Menü
Hírek
Programok
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Interjúk
Sajtószoba
Keresztény Élet
Lóránt Károly
Nagy Dóra
Petrin László

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért


Média
partnereink

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

2019. január 18. péntek
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Nagy Dóra: Mert csak!
2018. november 17.

Jelenleg a „bemondásra elítélünk bárkit, bármiért” korát éljük. Mindennap tanulok valamit a mai kor liberálisaitól. Valószínűleg mindenki találkozott azokkal a vicces táblákkal, amikre ez van ráírva, hogy első szabály: apának mindig igaza van, második szabály: ha nincsen, akkor életbe lép az első szabály. Na, ez a humoros tábla szerintem minden liberális falán ott virít, csak ők ezt nem viccnek szánják, hanem komolyan is gondolják.

Jelenleg a „bemondásra elítélünk bárkit, bármiért” korát éljük. Elindítottak egy olyan mozgalmat, ami eredetileg tényleg fontos és komoly problémára hívta fel a figyelmet, történetesen a szexuális zaklatás, visszaélés és erőszak problémájára, amit aztán szépen kisajátítottak és haszonszerzésre használnak azóta is. Mindenről szól ugyanis már a #metoo-mozgalom, csak a valódi áldozatokról nem, ráadásul ezeknek az embereknek a tragédiáját használják fel fegyverként. Hollywoodban rég elfeledett vagy az áhított áttörést nem elérő színésznők alkalmazzák sok esetben ezt az eszközt, mint ahogyan a politika világában is karaktergyilkosságként használják fel a vádaskodásokat.

Olyan vádakról van ugyanis szó, amelyek húsz–harminc évvel ezelőtti vélt vagy valós eseteket cibálnak elő, az ítéletet pedig bemondásra hozzák. Ártatlanság vélelme, bizonyíték, nyomozás, bírósági eljárás? Ugyan már, kinek hiányzik ez?! Bőven elég, ha kiállunk a nyilvánosság elé, kezünket tördelve, szánkat harapdálva és előadunk egy történetet. A történet pedig vagy igaz, vagy nem. Az igazságtartalommal senki nem foglalkozik, mert ha valaki megkérdőjelezi a hitelességet, az kvázi-erőszaktevő és áldozathibáztató.

Az persze nem számít, hogy akit alaptalanul megvádolnak, annak esélye sincsen, mert a közvélemény azonnal rásüti az erőszaktevő billogját, elmondják mindennek, meghurcolják nyilvánosan őt is és az egész családját, ha pedig időközben, ne adj’ Isten, kiderül, hogy a szerencsétlen tényleg nem csinált semmit, azzal már a kutya sem törődik. Mint ahogyan azzal sem, hogy milyen károkat okoztak a megvádolt életében.

A Gyalog galopp boszorkányüldözéses jelenete jutott eszembe, amikor a tömeg folyamatosan változtatja az ítéletét azzal kapcsolatban, hogy most az általuk odacibált nő az boszorkány vagy nem. Végül odáig fajul, hogy a csőcselék egyik tagja azt mondja, hogy márpedig őt a nő gyíkká változtatta, de már elmúlt.

Nap mint nap kerülnek elő ilyen vádak, amelyek egész széles skálán mozognak, sok esetben a genderelmélet igazolásaként szolgálva. Természetesen minden nő áldozat és minden férfi erőszaktevő, még akkor is, ha csak egy buliban 1975-ben megjegyezte, hogy de jól tetszik kinézni, drága, vagy kinyitotta az ajtót a nő előtt.

Ez pedig nem sarkítás, hanem a valóság, elég csak Brett Kavanaugh, az Egyesült Államok főbírája esetére gondolnunk, amiről kiderült, hogy mégsem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt a vádolók állították. Sőt, volt aki még azt is bevallotta, hogy valójában nem is találkozott a férfival.

Manapság sok esetben már vagy a nemek közötti különbségek felszámolására használják ezeket a vádakat vagy politikai haszonszerzésre. Ha pedig megindul valaki ellen a lejárató kampány, akkor a teljes tüzérséget bevetik, és a tökéletes megsemmisítés a cél. Kivéve akkor, ha olyan ember kerül a középpontba, aki amúgy az ő oldalukon áll.

Példának okáért itt van Hillary Clinton, aki nagy elánnal védelmezte a férjét, és igyekezett elmondani, hogy egyáltalán nem történt hatalommal való visszaélés Monica Lewinsky esetében, és a többi vád is, ami a férjével kapcsolatban előkerült, hazugság, politikai trükk. Bezzeg Trump elnök, na, ő maga a sátán, és inkább vele foglalkozzanak. Most akkor ez nem áldozathibáztatás? Vagy akkor mégis lehet olyan, hogy a bemondások nem feltétlenül igazak, és nem kell mindent elhinni? Mégis előfordulnak olyan esetek, ahol haszonszerzésből csinálják ezeket a kirohanásokat és a karaktergyilkosságokat? Ilyenkor hol vannak a magukból kifordult feminácik és társaik, akik nem bírják elviselni a férfiuralmat, az elnyomást, az áldozathibáztatást? Clintonék ellen miért nem vonultak az utcára, mint ahogyan azt tették Kavanaugh esetében? Nyilván, ha Hillary Clinton így nyilatkozik, akkor ő védi a családját a gonoszok ellen, míg fordítva áldozathibáztatásként jellemeznek egy ugyanolyan esetet.

Pontosan azt láthatjuk, amiről Orwell írt az Állatfarmban. Amíg a liberálisok azt nem mondják, hogy erőszak, meg elnyomás, addig nem beszélhetünk megalapozott esetekről, mert mindig vannak „egyenlőbbek”. Majd ők megmondják, mikor van demokrácia, mikor van szabadság, mikor van hatalommal való visszaélés, és mikor van zaklatás. Ha Hillary Clinton megmagyarázza, hogy miért nem demokrácia az illiberális demokrácia, akkor azt tessék elfogadni. Ha azt mondja, hogy a férje nem zaklatott senkit, akkor azt is tessék elfogadni. Hogy miért? Mert csak!

 

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Karácsonyi szeretetebéd Kecskeméten
2018. december 24.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Az Európai Unió jelene és jövője

Kecskemét, Kocsis Pál iskola
2019. január 17. 18.00

Magyar szemmel - pályázati felhívás a rendszerváltás emlékezetére

Beküldési határidő: 2019. január 20.

Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért

Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Lakitelek Népfőiskola

Szövetségesek

Szövetségesek

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

 


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép