 | Október 17-én, pénteken falufát avattak Kömpöcön. Az ünnepségen részt vett Gyopáros Alpár, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alelnöke, valamint Lenkei Róbert, a Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés tagja, kabinetfőnök. |
Tisoczki László, Kömpöc polgármestere köszöntő beszédében elmondta: a Falufa program a Magyar Falu Program új kezdeményezése, amely eltérve az infrastrukturális, materiális fejlesztésektől, kulturális és szellemi jelentőséggel bír. A polgármester hozzátette, hogy a pályázat jelen szakaszában minden vármegyében egyetlen település kap falufát; Bács-Kiskun vármegyében ez a település Kömpöc. A fából faragott szobor a tájegység jellegzetes jegyeit jeleníti meg, kelet–nyugati tájolású, és mindkét oldalán réztábla őrzi a településen jelenleg élő, valamint az elszármazott vagy elhunyt családok vezetékneveit. Az emlékmű az „átlagemberek” tiszteletére készült.
Gyopáros Alpár kormánybiztos beszédében úgy fogalmazott: ez az esemény egyszerre szól a múltról, a jelenről és a jövőről. A falufa avatása Kömpöc közösségének, hagyományainak és összetartozásának jelképe. Mint mondta, a falufa ötlete abból az igényből született, hogy legyen valami, ami megtestesíti mindazt, amit a település jelent a helyiek számára.
„Nem csupán egy faragott fa, hanem a falu történetei és azok üzenete egyben” – fogalmazott a kormánybiztos. A falufa emléket állít mindazoknak a családoknak, akik valaha éltek vagy ma is élnek a településen. Ezeknek a családoknak a történetei adják össze a falu múltját. A fa gyökerei a múltba kapaszkodnak – azokhoz az ősökhöz, akik megművelték a földet, dolgoztak, építettek és megőrizték azt. A törzs a jelen szilárdságát jelképezi, a mai nemzedéket, amely most írja a falu történetét, és formálja Kömpöc jövőjét. Az ágak az ég felé nyúlnak, a jövőbe vetett hitet és reményt szimbolizálva. A falufa így az élő emlékezet jelképe, örök üzenet: ami élő gyökerekből ered, az maradandó, ha megfelelően táplálják.
Lezsák Sándor országgyűlési képviselő beszédében kiemelte: a falufa más emlékművektől eltérően a békesség emlékműve, amely összeköti a múltat, a jelent és a jövendőt. A település és a benne élők jövője szempontjából – mondta – a legfontosabb, hogy legyen magyar iskola és magyar templom, valamint hogy „a békesség emlékműve” megmaradjon és gyarapodjon.
Zárásként a honatya Reményik Sándor Templom és iskola című verséből idézett:
„Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”
Az ünnepséget a Szent Ágoston Katolikus Általános Iskola tanulóinak prózai, énekes és táncos műsora színesítette, majd Gál József plébános atya áldásával és közös imádsággal zárult az esemény.
Gyopáros Alpár kormánybiztos beszédében úgy fogalmazott: ez az esemény egyszerre szól a múltról, a jelenről és a jövőről. A falufa avatása Kömpöc közösségének, hagyományainak és összetartozásának jelképe. Mint mondta, a falufa ötlete abból az igényből született, hogy legyen valami, ami megtestesíti mindazt, amit a település jelent a helyiek számára.
„Nem csupán egy faragott fa, hanem a falu történetei és azok üzenete egyben” – fogalmazott a kormánybiztos. A falufa emléket állít mindazoknak a családoknak, akik valaha éltek vagy ma is élnek a településen. Ezeknek a családoknak a történetei adják össze a falu múltját. A fa gyökerei a múltba kapaszkodnak – azokhoz az ősökhöz, akik megművelték a földet, dolgoztak, építettek és megőrizték azt. A törzs a jelen szilárdságát jelképezi, a mai nemzedéket, amely most írja a falu történetét, és formálja Kömpöc jövőjét. Az ágak az ég felé nyúlnak, a jövőbe vetett hitet és reményt szimbolizálva. A falufa így az élő emlékezet jelképe, örök üzenet: ami élő gyökerekből ered, az maradandó, ha megfelelően táplálják.
Lezsák Sándor országgyűlési képviselő beszédében kiemelte: a falufa más emlékművektől eltérően a békesség emlékműve, amely összeköti a múltat, a jelent és a jövendőt. A település és a benne élők jövője szempontjából – mondta – a legfontosabb, hogy legyen magyar iskola és magyar templom, valamint hogy „a békesség emlékműve” megmaradjon és gyarapodjon.
Zárásként a honatya Reményik Sándor Templom és iskola című verséből idézett:
„Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”
Az ünnepséget a Szent Ágoston Katolikus Általános Iskola tanulóinak prózai, énekes és táncos műsora színesítette, majd Gál József plébános atya áldásával és közös imádsággal zárult az esemény.