 | 100 esztendővel ezelőtt, 1924. március 20-án, a felvidéki Barancs nevű településen született Isépy Tamás, a KDNP egykori országgyűlési képviselője, frakcióvezető, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára. A tegnapi plenáris ülésen Latorcai János alelnök úr napirend előtti felszólalásában emlékezett meg Isépy Tamásról, ezt követően Rétvári Bence államtitkár úr méltatta Isépy legendás életművét. |
Latorcai János alelnök úr emlékező beszéde
Régi hagyományunk, hogy időről időre megemlékezünk olyan történelmi eseményekről, olyan egykor köztünk tevékenykedő országgyűlési képviselőkről, amik és akik döntő hatást gyakoroltak hazánk fejlődésére. Ehhez a hagyományhoz illeszkedve jelentkeztem ma felszólalásra, hogy megemlékezzek az éppen ma száz esztendeje született Isépy Tamásról, a rendszerváltás egyik meghatározó politikusáról.
Egy olyan kereszténydemokrata államférfiről beszélek, akinek műveltségét, tisztességét és szakmai felkészültségét pártállástól függetlenül elismerték. Isépy Tamás a felvidéki Barancson látta meg a napvilágot. A miskolci gimnáziumi tanulmányait követően a Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karán, 1946-ban diplomázott. Mint fiatal ügyvéd megismerkedett a keresztényszociális és kereszténydemokrata eszmékkel, Barankovics István és a demokrata néppárt politikájával, de a véres kegyetlenséggel előretörő kommunizmus politikai teret számára már nem tudott nem is akart biztosítani. Sőt, mivel az 50-es évek elején még politikai indíttatású politikai perekben is védőként szerepelt, 1952-ben mint fasiszta klerikális ügyvédet és osztályidegent kitelepítették Hortobágy borsós tanyára.
Ebben a kiszolgáltatott helyzetben is képes volt meglátni a szépet a hortobágyi napfelkeltében és meglelni a juhaklok árnyékában is a szerelmet. Az internálásból visszatérve segédmunkásként dolgozott, majd a rendszerváltásig újra ügyvédként tevékenykedett, principálisként ifjú ügyvédek sorát nevelve.
1988-tól korát meghazudtoló lendülettel kapcsolódott be az ellenzéki politikába. A kereszténydemokrata néppárt országgyűlési képviselőjeként és az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkáraként számos meghatározó javaslatot, köztük kétharmados törvényeket vitt sikerre. Szinte a rendszerváltás teljes jogalkotása átment a keze alatt.
A teljesség igénye nélkül néhányat felsorolva: az alkotmánymódosítás, az alapszerződések a szomszédos államokkal, a kárpótlási törvény, a polgári törvénykönyv reformja, a komplett igazságszolgáltatási reformcsomag, a szellemi tulajdon védelmének piacgazdasági körülmények közötti megteremtését célzó rendelkezések, valamint az állampolgári jogok biztosa intézményének létrehozása. Egyik legnagyobb sikerének mégis az egyházak ingatlanrendezési törvényét tartotta, melynek köszönhetően egyházi iskolák alakulhattak és a különböző felekezetek visszakaphatták ingatlanjaikat.
Frakcióvezetőként is kemény és célratörő volt. Vita közben soha nem ment fejjel a falnak, mert tudatában volt, hogy az esetek többségében saját szófordulatával élve „kis felemelkedettséget követően egy probléma jobbról is, balról is megkerülhető”. Kereszténydemokrataként vallotta, hogy maradandót, csak szilárd elvi alapokon, de ésszerű kompromisszumokkal lehet megteremteni.
Ahogy fogalmazta, a kereszténydemokrácia hagyományos keresztény értékeket, kipróbált elveket és Európában sikeresnek bizonyult politikai gyakorlatot jelent. Vallotta, hogy a közjó tisztelete, a szociális érzékenység vagy a szociális piacgazdaság igénye nem teológusi vagy közgazdászi erény, hanem a kereszténydemokrácia alapvető igényeinek gyakorlati megjelenítése.
Isépy Tamás a szó igaz értelmében humanista volt, nem csak jogász és politikus, hanem széleslátókörű, rendkívül olvasott ember, a művészetek lelke és szakképzett rajongója. Egyszemélyben képviselte azt a művelt, nemzeti keresztény polgárságot, melyet a kommunizmus vérrel, vassal ki akart írtani, amit ő átmentett és örökül hagyott politikai közösségünk számára. Adja Isten, hogy ezt az örökséget hűséggel megőrizzük!
Budapest, 2024. március 19.
Rétvári Bence államtitkár úr emlékező beszéde
Ha megnézzük a politika világát, nem csak itt Magyarországon, hanem Európa szerte, vagy akár az egész atlanti civilizációban azt látjuk, hogy korábbiakban is látható volt, hogy egyes politikai erők a saját politikájukat közvéleménykutatások alapján állítják össze, meg mérik, hogy pontosan az emberek mit gondolnak és úgy állítják össze egy pártnak a programját, vagy értékvilágát is akár. Ez ma már kicsit felpörgött, ma már egyes politikusok a lájkokban mérik a saját mondandójuknak az erejét, hitelességét és sokan buborékba is kerülnek, hogy amit sokan lájkolnak, sokan reagálnak úgy gondolják, hogy az igaz, az helyes és a többségnek is a valós támogatottságát élvezi.
Nagyon sok tehát a percember, a percpolitikus és nagyon sok párt van, amely egy-egy választásra jön létre. Hirtelen valamilyen ügyet megpróbál meglovagolni, és abból politikai többségre szert tenni. Mi, kereszténydemokraták az előző hetekben is, most is Barankovics Istvánra, Isépy Tamásra emlékezünk. Az ő emléküket idézzük föl itt, a Parlamentben.
Itt a Parlamentben ők is tevékenykedtek. Barankovics abban az időben is, amikor a demokrácia egyre szűkebb teret kapott, mikor előbb a náci majd a szovjet elnyomás miatt nem tudtak demokratikus viszonyok között tevékenykedni, de így is vállalták. Volt, aki a mártíromságot is sajnos kellett vállalja, volt, aki az emigrációt, volt, aki az elnyomatást. Így éltek évtizedeken keresztül, de az elveikből nem adtak alá.
Abban a világban, amikor sokaknak tényleg a lájkok száma a legfőbb mérő, érdemes összevetni azzal az időszakkal, mikor a személyi szabadságukat is kockáztatták az emberek, mint Isépy Tamás. És az ötvenes években, mikor vállalta az akkori kommunista rendszer által üldözött embereknek a jogi védelmét ezzel tudta, hogy azt kockáztatja, hogy nagy jogi pályát nem fog tudni abban a rendszerben befutni, mert a kommunisták ezt egy életre meg fogják jegyezni. Hiába volt jó képességű, hiába végzett szép eredménnyel a Pázmányon, hiába volt nagy igazság érzetű ember, joghallgató és ifjú jogász, de tudhatta, hogy ha ezen a pályán ilyen ügyeket vállal, akkor a hatalom szemében örökre elássa magát.
De ezt vállalta és nem tudta, hogy majd egyszer eljön a rendszerváltás, nem tudta, hogy majd belőle is lehet akár befutott ügyvéd, vagy akár országgyűlési képviselő. De mégis vállalta. Azért fontos rájuk emlékeznünk mert ők a mi példaképeink. A példaképeink abban, hogy ha valakinek szilárd erkölcsű alapjai vannak és azok szerint tevékenykedik, akkor az életében a valódi célt elérhet az erkölcsi alapjait egész életén keresztül vallhatja és őszintén nézhet be a tükörbe és bele tud nézni a tükörbe, mert megalkuvás nélkül végzi mindezt.
Akkor amikor ebben a társadalomban tényleg a gyorsaság, a pillanatok alatt jövő siker, a másodpercek alatt jövő felemelkedés, aztán a percek alatt való porba hullás sokszor jellemző, fontos elmondanunk, hogy a politikában nem csak ennek lehet része, hanem a politika mégiscsak értékekről szól, nekünk kereszténydemokrata értékekről. Isépy Tamás pedig az egyik oszlop, akire visszaemlékezhetünk. Nehéz időkben is kiállt és vállalta ezt.
Nekünk legfeljebb a megszégyenítés jut, a liberális média részéről, hogy azt mondják nem vagyunk civilizáltak, nem vagyunk európaiak, de mégiscsak a hétköznapi egzisztenciális életünket ez nem veszélyezteti. Nekik, Barankovicsnak, Isépynek és a többieknek, Kovács K Zoltánnak, Varga Lászlónak vagy más rendszerváltó kereszténydemokratáknak igenis ez a teljes egzisztenciáját veszélyeztette, vagy a gyerekének a továbbtanulási lehetőségeit veszélyeztette. Nem kicsi dilemma egy ember számára, hogy ott vannak a fontos keresztény értékei, de ha azok szerint tevékenykedik ügyvédként és bizonyos embereket megvéd a hatalom igazságtalanságával szemben, nem csak a saját sorsában, hanem a gyerekei sorsában is esetleg egy pecsétet tesz és ezzel ők sem tudnak úgy boldogulni, mint ahogy ezt a tulajdonságaikkal alapvető képességgel tennék. És ezekben a helyzetekben is merték vállalni a kereszténydemokrata elveket és a történelem őket igazolta, azért beszélünk most róluk.
Mert akik őket B-listázták, akik nem engedték pályát befutni, vagy akik megfigyelték és üldözték őket, azok szégyenteljesek és szégyelli mindenki az ő tevekénységüket. És akik akkor áldozatok voltak és abban a pillanatban úgy tűnt, hogy nemhogy a lájkbajnokságban, de hogy az élet egzisztenciális részén nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, őket viszont az élet igazolta. Ezért megerősíti nekünk Isépy Tamás is, az ő életpályája, ami felér egy kalandregénnyel. Legendák tucatjai vannak az ő életében is. A parlamenti szakaszában egy klasszikus rendszerváltás utáni időszakban és nyilván az ügyvédi pályán is. De másrészről megerősítés, hogy így kell politizálni. És nem hiába van nyolcvan év után is kereszténydemokrácia. Ez egy olyan alapérték, egy olyan alapelv, amely nyolcvan éve is volt és ami meggyőződésem szerint nyolcvan év múlva is lesz. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen párt lesz a mostani pártok közül itt a Parlamentben, de a kereszténydemokrata politikának biztosan lesz helye nyolcvan év múlva is. És emellett kiállni, akár nehézségeket vállalni erkölcsileg mindenképpen fontos kötelezettségünk, hiszen erre kötelez minket Isépy Tamás emléke.
Budapest, 2024. március 19.
Régi hagyományunk, hogy időről időre megemlékezünk olyan történelmi eseményekről, olyan egykor köztünk tevékenykedő országgyűlési képviselőkről, amik és akik döntő hatást gyakoroltak hazánk fejlődésére. Ehhez a hagyományhoz illeszkedve jelentkeztem ma felszólalásra, hogy megemlékezzek az éppen ma száz esztendeje született Isépy Tamásról, a rendszerváltás egyik meghatározó politikusáról.
Egy olyan kereszténydemokrata államférfiről beszélek, akinek műveltségét, tisztességét és szakmai felkészültségét pártállástól függetlenül elismerték. Isépy Tamás a felvidéki Barancson látta meg a napvilágot. A miskolci gimnáziumi tanulmányait követően a Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karán, 1946-ban diplomázott. Mint fiatal ügyvéd megismerkedett a keresztényszociális és kereszténydemokrata eszmékkel, Barankovics István és a demokrata néppárt politikájával, de a véres kegyetlenséggel előretörő kommunizmus politikai teret számára már nem tudott nem is akart biztosítani. Sőt, mivel az 50-es évek elején még politikai indíttatású politikai perekben is védőként szerepelt, 1952-ben mint fasiszta klerikális ügyvédet és osztályidegent kitelepítették Hortobágy borsós tanyára.
Ebben a kiszolgáltatott helyzetben is képes volt meglátni a szépet a hortobágyi napfelkeltében és meglelni a juhaklok árnyékában is a szerelmet. Az internálásból visszatérve segédmunkásként dolgozott, majd a rendszerváltásig újra ügyvédként tevékenykedett, principálisként ifjú ügyvédek sorát nevelve.
1988-tól korát meghazudtoló lendülettel kapcsolódott be az ellenzéki politikába. A kereszténydemokrata néppárt országgyűlési képviselőjeként és az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkáraként számos meghatározó javaslatot, köztük kétharmados törvényeket vitt sikerre. Szinte a rendszerváltás teljes jogalkotása átment a keze alatt.
A teljesség igénye nélkül néhányat felsorolva: az alkotmánymódosítás, az alapszerződések a szomszédos államokkal, a kárpótlási törvény, a polgári törvénykönyv reformja, a komplett igazságszolgáltatási reformcsomag, a szellemi tulajdon védelmének piacgazdasági körülmények közötti megteremtését célzó rendelkezések, valamint az állampolgári jogok biztosa intézményének létrehozása. Egyik legnagyobb sikerének mégis az egyházak ingatlanrendezési törvényét tartotta, melynek köszönhetően egyházi iskolák alakulhattak és a különböző felekezetek visszakaphatták ingatlanjaikat.
Frakcióvezetőként is kemény és célratörő volt. Vita közben soha nem ment fejjel a falnak, mert tudatában volt, hogy az esetek többségében saját szófordulatával élve „kis felemelkedettséget követően egy probléma jobbról is, balról is megkerülhető”. Kereszténydemokrataként vallotta, hogy maradandót, csak szilárd elvi alapokon, de ésszerű kompromisszumokkal lehet megteremteni.
Ahogy fogalmazta, a kereszténydemokrácia hagyományos keresztény értékeket, kipróbált elveket és Európában sikeresnek bizonyult politikai gyakorlatot jelent. Vallotta, hogy a közjó tisztelete, a szociális érzékenység vagy a szociális piacgazdaság igénye nem teológusi vagy közgazdászi erény, hanem a kereszténydemokrácia alapvető igényeinek gyakorlati megjelenítése.
Isépy Tamás a szó igaz értelmében humanista volt, nem csak jogász és politikus, hanem széleslátókörű, rendkívül olvasott ember, a művészetek lelke és szakképzett rajongója. Egyszemélyben képviselte azt a művelt, nemzeti keresztény polgárságot, melyet a kommunizmus vérrel, vassal ki akart írtani, amit ő átmentett és örökül hagyott politikai közösségünk számára. Adja Isten, hogy ezt az örökséget hűséggel megőrizzük!
Budapest, 2024. március 19.
Rétvári Bence államtitkár úr emlékező beszéde
Ha megnézzük a politika világát, nem csak itt Magyarországon, hanem Európa szerte, vagy akár az egész atlanti civilizációban azt látjuk, hogy korábbiakban is látható volt, hogy egyes politikai erők a saját politikájukat közvéleménykutatások alapján állítják össze, meg mérik, hogy pontosan az emberek mit gondolnak és úgy állítják össze egy pártnak a programját, vagy értékvilágát is akár. Ez ma már kicsit felpörgött, ma már egyes politikusok a lájkokban mérik a saját mondandójuknak az erejét, hitelességét és sokan buborékba is kerülnek, hogy amit sokan lájkolnak, sokan reagálnak úgy gondolják, hogy az igaz, az helyes és a többségnek is a valós támogatottságát élvezi.
Nagyon sok tehát a percember, a percpolitikus és nagyon sok párt van, amely egy-egy választásra jön létre. Hirtelen valamilyen ügyet megpróbál meglovagolni, és abból politikai többségre szert tenni. Mi, kereszténydemokraták az előző hetekben is, most is Barankovics Istvánra, Isépy Tamásra emlékezünk. Az ő emléküket idézzük föl itt, a Parlamentben.
Itt a Parlamentben ők is tevékenykedtek. Barankovics abban az időben is, amikor a demokrácia egyre szűkebb teret kapott, mikor előbb a náci majd a szovjet elnyomás miatt nem tudtak demokratikus viszonyok között tevékenykedni, de így is vállalták. Volt, aki a mártíromságot is sajnos kellett vállalja, volt, aki az emigrációt, volt, aki az elnyomatást. Így éltek évtizedeken keresztül, de az elveikből nem adtak alá.
Abban a világban, amikor sokaknak tényleg a lájkok száma a legfőbb mérő, érdemes összevetni azzal az időszakkal, mikor a személyi szabadságukat is kockáztatták az emberek, mint Isépy Tamás. És az ötvenes években, mikor vállalta az akkori kommunista rendszer által üldözött embereknek a jogi védelmét ezzel tudta, hogy azt kockáztatja, hogy nagy jogi pályát nem fog tudni abban a rendszerben befutni, mert a kommunisták ezt egy életre meg fogják jegyezni. Hiába volt jó képességű, hiába végzett szép eredménnyel a Pázmányon, hiába volt nagy igazság érzetű ember, joghallgató és ifjú jogász, de tudhatta, hogy ha ezen a pályán ilyen ügyeket vállal, akkor a hatalom szemében örökre elássa magát.
De ezt vállalta és nem tudta, hogy majd egyszer eljön a rendszerváltás, nem tudta, hogy majd belőle is lehet akár befutott ügyvéd, vagy akár országgyűlési képviselő. De mégis vállalta. Azért fontos rájuk emlékeznünk mert ők a mi példaképeink. A példaképeink abban, hogy ha valakinek szilárd erkölcsű alapjai vannak és azok szerint tevékenykedik, akkor az életében a valódi célt elérhet az erkölcsi alapjait egész életén keresztül vallhatja és őszintén nézhet be a tükörbe és bele tud nézni a tükörbe, mert megalkuvás nélkül végzi mindezt.
Akkor amikor ebben a társadalomban tényleg a gyorsaság, a pillanatok alatt jövő siker, a másodpercek alatt jövő felemelkedés, aztán a percek alatt való porba hullás sokszor jellemző, fontos elmondanunk, hogy a politikában nem csak ennek lehet része, hanem a politika mégiscsak értékekről szól, nekünk kereszténydemokrata értékekről. Isépy Tamás pedig az egyik oszlop, akire visszaemlékezhetünk. Nehéz időkben is kiállt és vállalta ezt.
Nekünk legfeljebb a megszégyenítés jut, a liberális média részéről, hogy azt mondják nem vagyunk civilizáltak, nem vagyunk európaiak, de mégiscsak a hétköznapi egzisztenciális életünket ez nem veszélyezteti. Nekik, Barankovicsnak, Isépynek és a többieknek, Kovács K Zoltánnak, Varga Lászlónak vagy más rendszerváltó kereszténydemokratáknak igenis ez a teljes egzisztenciáját veszélyeztette, vagy a gyerekének a továbbtanulási lehetőségeit veszélyeztette. Nem kicsi dilemma egy ember számára, hogy ott vannak a fontos keresztény értékei, de ha azok szerint tevékenykedik ügyvédként és bizonyos embereket megvéd a hatalom igazságtalanságával szemben, nem csak a saját sorsában, hanem a gyerekei sorsában is esetleg egy pecsétet tesz és ezzel ők sem tudnak úgy boldogulni, mint ahogy ezt a tulajdonságaikkal alapvető képességgel tennék. És ezekben a helyzetekben is merték vállalni a kereszténydemokrata elveket és a történelem őket igazolta, azért beszélünk most róluk.
Mert akik őket B-listázták, akik nem engedték pályát befutni, vagy akik megfigyelték és üldözték őket, azok szégyenteljesek és szégyelli mindenki az ő tevekénységüket. És akik akkor áldozatok voltak és abban a pillanatban úgy tűnt, hogy nemhogy a lájkbajnokságban, de hogy az élet egzisztenciális részén nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, őket viszont az élet igazolta. Ezért megerősíti nekünk Isépy Tamás is, az ő életpályája, ami felér egy kalandregénnyel. Legendák tucatjai vannak az ő életében is. A parlamenti szakaszában egy klasszikus rendszerváltás utáni időszakban és nyilván az ügyvédi pályán is. De másrészről megerősítés, hogy így kell politizálni. És nem hiába van nyolcvan év után is kereszténydemokrácia. Ez egy olyan alapérték, egy olyan alapelv, amely nyolcvan éve is volt és ami meggyőződésem szerint nyolcvan év múlva is lesz. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen párt lesz a mostani pártok közül itt a Parlamentben, de a kereszténydemokrata politikának biztosan lesz helye nyolcvan év múlva is. És emellett kiállni, akár nehézségeket vállalni erkölcsileg mindenképpen fontos kötelezettségünk, hiszen erre kötelez minket Isépy Tamás emléke.
Budapest, 2024. március 19.