Menü
Hírek
Programok
Kölcsey Kör
Interjúk
Keresztény Élet
Archívum
Keresztény Élet

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért


Média
partnereink

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

2019. január 22. kedd
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Tragédia egy felvonásban
2018. február 11.

Vannak olyan politikai alakulatok, szervezetek, pártok, amiknek az általuk választott ideológia, szemlélet eleve meghatározza a politikai szerepvállalását. Nyilvánvalóan a radikálisabb nézetet képviselő csoportok kevesebb embert képesek elérni és bevonzani, de egy elég biztos réteghez tudnak szólni, amit abban az esetben képesek bővíteni, ha olyan politikai/történelmi helyzet adódik.

Ezek a pártok soha nem válnak kormányzó szereplővé (vagy csak nagyon kivételes, válságos esetben), de nem is ez a szerepük. Ezt nem volt képes elfogadni Vona Gábor.

Igazság szerint beszélhetnék arról, hogy Vona Gábor ismételten bebizonyította legutóbbi igen hosszúra sikeredett kirohanását követően azt, mennyire nincs meg benne a vezetői képesség, de erről már ejtettünk szót az oldalon és őszintén szólva ezt csak a vak nem látja. Ebben a cikkben egy sokkal komolyabb és fontosabb szerepről esik szó, egy olyan szerepről, amit én a nemzet lelkiismeretének fogok hívni.

Ahogyan fentebb említettem a radikális pártoknak, normális esetben, nem a kormányzó szerep jut. Nekik ugyanis megadatott az a szabadság, melynek segítségével sokkal hangosabban, erőteljesebben fel tudják hívni a figyelmet egyes problémákra. Ha úgy tetszik ez az egyik leghálásabb ellenzéki szerep, hiszen meg tudják azt tenni, amire egy kormányzópárt csak nagyon óvatosan képes. A Jobbiknak lehetett volna egy ilyen szerepe, ha a MIÉP útján választotta volna, és ha tényleg nemzeti érzelmű, a nemzet sorsát nem politikai haszonszerzésre felhasználó vezetői lennének, élükön egy politikai óvodással.

Megtehették volna azt, hogy elfogadják a nekik szánt szerepet, kijelölnek tényleg fajsúlyos és fontos témákat, amikkel tematizálni tudták volna a kormányzópártot. Ez egyáltalán nem egy behódoló szerep, sőt ez az egyik legerőteljesebb szerep, amit egy ilyen típusú párt elképzelhet magának. Őszintén megmondom, hogy szükség is lett volna egy ilyen hangra, mert a jelenlegi ellenzéki állapotok egyszerűen nem feltételezik azt, hogy kap a kormányzat egy fékező és rá nézve veszélyes szereplőt maga mellé. Az elhasználódott baloldal erre már nem képes és nem is hinném, hogy valaha az lesz, viszont az új pártok se tudtak felnőni a feladathoz. Az LMP akkor veszítette el a józanságát, amikor Schiffer Andrást kitúrta Szél Bernadett, a Jobbik pedig akkor esett szét és vált hiteltelenné, amikor a vezetője, Vona Gábor úgy döntött, hogy mindent, amit eddig képviseltek kidob a kukába és lefekszik a pénznek.

Vona Gábor nem volt képes a mérsékelt, belátó és józan politikára. Nem volt képes arra, hogy kivárjon, építkezzen és tematizálja a politikát. Nem tartotta annyira fontosnak a nemzetet, hogy annak érdekeit továbbra is képviselni akarja. Nem akart a nemzet lelkiismerete lenni. Egyből most és mindent akart, ha pedig ennek az volt az ára, hogy elárulja a sajátjait, akkor úgy volt vele, hát legyen, jöjjön, aminek jönnie kell. Szerinte. Mert egy valódi nemzeti érzelmű politikus és ember soha nem tett volna ilyet.

Tudom, hogy sokaknak ez egy naiv megközelítésként hangzik, hiszen mi más lehetne egy párt óhaja, minthogy vezető szerepbe kerüljön és megszerezze magának a hatalmat? Vezető szerepbe kerülni azonban másként is lehet. Ha pedig egy pártnak nem az a legfőbb célja, hogy a mézesbödönhöz kerüljön, hanem érdekeket képviseljen, méghozzá nemzeti irányvonalon mozogva, akkor tudnia kell mérlegelni. Tudnia kell megtalálnia azt a szerepet, amivel irányítani tudja a közbeszédet, a törvényhozást és a hatalmat gyakorlókat, de úgy, hogy közben ne áruljon el mindent, aminek a védelmében létrejött.

Vona Gábor nem volt és nem is lesz soha nemzeti érdekeket képviselő politikus, mert őt csak a saját hatalommániája érdekli elsősorban. Pedig volt olyan idő, amikor ráéreztek a szerepükre, de a vezetőnek ez már nem volt elég. Ő magát a kormányfői székbe vizionálja olyan erősen, hogy ezért bármire képes és e vágya miatt véghez vitte a legnagyobb árulást, amit egy politikus megtehetett. Elárulta a saját a táborát és eszméit. Bár, ahogy halljuk igazából neki ez csak egy szerep volt, Allah-hoz sokkal erősebb kapocs fűzi, mint Istenhez, mint ahogyan a pénz is sokkal erősebben motiválja, mint a lelkiismeret. Ezzel pedig megpecsételte pártja sorsát és tragédiáját. Lássuk be rombolni mindig látványosabban és gyorsabban lehet, mint építeni. Legalább ezt is megtudhattuk, hogy ha máshoz nem is, de a pusztításhoz Vona Gábor nagyon ért.

Nagy Dóra
az IKON elnöke

ikonnf.hu

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
NOE évindító konferencia a Népfőiskolán
2019. január 18-20.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
A Hit pajzsa díj átadása

Budapest, Jezsuita Rend Párbeszéd Háza
2019. február 23.

Kölcsey Kör: Az Európai Unió jelene és jövője

Kecskemét, Kocsis Pál iskola
2019. január 17. 18.00

Magyar szemmel - pályázati felhívás a rendszerváltás emlékezetére

Beküldési határidő: 2019. január 20.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Lakitelek Népfőiskola

Szövetségesek

Szövetségesek

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép