A nyolcvanéves Püski Kiadó kiállításon mutatja be alapítója életművét.
Határokon átívelő irodalmi, szellemi küldetéstudatról tanúskodik a Döbrentei utcai Virág Benedek-ház három termében berendezett, Püski Sándorról szóló tárlat. Az életmű és az ember, a díszpolgár előtt tiszteleg Budavár önkormányzata a Püski Kiadó nyolcvanadik évében. A dokumentumok február 26-ig tekinthetők meg, a jövő héten pedig Szárszói konferenciák címmel könyvbemutatót tartanak a kiállítóhelyen a balatonszárszói műhelymunkáról.
Jórészt fotók beszélik el a Püski Kiadó alapítójának, szellemi atyjának hatalmas munkásságát, ezek adnak képet a személye körül kiépült széles baráti közösségről, az országot behálózó Könyvbarátok Köréről. A diktatúra elnyomó évtizedeiben Püski Sándor (képünkön) meghallotta az idők hangját, egyetemi tanulmányai során a népi irodalom elkötelezett szolgálójává vált. Felismerte, hogy a magyar társadalom régóta esedékes átalakításához, egy szellemi és politikai mozgalom szervezéséhez sajtóra, újságokra és könyvekre van szükség.
A háború utáni társadalomépítés fontos műhelyei lettek Püski balatonszárszói táborai. A kiadó az 1950-es államosításáig 150 könyvet jelentetett meg olyan íróktól, mint Veres Péter, Németh László, Szabó Dezső, és a népi mozgalom szinte minden jelentős írástudójától.
A közösségépítés szemléletével épült kiállítás családiasságot sugall, atmoszférája egyszerre bensőséges és határokat átívelő, a politikai átalakulás éveiben úttörő feladatot vállalók karizmatikus, mégis alázatos jelenlétével. A nyitóterem közepén Diénes Attila bronzportréja az origó, innen épül kronologikusan a tárlat Békés megyétől a kiadó megalapításáig, a felvidéki és az erdélyi írók „beemelésén” át New Yorkig, a távollét, az elszakadás kényszerű, de sikeres időszakán keresztül a rendszerváltásig.
Külön falat szentelnek a házaspárnak. Püski Sándor felesége, Zoltán Ilona – Ilus néni – a kísérőszöveg szerint intézmény volt, kintlétük alatt „szinte minden New Yorkba látogató magyar ismerte”.
Püski Sándor élete a háború utáni nemzedék talpra állásának, majd elhallgattatásának lenyomata, az érlelődő rendszerváltás szellemi pezsgésének kordokumentuma egyben. „Igaz magyar ember, sok ilyenre volna szükség ma is” – olvasom a nyitott vendégkönyv legutolsó bejegyzését. Majd néhány lépésre a falon Bartis Ferenc költő Püskit köszöntő sorain időzöm el: „Világgá mentél, hogy a világot hazacipeld” – zárul a vers, és ez akár mottója is lehetne a Püski-életművet szemléltető kiállításnak.
A fotótárlat és kísérőszövegei a történelmi-politikai kontextus felvázolásán túl a XX. századi magyar irodalom esszenciáját is felvonultatja. Ezt a kísérőrendezvények tovább árnyalják, február 26-án például a Szárszói konferenciák című kötetet mutatják be, ahol M. Kiss Sándor történésszel beszélgethet a hallgatóság.
Szilléry Éva, Magyar Nemzet
Jórészt fotók beszélik el a Püski Kiadó alapítójának, szellemi atyjának hatalmas munkásságát, ezek adnak képet a személye körül kiépült széles baráti közösségről, az országot behálózó Könyvbarátok Köréről. A diktatúra elnyomó évtizedeiben Püski Sándor (képünkön) meghallotta az idők hangját, egyetemi tanulmányai során a népi irodalom elkötelezett szolgálójává vált. Felismerte, hogy a magyar társadalom régóta esedékes átalakításához, egy szellemi és politikai mozgalom szervezéséhez sajtóra, újságokra és könyvekre van szükség.
A háború utáni társadalomépítés fontos műhelyei lettek Püski balatonszárszói táborai. A kiadó az 1950-es államosításáig 150 könyvet jelentetett meg olyan íróktól, mint Veres Péter, Németh László, Szabó Dezső, és a népi mozgalom szinte minden jelentős írástudójától.
A közösségépítés szemléletével épült kiállítás családiasságot sugall, atmoszférája egyszerre bensőséges és határokat átívelő, a politikai átalakulás éveiben úttörő feladatot vállalók karizmatikus, mégis alázatos jelenlétével. A nyitóterem közepén Diénes Attila bronzportréja az origó, innen épül kronologikusan a tárlat Békés megyétől a kiadó megalapításáig, a felvidéki és az erdélyi írók „beemelésén” át New Yorkig, a távollét, az elszakadás kényszerű, de sikeres időszakán keresztül a rendszerváltásig.
Külön falat szentelnek a házaspárnak. Püski Sándor felesége, Zoltán Ilona – Ilus néni – a kísérőszöveg szerint intézmény volt, kintlétük alatt „szinte minden New Yorkba látogató magyar ismerte”.
Püski Sándor élete a háború utáni nemzedék talpra állásának, majd elhallgattatásának lenyomata, az érlelődő rendszerváltás szellemi pezsgésének kordokumentuma egyben. „Igaz magyar ember, sok ilyenre volna szükség ma is” – olvasom a nyitott vendégkönyv legutolsó bejegyzését. Majd néhány lépésre a falon Bartis Ferenc költő Püskit köszöntő sorain időzöm el: „Világgá mentél, hogy a világot hazacipeld” – zárul a vers, és ez akár mottója is lehetne a Püski-életművet szemléltető kiállításnak.
A fotótárlat és kísérőszövegei a történelmi-politikai kontextus felvázolásán túl a XX. századi magyar irodalom esszenciáját is felvonultatja. Ezt a kísérőrendezvények tovább árnyalják, február 26-án például a Szárszói konferenciák című kötetet mutatják be, ahol M. Kiss Sándor történésszel beszélgethet a hallgatóság.
Szilléry Éva, Magyar Nemzet