 | Szeptember 18-án, csütörtök este tartotta soron következő rendezvényét a Lakiteleki Értéktár Bizottság az „Élő értékeink” című előadássorozat részeként. Az est vendége Lezsák Sándor költő, országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alelnöke volt, akinek neve szorosan összefonódott a település történetével és szellemiségével. Lezsák Sándor munkássága mára nemcsak a helyi, hanem a Bács-Kiskun vármegyei értéktárba is bekerült, akárcsak a nevéhez kötődő Lakiteleki Sátor. |
A rendezvény kezdetén Czinege Edit, a Lakiteleki Értéktár Bizottság elnöke köszöntötte a résztvevőket. Felidézte: 2008-ban éppen Lezsák Sándor kezdeményezésére indult el az a munka, amelynek célja Lakitelek értékeinek felkutatása volt. Ennek eredményeként 2013-ban hivatalosan is megalakult a helyi Értéktár Bizottság, amely azóta is aktív szerepet játszik a közösség szellemi örökségének feltárásában.
Az est házigazdája, Harmatos Áronné nyugalmazott iskolaigazgató beszélgetett Lezsák Sándorral, aki személyes történeteken, irodalmi és közéleti emlékeken keresztül osztotta meg gondolatait az érdeklődő közönséggel.
A beszélgetés bevezető részét Buda Ferenc közelmúltbeli halála hatotta át. A költő emlékét közös élmények, személyes visszaemlékezések és költemények idézése révén elevenítették fel. Mint elhangzott: Kányádi Sándornak arra a kijelentésére, hogy a vers az, amit mondani kell, Buda Ferenc röviden azt felelte: „meg amit írni”.
A továbbiakban szó esett Lezsák Sándor alkotói folyamatáról, az írás hétköznapi jelenlétéről: elmondása szerint az élet olykor megoldhatatlannak tűnő helyzeteiben születik meg egy vers, egy dráma vagy éppen egy zenés mű. Az utóbbi időszakban például Szikora Róberttel közösen írta meg Az ég tartja a földet című musicalt, amely Szent Erzsébet történetét dolgozza fel. Elárulta: nemrég egy éjszaka kapott egy üzenetet egy Semmelweis Ignác életéről készült film kapcsán – bár a musicalt nem vállalta el, a történet egy változatán, Semmelweis feleségének szemszögéből, jelenleg is dolgozik.
A beszélgetés érintette Lakitelekhez való kötődését is: egyfajta szellemi bölcsőként jellemezte a települést, ahol értékkereső közösség, színjátszó kör és gondolkodó társak vették körül. Felidézte, hogy a rendszerváltás előtti évek szellemi előkészítésében kiemelkedő szerepet játszottak a Nemzeti Önismereti Találkozók, amelyeket a hatóságok is figyelemmel kísértek. Később Lezsák Sándor kikérte az eseményekről készült ügynöki jelentéseket, de végül nem olvasta el őket.
Szó esett közéleti tevékenységéről is: elmondása szerint a képviselői fogadóórák megtartása ma is különösen fontos számára, mert lehetőséget ad arra, hogy az emberek személyesen mondják el nehézségeiket – még ha minden problémára nem is lehet azonnali megoldást kínálni.
A beszélgetés során személyes hangvételben beszélt házassága erejéről is. A hosszú kapcsolat titkát abban látja, hogy a nehéz időszakokat mindig úgy próbálták túlélni, hogy a másikban az értéket keresték – és ebbe az értékbe kapaszkodtak. Úgy fogalmazott: feleségével, Lezsák Sándorné Sütő Gabriellával a kapcsolatuk újra és újra is kivirágzik, akár egy évelő virág.
A beszélgetést Erki Tibor és Tábori Kálmánné tolmácsolásában elhangzó versek tették teljessé.
Az esemény végén Lezsák Sándor által felajánlott könyveket sorsoltak ki a résztvevők között tombola keretében.
Az est házigazdája, Harmatos Áronné nyugalmazott iskolaigazgató beszélgetett Lezsák Sándorral, aki személyes történeteken, irodalmi és közéleti emlékeken keresztül osztotta meg gondolatait az érdeklődő közönséggel.
A beszélgetés bevezető részét Buda Ferenc közelmúltbeli halála hatotta át. A költő emlékét közös élmények, személyes visszaemlékezések és költemények idézése révén elevenítették fel. Mint elhangzott: Kányádi Sándornak arra a kijelentésére, hogy a vers az, amit mondani kell, Buda Ferenc röviden azt felelte: „meg amit írni”.
A továbbiakban szó esett Lezsák Sándor alkotói folyamatáról, az írás hétköznapi jelenlétéről: elmondása szerint az élet olykor megoldhatatlannak tűnő helyzeteiben születik meg egy vers, egy dráma vagy éppen egy zenés mű. Az utóbbi időszakban például Szikora Róberttel közösen írta meg Az ég tartja a földet című musicalt, amely Szent Erzsébet történetét dolgozza fel. Elárulta: nemrég egy éjszaka kapott egy üzenetet egy Semmelweis Ignác életéről készült film kapcsán – bár a musicalt nem vállalta el, a történet egy változatán, Semmelweis feleségének szemszögéből, jelenleg is dolgozik.
A beszélgetés érintette Lakitelekhez való kötődését is: egyfajta szellemi bölcsőként jellemezte a települést, ahol értékkereső közösség, színjátszó kör és gondolkodó társak vették körül. Felidézte, hogy a rendszerváltás előtti évek szellemi előkészítésében kiemelkedő szerepet játszottak a Nemzeti Önismereti Találkozók, amelyeket a hatóságok is figyelemmel kísértek. Később Lezsák Sándor kikérte az eseményekről készült ügynöki jelentéseket, de végül nem olvasta el őket.
Szó esett közéleti tevékenységéről is: elmondása szerint a képviselői fogadóórák megtartása ma is különösen fontos számára, mert lehetőséget ad arra, hogy az emberek személyesen mondják el nehézségeiket – még ha minden problémára nem is lehet azonnali megoldást kínálni.
A beszélgetés során személyes hangvételben beszélt házassága erejéről is. A hosszú kapcsolat titkát abban látja, hogy a nehéz időszakokat mindig úgy próbálták túlélni, hogy a másikban az értéket keresték – és ebbe az értékbe kapaszkodtak. Úgy fogalmazott: feleségével, Lezsák Sándorné Sütő Gabriellával a kapcsolatuk újra és újra is kivirágzik, akár egy évelő virág.
A beszélgetést Erki Tibor és Tábori Kálmánné tolmácsolásában elhangzó versek tették teljessé.
Az esemény végén Lezsák Sándor által felajánlott könyveket sorsoltak ki a résztvevők között tombola keretében.