Menü
Hírek
Programok
Kölcsey Kör
Interjúk
Keresztény Élet
Archívum
Keresztény Élet

Képviselők


Nemzeti Fórum országgyűlési képviselői

(kattintson)

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért


Média
partnereink

Szövetségesek

Képviselők

Szövetségesek

Szövetségesek

Képviselők

Szövetségesek

Szövetségesek

2019. február 20. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Nagy Dóra: Tárt karokkal
2018. június 18.

A tizenötödik század végén, a tizenhatodik elején az európaiak sorra fedezték fel az addig ismeretlen területeket, földrészeket. Ennek következtében a tizenhatodik században megindult a gyarmatosítás folyamata, ami az idő előrehaladtával egyre több földrész meghódítását jelentette, több profitot és nagyobb versengést eredményezett.

Csak a haszon és a másik nagyhatalom legyűrése volt a cél, a meghódított földrészeken élő népeket egymásnak uszították, vagy erőszakot alkalmaztak ellenük. Természetesen ebben a felfogásban minden áruba bocsátható, még az ember is, így érkezett el – újból – a rabszolga-kereskedés korszaka. Most pedig ennek a folyamatnak egy újabb szakaszához értünk.

A gyarmatosítás és a rabszolgaság idején a civilizált országok elindultak egy adott területre, hogy azt megszerezzék maguknak, kizsákmányolták az ott élőket, miközben rengeteg embert elhurcoltak magukkal, hogy eladják őket.

A gyarmati nacionalista politika rengeteg hasznot hozott a hódítóknak, míg a meghódított területeken élőket mai napig tartó polgárháborúkba sodorta. A hódítások idején az volt a jelszó, hogy a leigázott területeken élőket megtérítik, elviszik nekik a civilizációt, és segítik őket, hogy eljussanak arra a szintre, ahol a nagy Európa van.

Senkinek ne legyenek illúziói, mint ahogyan akkor, a mostani európai migrációs politikának sem az elesettek megsegítése, a szolidaritás és a humanizmus az alapja, hanem ismét a pénz. Európa jelenlegi vezetői a nagy liberális politika következtében elfelejtették, hogy az országaik fennmaradásához és működéséhez bizony emberekre van szükségük.

Azonban azt is felmérték, hogy gyorsabb és könnyebb importálni a munkaerőt, mint az elhibázott identitáspolitikájukat átfordítani. Viszont legnagyobb sajnálatukra nem lehet már azt tenni, amit tettek évszázadokkal ezelőtt, ezért egyéb utat választottak a kizsákmányolásra. Nem ők mennek el ezúttal hódítani, hanem embereket hívnak ide, megint csak a jobb élet reményében.

Az új „hódítók” lebecsülik az általuk alsóbbrendűnek tartott nemzeteket, miközben saját felsőbbrendűségi tudatuktól eltelve, a teletömött zsebüket markolászva, erkölcsi piedesztálra emelik magukat. Mert ők emberségesek és segítenek. Nem arról van szó, hogy szépen lassan elfogy a munkaerő, hogy nincs, aki kitermelje a nyugdíjakat, így pedig a gazdaság tönkremegy. Nem is arról van szó, hogy a migráció jó üzlet. Á, dehogy! Csak a humánus elvek késztetik őket arra, hogy idehozzanak a miénkkel teljesen ellentétes kultúrában szocializálódott népeket.

Úgy vélik, majd ők érzékenyítik a migránsokat, akik hálától párás szemmel alkalmazkodnak hozzájuk. Levetik a kultúra, a vallás, a nemzeti identitás elnyomó láncait, és elfeledve mindezt, majd besimulnak közéjük, megtartva alávetett szerepüket. Csak azt felejtették el, hogy ezeknek az embereknek is van eszük. Rájöttek, hogy amíg a nagy nyugatiak azt hiszik, hogy így könnyen szerezhetnek maguknak munkaerőt, addig ők könnyen szerezhetnek maguknak új hazát.

A legszebb az egészben pedig, hogy semmit nem kell feladniuk magukból, nőket is erőszakolhatnak közben, embereket verhetnek meg a nyílt utcán, terrorakciókat hajthatnak végre. Ezek miatt ugyanis nem elítélik, hanem sokkal inkább védelmezik őket.

Mert a nagy jogvédelem és a szociális hiperérzékenység a saját kultúra és nemzet felé nem terjed ki, csak a migránsoknak jár. Közben pedig ugyanezeknek az elveknek a zászlaja alatt szépen megindítanák a modern kori rabszolga-kereskedelmet, csak ezt most kvótarendszernek hívják. Ez nem szól másról, mint arról, hogy embereket adnak-vesznek. Kiválasztják a számukra legjobbakat, a többit pedig más országok nyakára sózzák, amelyek amúgy nem is kérték ezt, sőt a bevándorlók sem oda akartak eljutni. De hát a nagy tolerancia és szolidaritás jegyében tessék elfogadni, hogy vannak, akik kiválaszthatják, kik maradnak, kik mennek, mások meg elszenvedik ennek a döntésnek a következményeit, mert különben lesújt rájuk a rabszolgatartók és az általuk pénzelt szervezetek és a média össztüze.

A felelőtlen uniós migrációs politika következtében előbb-utóbb azoknak az európai országoknak a polgárai válnak majd menekültekké, akik azt hitték, a migránsok szépen beilleszkednek a társadalmukba. Csak éppen beilleszkedés helyett csendben elfoglalták őket. És ha úgy döntenek, hogy új otthont keresnek, és még Európában is akarnak maradni, akkor majd az addig kirekesztőnek titulált, viszont a nemzeti identitásukat sikeresen megtartó országok, mint Magyarország is, befogadják őket. És ha így lesz, reményeim szerint nem fogunk majd válogatni, mint ahogyan most Európa nagyra becsült rabszolga-kereskedői teszik, hanem tárt karokkal fogadjuk majd a svédeket, németeket vagy franciákat, akik a nagy elfogadás közben hazátlanokká váltak.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
A gördeszkás pap Lakiteleken
2019. február 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Új arcok, régi harcok

Budapest, Polgárok Háza

2019. február 20. 18 óra

A Hit pajzsa díj átadása

Budapest, Jezsuita Rend Párbeszéd Háza
2019. február 23.

Kölcsey Kör: Az Európai Unió jelene és jövője

Kecskemét, Kocsis Pál iskola
2019. január 17. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Lakitelek Népfőiskola

Szövetségesek

Szövetségesek

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép