 | A gyimesi férfiak hangja messzire száll: Lakitelektől az ezeréves határig. Antal Tibor, a Gyimesvölgye Férfikórus vezetője arról mesélt, hogyan tartják életben a hagyományt, és miért fontos, hogy a fiatalok is továbbvigyék az éneklés örömét. |
Antal Tibor egy kedves és felejthetetlen emlékként emlegeti azt, amikor a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkező férfikórusok hangja egyszerre zendült fel Lakiteleken, a Hungarikum Ligetben. Ugyanis, a Gyimesvölgye Férfikórus is ott volt az októberi Kárpát-medencei Férfikórusok Találkozóján Erdélyt képvisleve, a marosvásárhelyi férfikórussal közösen. Ahogy Antal Tibor, a kórus vezetője meséli, ez az élmény különösen maradandó volt számára, pedig mi tagadás, sok mindent megéltek már közösen a kórus tagjaival.
„Sok helyen énekeltünk az elmúlt években, de ez más volt” – mondja Tibor. „A helyszín, a hangulat, az, hogy a valamikori összetartozó magyar területekről jöttünk össze, mind hozzátett ahhoz, hogy az ember a saját magyarságát is mélyebben megélje. Olyan volt, mintha a Kárpát-medence egy pillanatra újra összeért volna.”
A gyimesiek alaposan készültek az alkalomra. A férfiakat, akiknek életét a mindennapi munka, a család, vagy éppen a betakarítás tölti ki, nem volt könnyű összeszervezni, mégis mindenki nagy lelkesedéssel ment a próbákra. „Mindenki tudta, hogy ez nem egy szokványos fellépés lesz. Éreztük, hogy valami fontos részesei leszünk” – hangsúlyozza Tibor.
A kórus két csokorral készült: az egyik bemutatta a gyimesi tájegység dalait, a másik pedig katonadalokból állt. Ez a kettősség – a népi hagyomány és a hazaszeretet hangjai – jellemezte az egész találkozót. Minden kórus a saját vidéke népviseletében lépett színpadra, így a szem is gyönyörködhetett a látványban, miközben a fül a különböző vidékek hangzásvilágát élvezte.
De ami igazán felejthetetlenné tette az eseményt, az a közös éneklés volt. A Hungarikum Ligetben található Nagy-Magyarország-makett előtt a kórusok tagjai beálltak arra a pontra, ahonnan jöttek, majd együtt énekelték el a Szózatot. „Az a pillanat, amikor több száz férfihang szólalt meg egyszerre…” – mondja Tibor elérzékenyülten. „Nem is lehet leírni. Ott éreztük igazán, mit jelent összetartozni.” Tibor egyébként Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke felkérésére részese lehetett a találkozó megszervezésében is. Így az, hogy a népdalokon felül katonadalok is felcsendültek, részben neki köszönhető.
Egy kórus, ami közösség is
A Gyimesvölgye Férfikórus története nem is olyan régi, de annál élőbb. 2017-ben alakult, Antal Tibor kezdeményezésére. Kezdetben hatvan–hetven férfi énekelt együtt, ma már kevesebben vannak, de a lelkesedés mit sem csökkent. „Akik maradtak, szívből énekelnek. Ez a csapat nemcsak énekelni jár össze, hanem egymást is támogatni, együtt lenni, közösséget építeni” – mutat rá Tibor.
Az első fellépésük az ezeréves határnál volt, március 15-én, 2017-ben. Onnan indult minden. A kórus gyorsan ismertté vált, különösen azután, hogy szerepeltek a Fölszállott a páva vetélkedőben. Később film is készült róluk – Daczó Katalin és Daczó Dénes alkotása –, amely Lakiteleken első díjat is nyert. Azóta a gyimesi férfiak dalai eljutottak Magyarországra, Felvidékre, és sok más helyre is. De Tibor számára a legfontosabb mégsem a hírnév. „Zenetanárként látom, mennyire szükség van az ilyen közösségekre. A férfiak itt megnyílhatnak, kifejezhetik magukat, és közben megőrzik azt a kincset, amit a népdalok jelentenek. Sokukról tudtam, hogy jól énekelnek, de soha nem mutatták meg. Most meg alig várják, hogy mondjam: fiúk, próba lesz!” – meséli mosolyogva.
Hagyomány és nevelés kéz a kézben
Antal Tibor nemcsak a férfiakat, hanem a gyerekeket is tanítja a népdal szeretetére. A gyimesfelsőloki iskolában zenetanárként dolgozik, és nem titkolja: a hagyományőrzés nála nem fakultatív program, hanem a mindennap része. „Mindig becsempészem valahogy az órákba a népzenét. Szeretném, ha a gyerekek tudnák, hogy honnan jönnek. Fontos, hogy karácsonykor ne csak popslágerek szóljanak, hanem a régi énekek is. Hogy egy lakodalomban ne felejtsük el, mire mulatunk. Ezek mind segítenek abban, hogy a magyarságunkat megőrizzük” – vallja Tibor. És úgy tűnik, ez a hozzáállás hatással van a fiatalokra. Egy iskolai felmérés során, amikor a diákokat arról kérdezték, melyik a kedvenc zenekaruk, többen is a Gyimesvölgye Férfikórust írták. „Na, az jólesett” – nevet Tibor. „Mert ez azt jelenti, hogy amit csinálunk, az tényleg eljut hozzájuk.”
A férfiének újraéledése
Az utóbbi években egyre több helyen alakulnak férfikórusok, és mintha újra divatba jönne a közösségi éneklés. Tibor szerint ez nem véletlen. „Régen minden közösségnek megvolt a maga éneke. A férfiak munkához, ünnephez, katonai búcsúhoz mindig énekeltek. Aztán ez valahogy kikopott, mint a népviselet, amit a ládafiába tettek. Most megint elővesszük, és büszkén hordjuk. Ez a legszebb az egészben.”
A gyimesi férfiak dalai nem csak hangok: történetek, érzések, sorsok. Amikor énekelnek, mintha egyszerre szólna a múlt és a jelen. És bár a kórus tagjai különböző életet élnek, a dalban mind egyek.
Üzenet azoknak, akik tennének valamit
Antal Tibor szerint bárki tehet a hagyományok megőrzéséért, csak bátorság kell hozzá. „Ne féljen senki, ha úgy érzi, van kedve, hangja, vagy csak szeretne valamit tenni a közösségért. Mindig van valaki, aki segít. Rengeteg ügyes ember van, csak meg kell találni őket. És ami a legfontosabb: ne térjünk le a tiszta forrás útjáról. Tartsuk meg azt, ami valóban a miénk.” A Gyimesvölgye Férfikórus története nemcsak egy énekkaré, hanem egy közösségé, amely tudja, hogy a hagyomány nem múzeumi tárgy. Élő dolog, amit ápolni kell: dalban, szóban, példában. És amíg a gyimesi férfiak énekelnek, addig biztos, hogy a múlt hangja tovább szól a hegyek között.
szekelyhon.ro
„Sok helyen énekeltünk az elmúlt években, de ez más volt” – mondja Tibor. „A helyszín, a hangulat, az, hogy a valamikori összetartozó magyar területekről jöttünk össze, mind hozzátett ahhoz, hogy az ember a saját magyarságát is mélyebben megélje. Olyan volt, mintha a Kárpát-medence egy pillanatra újra összeért volna.”
A gyimesiek alaposan készültek az alkalomra. A férfiakat, akiknek életét a mindennapi munka, a család, vagy éppen a betakarítás tölti ki, nem volt könnyű összeszervezni, mégis mindenki nagy lelkesedéssel ment a próbákra. „Mindenki tudta, hogy ez nem egy szokványos fellépés lesz. Éreztük, hogy valami fontos részesei leszünk” – hangsúlyozza Tibor.
A kórus két csokorral készült: az egyik bemutatta a gyimesi tájegység dalait, a másik pedig katonadalokból állt. Ez a kettősség – a népi hagyomány és a hazaszeretet hangjai – jellemezte az egész találkozót. Minden kórus a saját vidéke népviseletében lépett színpadra, így a szem is gyönyörködhetett a látványban, miközben a fül a különböző vidékek hangzásvilágát élvezte.
De ami igazán felejthetetlenné tette az eseményt, az a közös éneklés volt. A Hungarikum Ligetben található Nagy-Magyarország-makett előtt a kórusok tagjai beálltak arra a pontra, ahonnan jöttek, majd együtt énekelték el a Szózatot. „Az a pillanat, amikor több száz férfihang szólalt meg egyszerre…” – mondja Tibor elérzékenyülten. „Nem is lehet leírni. Ott éreztük igazán, mit jelent összetartozni.” Tibor egyébként Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke felkérésére részese lehetett a találkozó megszervezésében is. Így az, hogy a népdalokon felül katonadalok is felcsendültek, részben neki köszönhető.
Egy kórus, ami közösség is
A Gyimesvölgye Férfikórus története nem is olyan régi, de annál élőbb. 2017-ben alakult, Antal Tibor kezdeményezésére. Kezdetben hatvan–hetven férfi énekelt együtt, ma már kevesebben vannak, de a lelkesedés mit sem csökkent. „Akik maradtak, szívből énekelnek. Ez a csapat nemcsak énekelni jár össze, hanem egymást is támogatni, együtt lenni, közösséget építeni” – mutat rá Tibor.
Az első fellépésük az ezeréves határnál volt, március 15-én, 2017-ben. Onnan indult minden. A kórus gyorsan ismertté vált, különösen azután, hogy szerepeltek a Fölszállott a páva vetélkedőben. Később film is készült róluk – Daczó Katalin és Daczó Dénes alkotása –, amely Lakiteleken első díjat is nyert. Azóta a gyimesi férfiak dalai eljutottak Magyarországra, Felvidékre, és sok más helyre is. De Tibor számára a legfontosabb mégsem a hírnév. „Zenetanárként látom, mennyire szükség van az ilyen közösségekre. A férfiak itt megnyílhatnak, kifejezhetik magukat, és közben megőrzik azt a kincset, amit a népdalok jelentenek. Sokukról tudtam, hogy jól énekelnek, de soha nem mutatták meg. Most meg alig várják, hogy mondjam: fiúk, próba lesz!” – meséli mosolyogva.
Hagyomány és nevelés kéz a kézben
Antal Tibor nemcsak a férfiakat, hanem a gyerekeket is tanítja a népdal szeretetére. A gyimesfelsőloki iskolában zenetanárként dolgozik, és nem titkolja: a hagyományőrzés nála nem fakultatív program, hanem a mindennap része. „Mindig becsempészem valahogy az órákba a népzenét. Szeretném, ha a gyerekek tudnák, hogy honnan jönnek. Fontos, hogy karácsonykor ne csak popslágerek szóljanak, hanem a régi énekek is. Hogy egy lakodalomban ne felejtsük el, mire mulatunk. Ezek mind segítenek abban, hogy a magyarságunkat megőrizzük” – vallja Tibor. És úgy tűnik, ez a hozzáállás hatással van a fiatalokra. Egy iskolai felmérés során, amikor a diákokat arról kérdezték, melyik a kedvenc zenekaruk, többen is a Gyimesvölgye Férfikórust írták. „Na, az jólesett” – nevet Tibor. „Mert ez azt jelenti, hogy amit csinálunk, az tényleg eljut hozzájuk.”
A férfiének újraéledése
Az utóbbi években egyre több helyen alakulnak férfikórusok, és mintha újra divatba jönne a közösségi éneklés. Tibor szerint ez nem véletlen. „Régen minden közösségnek megvolt a maga éneke. A férfiak munkához, ünnephez, katonai búcsúhoz mindig énekeltek. Aztán ez valahogy kikopott, mint a népviselet, amit a ládafiába tettek. Most megint elővesszük, és büszkén hordjuk. Ez a legszebb az egészben.”
A gyimesi férfiak dalai nem csak hangok: történetek, érzések, sorsok. Amikor énekelnek, mintha egyszerre szólna a múlt és a jelen. És bár a kórus tagjai különböző életet élnek, a dalban mind egyek.
Üzenet azoknak, akik tennének valamit
Antal Tibor szerint bárki tehet a hagyományok megőrzéséért, csak bátorság kell hozzá. „Ne féljen senki, ha úgy érzi, van kedve, hangja, vagy csak szeretne valamit tenni a közösségért. Mindig van valaki, aki segít. Rengeteg ügyes ember van, csak meg kell találni őket. És ami a legfontosabb: ne térjünk le a tiszta forrás útjáról. Tartsuk meg azt, ami valóban a miénk.” A Gyimesvölgye Férfikórus története nemcsak egy énekkaré, hanem egy közösségé, amely tudja, hogy a hagyomány nem múzeumi tárgy. Élő dolog, amit ápolni kell: dalban, szóban, példában. És amíg a gyimesi férfiak énekelnek, addig biztos, hogy a múlt hangja tovább szól a hegyek között.
szekelyhon.ro