Menü
Hírek
Programok
Kölcsey Kör
Keresztény Élet.
Interjúk
Nézőpont
Sajtószoba
Keresztény Élet

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért


Média
partnereink

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

2019. január 21. hétfő
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Nagy Dóra: Válaszúthoz érkeztünk
2018. december 14.

Vannak kiemelkedő gondolkodók, akik korukat megelőzve figyelmeztetnek minket olyan kihívásokra, amelyek alapjaiban fogják megváltoztatni az általunk ismert rendet. Az idén tíz éve elhunyt Samuel P. Huntington is egy ilyen zseni volt, aki előre látta azt az állapotot, azokat a körülményeket, amelyek között ma élünk.

Amióta világ a világ, általában mindig adott két oldal, amelyek egymásnak feszülnek, és felváltva, az adott kor kihívásaira adott válaszaik alapján válnak – vagy éppen nem válnak – uralkodó renddé. Nincs ez másképpen ma sem. Az egyik sarokban a konzervativizmus, a másikban a liberalizmus. Ez nem pártpolitika, köze sincs ahhoz. Ezek azok az ideológiák, amelyek mentén az emberek meghatározzák magukat és a világot.

Ha végigtekintünk a mögöttünk álló évtizedeken, láthatjuk, hogy a liberális ideológia volt az uralkodó. Érthető módon a korszaknak és a fejlődésnek megfelelően ennek az ideológiának kellett az élre állnia, hiszen sok, akár vezető szerepet is betöltő országban végbement egy alapvető rendbeli átalakulás. Ideje volt megvívni a különböző emberi jogok nagy csatáit, polgárháborúk törtek ki, mozgalmak alakultak, miközben mindezek felett kétpólusúvá vált a világ, és e két világrend több színtéren is egymásnak feszült.

Az időközben felvetődő, a világ társadalmait szétfeszítő kérdésekre pedig a liberalizmus volt a válasz. Ám a folyamatok, amelyekért ezt az ideológiát életre hívták, már végbementek, és új kihívások kerültek a középpontba. Egymásnak teljesen ellentmondó civilizációk harcát láthatjuk most és élhetjük meg, amire a fennálló rendünk védelme a válasz. Ez pedig már az adott rendszerek és világrend megerősítéséről szól, ami egyértelműen a konzervativizmus feladata.

Ám, mint mindig, a korábban uralkodó oldal ragaszkodik a hatalmához és az elsőségéhez. Nem akar háttérbe szorulni, igyekszik megtartani a pozícióját, és ennek érdekében mindent bevet. A liberalizmus már elérte az általa kitűzött célokat, elég csak az 1960-es évek polgárjogi mozgalmaira gondolnunk. Miközben az is nyilvánvaló, hogy nem minden nemzet állt egy szinten, így nem is egy időben ment végbe ennek az ideológiának kicsúcsosodása. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy ennyi évtizeden át tartotta, tartja magát. Most azonban elérkeztünk a liberalizmus kimerüléséhez, amit nagyon sokan, akiknek eddig igen nagy hasznuk volt a rendszerből, nem akarnak elfogadni, pedig nincsenek megfelelő válaszaik a kor kihívásaira. Ilyenkor jönnek a teljesen életképtelen elképzelések, a nemzetkarakterek elleni merényletek. Mindehhez pedig már kineveltek egy nemzedéket, amelynek természetessé tették, hogy ne nemzetben és közösségben, hanem globalizmusban és egyénben gondolkodjon. Mindennek teret biztosít a közösségi média, amely táplálja a nemzetek felettiség illúzióját.

Olyan alapvető dolgok védelmében kell tehát kiállnia a konzervativizmusnak, mint a haza, a nemzet, a család, Európa vagy a kereszténység. A liberálisok civilizációnk alapjait kezdték el bombázni hatalomféltésből. Itt nemcsak a migrációs válság kezeléséről van szó, hanem a nemzetek védelméről. A liberálisok a társadalom elenyésző hányadának problémáit vetítik ki az egész társadalomra, egyetemesnek fognak fel olyan értékeket, amelyek más kultúrák számára semmit sem jelentenek. Nem akarnak válaszolni azokra a kihívásokra és válságokra, amelyek szétfeszítik a világunkat. Pozíciójuk megtartása érdekében pedig bevetik a PC-t, miközben embereket démonizálnak, és különböző negatív jelzőket rájuk aggatva igyekeznek elhallgattatni a felerősödő hangokat. Ellenségeket csinálnak a másképpen gondolkodókból, nem pedig ellenfeleket, akik érvek és viták mentén formálják a világot. Abszolút igazságokat és megállapításokat tesznek, amelyek megkérdőjelezése virtuális kivégzést von maga után. Áldozatnak állítják be magukat, miközben ők a merénylők. A jövő nemzeteinek és a jövő világrendjének merénylői.

Identitásban gyökerező háborúknak lehetünk szemtanúi. Látnunk kell, hogy csak az erős alapokkal rendelkező, saját kultúrájukkal, történelmükkel és múltjukkal tisztában lévő nemzetek lesznek képesek arra, hogy a jövőt megalkossák. És ha ezzel tisztában vagyunk, akkor az már nem is kérdés, hogy milyen világot szánunk a gyerekeinknek, unokáinknak.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
NOE évindító konferencia a Népfőiskolán
2019. január 18-20.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Az Európai Unió jelene és jövője

Kecskemét, Kocsis Pál iskola
2019. január 17. 18.00

Magyar szemmel - pályázati felhívás a rendszerváltás emlékezetére

Beküldési határidő: 2019. január 20.

Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért

Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Lakitelek Népfőiskola

Szövetségesek

Szövetségesek

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép