Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. november 14. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Orbán receptjei
2018. szeptember 7.

Az Orbán–Salvini-találkozó súlyának megfelelő hullámokat keltett a nemzetközi sajtóban, amelyen természetesen a liberális sajtót kell érteni, mert nincs más nemzetközi sajtó, és a lapok közös irányultságának megfelelően el is ítélték a két vezető populizmusát, mondván, ketté akarják szakítani Európát.

A sok, egy dallamot variáló kórusból azonban most mint érdekességet ki lehet emelni a Politico amerikai hírportál két jeles újságírója, Jacopo Barigazzi és a számunkra ismerősebb nevű Lili Bayer cikkét, amely az Orbán és Salvini, az európai populizmus mestere és a tanítványa címet viseli. A mester természetesen Orbán. A szerzők szerint Orbán négy dolgot taníthat meg Salvininak: tartsd a barátaidat közel és az ellenségeidet még közelebb; tartsd rendben a háztartásod; etesd szóvirágokkal az uniót; ellenőrizd a médiát és az ügyészséget.

Az első recepten a szerzők azt értik, hogy miközben Orbán a Merkelt is magában foglaló és az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó Európai Néppárthoz tartozik, és ezzel védelmet is élvez, megbontja az unió külpolitikai egységét azzal, hogy Putyinnal barátkozik. A második recept, hogy határozottan fellépni a nemzetközi színtéren csak akkor lehet, ha otthon rendben van a gazdaság (különben spekulációkkal kell számolni). A harmadik alatt azt értik, hogy Orbán hangsúlyozza az unió és intézményeinek fontosságát, végül a negyedik, hogy a média nagyrészt a kormány ellenőrzése alatt van. Mindezzel Salvini nem rendelkezik. Nem tartozik olyan befolyásos európai parlamenti csoporthoz, mint a Néppárt, az olasz gazdaság hatalmas államadósságával ugyancsak nehéz helyzetben van, Salvini gyakran kritizálja az uniót, az euróövezetből kilépéssel flörtöl, végül az olasz sajtó túlnyomó része ellene van, csak a szociális médiában támogatják, és az ügyészség, amely Olaszországban önálló politikai szereplő, nyilvánvalóan nincs a befolyása alatt.

Talán megtisztelő, hogy ezeket a recepteket mind Orbánnak tulajdonítják, ám rá kell mutatni, hogy a legtöbb esetben mások is ugyanezt csinálják, csak a nemzetközi sajtó nem ver nagy lármát körülötte, talán azért, mert más országok kevesebb Lili Bayerrel rendelkeznek. Vegyük például a németeket. Miközben az Európai Unió szankciókat léptet életbe Oroszországgal szemben, Németország Oroszországgal közösen megépíti a második északi gázvezetéket. A korábbi német kancellár, Gerhard Schröder, miután 2005-ben átadta a helyét Angela Merkelnek, az Északi Áramlat gázvezetékprojekt megvalósítását közvetlenül irányító nyugat-európai–orosz Nord Stream AG konzorcium felügyelőbizottságának elnöke lett.

A stabil államháztartás sem magyar találmány, bár az igaz, hogy az unión belül kevesen rendelkeznek vele. Az unió szóvirágokkal etetése pedig bevett gyakorlat a politikusai részéről, akik folyamatosan az unió megerősítéséről és a további integrációról beszélnek, miközben a határait nem akarják megvédeni, a további integráció gazdasági feltételei pedig teljes egészében hiányoznak. Egy szövetségi állam – amiről ábrándoznak – ugyanis a GDP 15–20 százalékának központosítását igényelné, miközben a jelenlegi egy százalékot is sokallják.

A média ellenőrzése az, amiről bővebben lehetne beszélni. Aki rendszeresen olvassa a nyugati – európai és amerikai – világlapokat, az nyilván észrevette, hogy olyanok, mint egy szimfonikus zenekar. Van, amelyik csak hegedűn, van, amelyik nagybőgőn vagy harsonán, de mindegyik ugyanazt a dallamot játssza. Az egész olyan, mintha a lapok mind egy szerkesztőségben készültek volna, ami többé-kevésbé igaz is, mert a lapok többsége mindössze néhány tulajdonos kezében van. Ehhez képest Magyarország a sajtószabadság megtestesülése, ami pedig az állami kézben lévő médiát illeti, az hol nem a kormány álláspontját képviseli?

Az ügyészségekről meg csak annyit, hogy vizsgáljuk már meg, a bizottság kontra nemzetállamok perekben az Európai Bíróság ugyan kinek ad sorozatosan igazat?

Az igaz, hogy Orbán is és Salvini is másfajta Európát képzel el, mint amilyet a jelenlegi európai elit képvisel, és amelynek az élére újabban – kihasználva Angela Merkel politikai nehézségeit – a francia elnök, Emmanuel Macron kíván állni. Ráadásul ennek a másfajta Európának a támogatói tábora egyre növekszik, ami a jövő évi európai parlamenti választásokra való tekintettel jogos aggodalommal tölti el az unió jelenlegi vezetését és a mögötte álló politikai erőket.

Azt, hogy a jelenlegi európai elit meg akarja tartani pozícióit, nem vehetjük zokon, azt azonban sokkal inkább, hogy a vele egyet nem értőket olyan – „populista” – kategóriába sorolja, amelyet erkölcsileg eleve elítél. Tehát nem arról van szó, hogy a „populisták” más alternatívát kínálnak Európának, mint a jelenlegi vezetők, amelyről az európai választópolgárok véleményt mondhatnak, hanem arról, hogy aki „populista” vagy a populistákra szavaz, az nacionalista, idegengyűlölő, homofób, antiszemita, fasiszta és talán még néhány jelző ki is maradt, amely például a magyar kormányfővel kapcsolatban a nemzetközi sajtóban olvasható.

A „populisták” erkölcsi elítélésének az a célja, hogy lehetőleg minél kevesebben szavazzanak a populistának kikiáltott pártokra, különösen, hogy a baloldal – jelenlegi politikusokból kiábrándult – választói ne forduljanak feléjük. Ennek meg is látszik a hatása. Az amerikai Pew Research Center egy nemrégen publikált felmérése szerint, amely a Nyugat-Európában a populista pártok az establishment-ellenes érzelmekre építenek, de nem törnek át az ideológiai megosztottságon címet viseli, a baloldali szavazók jelentős része (mintegy harmada) populista ugyan, de mégsem a populista, hanem a baloldali pártokra szavaz. Ez érthető, mert a szavazás ugyan titkos, de kevés magát baloldalinak tartó választó tudna elszámolni a saját lelkiismeretével, ha baloldali létére egy „fasiszta” pártra szavaz.

A Pew Research Center nyolc országban (Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország) 16 ezer embert kérdezett meg, akik magukat baloldalinak, centristának vagy jobboldalinak minősítették. A válaszadókat az establishmenthez való viszonyuk alapján két táborra osztották, a főáramlatúakra, akik lényegében elégedettek voltak a politikai vezetőkkel, és a populistákra, akik szerint a választott politikusok nem törődnek a köznép problémáival. A felmérésből kiderült, hogy az önosztályozás szerint sokkal többen vannak a jobboldalon, mint a baloldalon, és érdekes módon pont a baloldali politikájukról ismert skandináv országokban a legnagyobb a bal- és a jobboldal közötti eltérés az utóbbi javára. Ez azonban azt is jelenheti, hogy a svéd jobboldal nem azonos mondjuk az olasz jobboldallal, ahol a legtöbben (12 százalék) sorolták magukat a szélsőjobb kategóriába.

Bár jelenleg a legnagyobb probléma a bevándorlás, a 2017 végén készült felmérésben mégsem tettek fel olyan kérdést, hogy vajon a már bevándoroltak beilleszkedtek-e, vagy hogy kellenek-e további migránsok, hanem például csak azt kérdezték, hogy szükséges-e, hogy a bevándoroltak átvegyék a helyi szokásokat és tradíciókat (hetven százalékban igen volt a válasz).

A felmérés legnagyobb haszna azonban az, amire a címe is utal, hogy lehet, hogy a választók nagy része torkig van a bevándorlókkal és az európai elittel, szavazni mégis a hagyományos pártokra fog. Ami egyrészt azt jelenti, hogy a jobboldalon sokkal nagyobb figyelmet kell arra fordítani, hogy a meglévő pártok politikája változzon (például a migráció kérdésében), és hogy olyan jelöltek szerepeljenek az európai parlamenti választási listán, akik a bevándorlás támogatása helyett a határok megvédésének politikáját képviselik. Másrészt a migráció megállításával kapcsolatos fő üzenet mellett olyan másodlagos és harmadlagos üzenetek is kellenek, amelyekre fogékonyak a „populista”, ám magukat a baloldalra helyező választók. Ilyen lehet az igazságosabb jövedelemelosztás, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása és hasonlók. A recepteket tehát a fordulat érdekében még egy-két medicinával ki kellene egészíteni.

 

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Mindszenty Emlékérmek átadása az Országházban
2018. november 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019

Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00

Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét

Budapest
2018. november 17-18.

XVIII. Lakiteleki Filmszemle

Lakitelek Népfőiskola
2018. november 14-16.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép