója

Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00

Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok

Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.

Lezsák Sándor előadása Pécsett

Pécs, BTK/TTK épület
2018. október 3. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép