 | A Duna–Tisza közi Homokhátság elsivatagosodásának megállításáról, a vízutánpótlás lehetőségeinek megteremtéséről volt szó azon a szakmai konferencián, amelyet kedden tartottak Lakiteleken, a Hungarikum Hotelben. |
Bár a vízhiányra vonatkozó adatok riasztóak, a konferencián bemutatott fejlesztési tervek megvalósításával sikerülhet helyreállítani a jelenlegi vízhiányos állapotot. A negatív folyamatok megállításához vízpótlásra, a víz lokális visszatartására és a vízhasználat optimalizálására van szükség.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a VIZITERV Environ Nonprofit Kft. által szervezett konferencia vendége volt Lezsák Sándor, a térség országgyűlési képviselője, a parlament alelnöke is, aki köszöntőjében elmondta, három évtizede készül erre a tanácskozásra. Hangsúlyozta, küzdelmes három évtized után végre elérhető közelségbe került a Homokhátság vízutánpótlásának megoldása, hiszen egységes szakmai álláspont alakult ki, amit a politika is támogat.
A konferencián elhangzott, hogy az elmúlt évtizedekben tapasztalt növekvő átlaghőmérséklet, a csapadékeloszlás változása, a növekvő párolgás és a csökkenő beszivárgás mind a Homokhátság elsivatagosodásához vezetett. Az elmúlt 40 év adatait megvizsgálva kiderült, hogy 1460 millió köbméter a terület vízhiánya. Éppen ezért a Homokhátság területét érő kedvezőtlen hatások mérséklése Magyarország egyik legfontosabbnak ítélt és kiemelten kezelt területfejlesztési kérdésévé vált.
A magyar kormány 2021. végén, két ütemben, a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében pályázati forrást biztosított a Duna–Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodási fejlesztéseinek előkészítő munkáira.
A 2020-ban elkészült, Homokhátság vízgazdálkodási állapotának javítása, helyreállítása című döntés-előkészítő tanulmány meghatározta a fejlesztési célterületeket és azokat a nagyléptékű vízgazdálkodási infrastrukturális beavatkozásokat is, amelyeken keresztül a vízpótlás és a vízvisszatartás az állami főműveken megvalósulhat, ezzel lehetőséget biztosítva további lokális projektek kapcsolódásához.
A Duna–Tisza közi Homokhátságot hét célterületre osztva a következő fejlesztéseket valósítják meg: a Ráckeve-Soroksári-Duna-ág vízpótlásának bővítése, a Kiskunsági-főcsatorna és a Dunavölgyi-főcsatorna vízkészletnövelése, az Északi regionális vízpótlás és vízvisszatartás, a Keleti vízpótlás és vízvisszatartás, a Kígyós rendszer vízpótlása, a Déli regionális vízpótlás és a Közép-homokhátsági szikes tavak vízpótlása. Ezek megteremtéséhez azonban számos beruházást kell megvalósítani. Többek között vízvisszatartó műtárgyakat, új csatornákat kell építeni, a meglévőket felújítani, naperőművel működő vízszivattyúkat létesíteni – sorolták a szakemberek. Az is elhangzott, hogy a szükséges tervek elkészültek, így hamarosan a beruházások is elindulhatnak.
A szakemberek és a döntéshozók abban bíznak, hogy a felsorolt fejlesztések befejezésével javulnak a helyi megélhetési feltételek, ami erősíti a táj népességmegtartó képességét.
BAON
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a VIZITERV Environ Nonprofit Kft. által szervezett konferencia vendége volt Lezsák Sándor, a térség országgyűlési képviselője, a parlament alelnöke is, aki köszöntőjében elmondta, három évtizede készül erre a tanácskozásra. Hangsúlyozta, küzdelmes három évtized után végre elérhető közelségbe került a Homokhátság vízutánpótlásának megoldása, hiszen egységes szakmai álláspont alakult ki, amit a politika is támogat.
A konferencián elhangzott, hogy az elmúlt évtizedekben tapasztalt növekvő átlaghőmérséklet, a csapadékeloszlás változása, a növekvő párolgás és a csökkenő beszivárgás mind a Homokhátság elsivatagosodásához vezetett. Az elmúlt 40 év adatait megvizsgálva kiderült, hogy 1460 millió köbméter a terület vízhiánya. Éppen ezért a Homokhátság területét érő kedvezőtlen hatások mérséklése Magyarország egyik legfontosabbnak ítélt és kiemelten kezelt területfejlesztési kérdésévé vált.
A magyar kormány 2021. végén, két ütemben, a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében pályázati forrást biztosított a Duna–Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodási fejlesztéseinek előkészítő munkáira.
A 2020-ban elkészült, Homokhátság vízgazdálkodási állapotának javítása, helyreállítása című döntés-előkészítő tanulmány meghatározta a fejlesztési célterületeket és azokat a nagyléptékű vízgazdálkodási infrastrukturális beavatkozásokat is, amelyeken keresztül a vízpótlás és a vízvisszatartás az állami főműveken megvalósulhat, ezzel lehetőséget biztosítva további lokális projektek kapcsolódásához.
A Duna–Tisza közi Homokhátságot hét célterületre osztva a következő fejlesztéseket valósítják meg: a Ráckeve-Soroksári-Duna-ág vízpótlásának bővítése, a Kiskunsági-főcsatorna és a Dunavölgyi-főcsatorna vízkészletnövelése, az Északi regionális vízpótlás és vízvisszatartás, a Keleti vízpótlás és vízvisszatartás, a Kígyós rendszer vízpótlása, a Déli regionális vízpótlás és a Közép-homokhátsági szikes tavak vízpótlása. Ezek megteremtéséhez azonban számos beruházást kell megvalósítani. Többek között vízvisszatartó műtárgyakat, új csatornákat kell építeni, a meglévőket felújítani, naperőművel működő vízszivattyúkat létesíteni – sorolták a szakemberek. Az is elhangzott, hogy a szükséges tervek elkészültek, így hamarosan a beruházások is elindulhatnak.
A szakemberek és a döntéshozók abban bíznak, hogy a felsorolt fejlesztések befejezésével javulnak a helyi megélhetési feltételek, ami erősíti a táj népességmegtartó képességét.
BAON