​Az elmúlt három évtizedben az európai pártstruktúra – nem annyira szerkezetében, mint inkább az általa megtestesített értékrendben – jelentősen átalakult. 

Olvasom egy hírportálon, hogy aláírásgyűjtésbe fogtak a kormány által meghirdetett veszélyhelyzet megszűntetésére. Valami olyan indokkal, hogy először a tömeges bevándorlás, majd a koronavírus-járvány, most pedig a 2022. február 24-én életbe lépett, a háborús és a hozzá kapcsolódó energetikai veszélyhelyzet elhúzódóan tartja fenn a rendeleti kormányzást. A követelés lényege: 

Határainkon kívül élő szorongatott közösségeinkre is gondolva, ha megtanuljuk önmagunkat szeretni, akkor meglátjuk a másik embert. S ha a másikban felismerjük önmagunkat, akkor eredményes lesz térségi építkezésünk.

Az idei május elseje végre olyan volt, amilyennek egy május elsejének lennie kell: semmilyen. Igazából már a tavalyi is ugyanilyen volt, azzal a különbséggel, hogy akkor vasárnapra esett, most pedig hétfőre, és ettől az idén mindenki egy kicsit jobban érezte magát, egy háromnapos hétvége ugyanis jóval nagyobb élvezeti értékkel bír, mint egy szokásos kétnapos.

​Sokszor kapom meg azt a kritikát, hogy túl sokat foglalkozom olyan dolgokkal, melyek egyáltalán nem érintenek minket. A jobboldali publicisták, gondolkodók felnagyítanak bizonyos problémákat, melyek többsége csak „elszigetelt eset” és egyáltalán nem jellemző Magyarországra. 

​Tegnap este nagy baloldali seregszemle volt a budai Várban, ahol a magyarországi baloldal ork-kohójában régebben vagy újabban kikelt valamennyi szörnyszülött magából kivetkőzve üvöltötte, hogy „elegünk van!” ​

Éppen ideje, hogy a konzervatív erők összefogjanak, hogy jó eredményeket elérve lehetőségük legyen arra, hogy Brüsszel irracionális politikáját valamelyest módosítsák.

​A szexuális orientációja kapcsán uniós vezetők megríkatására szakosodott luxemburgi kormányfő az európai parlamentben elmondott, drámai hangú felszólalásban közölte, hogy szégyelli magát, mert – mint mondta – „egyes politikusok a kisebbségek rovására akarnak szavazatokat nyerni. 

​Akármennyire is rejtegetik, újra meg újra kibújik a kommunista szög a liberális zsákból. Most éppen a szabadidejét amatőr pornóperformanszokkal múlató és ezeket az interneten a szélesebb nyilvánossággal is készséggel megosztó Gréczy Zsolt panaszkodott arról, hogy túl sok a párt Magyarországon, kevesebb kellene belőlük.

Sokat gondolkodtam, hogy lehet-e egy sorban említeni a NATO-t és magamat, hiszen a NATO egy nagy hatalmú szervezet én meg még a macskámnak sem tudok parancsolni (jóindulatú elnézéssel reagál az ilyen kísérleteimre), de azután azt gondoltam, hogy véleményem azért lehet erről a katonai szervezetről. ​

Az elmúlt heteket azzal töltöttem, hogy kicsit visszarázódjak a közélet világába. Három gyerek mellett azért nem sok kedve van az embernek arra, hogy azt a kevés szabadidejét, ami maradt Jakab Péterek, Gyurcsány Ferencek, Dobrev Klárák, Szabó Tímeák vagy Donáth Annák válogatott agymenéseinek olvasgatásával töltse.

​Gyermekkorban, amikor tanultam a középkori boszorkányégetésekről, sokat törtem a fejemet azon, hogy hogyan lehettek az akkori emberek olyan ostobák, hogy hittek a boszorkányságban. 

​A Fővárosi Közgyűlés – a baloldali képviselők szavazatával – 2022. június 8-i ülésén úgy döntött, hogy Horn Gyuláról sétányt nevez el a XIII. kerületben. Kilenc hónappal később Budapest Főváros Kormányhivatala törvényességi felhívást bocsátott ki, és felszólította a közgyűlést, hogy jogszabályi tilalomba ütközés miatt harminc napon belül változtassa meg a sétány nevét. Az alábbiak­ban az elmúlt kilenc hónap történéseit és tanulságait veszem számba.

Olvastam a hírt még a múlt héten, mely szerint David (Nyomásgyakorló) Pressman úr Washingtonba repült, hogy konzultáljon az otthoni külüggyel, hogy mit kellene tenni ezekkel a rebellis magyarokkal. 

​Az elmúlt időszakban Magyarországon, de a szlovákiai sajtóhíreket figyelve az egykor volt magyar Felvidéken is újra meg újra témát szolgáltatnak Rastislav Kácer, szlovák külügyminiszter nyilatkozatai, amelyeket Magyarországgal, illetve a magyar kormányfővel kapcsolatban tesz. 

Bízvást számíthatunk arra, hogy a balliberális ellenzéket kitömik pénzzel és a különböző civil szervezetek bevonásával annyi kormányellenes megmozdulást szerveznek, amennyit csak tudnak.

A Financial Times néhány nappal ezelőtt közölt egy cikket, amelyben Lauren Fedor, a lap politikai tudósítója és washingtoni helyettes irodavezetője ismerteti Ron DeSantis Tucker Carlsonnak, a Fox News műsorvezetőjének tett nyilatkozatát, amely szerint „Ukrajna további támogatása nem tartozik Amerika létfontosságú nemzeti érdekei közé”. 

Nagyon vártam már a pillanatot, amikor Ráczné Földi Judit – a DK-ban csak Juci – végre megérkezik a parlamentbe, hogy az offshore-cégek vadkapitalista világát, benne a minden bizonnyal jól jövedelmező, offshore-céges ügyvezetői (képviselői) állását végleg maga mögött hagyva, a továbbiakban szociálisan érzékeny baloldali parlamenti képviselőként építse a baloldali Magyarországot.