 | A 2020. évi járványos év elhalasztotta díjátadónkat, de adósságunkat 2021. szeptember 25-én törlesztettük és átadtuk az elmaradt díjakat a Pesti Vármegyeháza dísztermében. |
Az esemény helyszínét biztosító hivatal, a Pest Megyei Kormányhivatal vezetője Tarnai Richárd köszöntőjét Bartos Mónika olvasta fel.
A 2020. évi Bethlen Gábor díjat Andrásfalvy Bertalan kapta: a 90. évében járó néprajzkutató, volt művelődési és közoktatási miniszter meghatódva vette át a Bethlen Gábor-díjat, méltatója pedig az egykori alapító Bakos István művelődéstörténész volt.
Most a Márton Áron-emlékérmet Szövényi Zsolt pedagógiai szakíró, köztisztviselő kapta, aki – mint méltatójától, Bíró Zoltán irodalomtörténésztől hallottuk – alázattal, hűségesen szolgálta a tanító- és tanárképzést. Azzal a felelősségtudattal végezte munkáját mindig, bárhogy változtak is a miniszterek, hogy a felsőoktatásban folyó tanárképzés minőségén – nemcsak szakmai, hanem szellemi-erkölcsi minőségén múlik: milyen tanítók, tanárok dolgoznak majd az alsó- és középfokú iskolákban, milyen képességű és elhivatottságú fiatalok kerülnek a felsőoktatásba, és végül: milyen értékű értelmisége lesz összességében a nemzetnek.
A Teleki Pál-érdemérem kitüntetettjei: Beke István és Szőcs Zoltán, a Romániában terrorizmus vádjával elítélt, és nemrég feltételesen szabadult két székelyföldi fiatalember. Méltatásukat Magyary Rozália azzal a gondolattal zárta, hogy keresztjük terhét nem tudjuk levenni róluk, csak segítünk nekik hordozni azzal, ha nyilvánosságra hozzuk igazságukat. A díjat mindkettőjük nevében megköszönő Beke István a díj névadója, Teleki Pál híres térképéről szólt, és arról, hogy mindenkiben más érzelmeket vált ki. Köszönte a szolidaritást, és úgy fejezte be, hogy ha szülővárosa, Kézdivásárhely szükségét érzi és hívja, akkor ott fog állni a barikádokon.
Grezsa István orvos, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos munkásságát Gy. Szabó András előadóművész, irodalomtörténész méltatta. A szülői ház által meghatározott örökségre mutatott rá, amit kiváló irodalomtörténész édesapjától, Grezsa Ferenctől, a Németh László Társaság elnökétől kapott Grezsa István. Évekig orvosként, az MDF alapító tagjaként, hódmezővásárhelyi képviselőként, 2015-től miniszteri biztosként áll helyt a rábízott feladatért akkor is, ha mint legutóbb, két és félévre kitiltják Ukrajna területéről. Így sem hagyja magukra Kárpátalja sokat szenvedett magyarságát, s vallja, hogy csak nagy alázattal és sok munkával lehet meghaladni Trianon árnyékát.
Gyurácz Ferenc író, a Vasi Szemle főszerkesztője, a Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője, aki természetesnek tartja, hogy a szellem embereinek kötelességük közösségüket szolgálni, ezért maradt hű szűkebb pátriájához, Nyugat-Magyarországhoz. Méltatója: Petrik Béla nem győzte sorolni könyveit, tanulmányait, amelyek akár a népi mozgalomról, akár a nemzet organikus fejlődéséről, környezetvédelemről vagy éppen a populizmusról szólnak, mind egy irányba mutatnak: közössége szolgálatához.
Ha Gyurácz Ferenc nevét sokan csak most, a Teleki-érdemérem átvételekor tanulták meg, az Ismerős Arcok együttes bemutatását akár el is hagyhatta volna Nagymihály Zoltán történész, hiszen nemcsak a Kárpát-medencében, de a tengeren túl is ismerik, és együtt éneklik velük, hogy „egy vérből valók vagyunk”. Legismertebb dalukat ezért az összetartozás himnuszának nevezte a méltatás. Mégis, érdemes volt elmondani, hogy nincsenek véletlenek: az együttes 1999. október 23-án alakult meg, és azt sem árt tudatosítani, hogy nemzetről, hazáról, családról énekelni nem mindig kecsegtet elismeréssel. De lehet-e nagyobb elismerés, mintha egy dalt a közösség, amelynek szánták, himnuszként kezd énekelni? Bár ismerős az arcuk, álljon itt nevük is: Nyerges Attila, Tánczos István, Kovacsik Tamás, Galambos Nándor, Prádr Vilmos, Leczó Szilveszter, Tóth Mihály.
Kassai Lajos íjkészítő mestert, a modern kori lovasíjászat megteremtőjét sem kellene bemutatni, méltatni sem, mégis jólesik hallgatni Lezsák Sándor történeteit, mert így megtudhattuk, hogy Kassai Lajos milyen egyszerűen, mindössze három szóban fogalmazta meg a lovasíjászat lényegét: ritmus, egyensúly és cél. És azt sem árt ismételni, amit vall, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.
Az ünnepségből végén a kolozsvári Ónodi Henrietta átvette a Székelyföld Jövőjéért ösztöndíjat, amivel folytathatja tanulmányait az ökológia mesterképzésen. Lezsák Sándor mondott zárszót, emlékeztetve az igaz útra, amelyen nehéz járni, ám a kitüntetettek élete bizonyítja, hogy mégis lehet.
Az eseményt Török Tilla három lélekemelő előadása színezte. A műsorvezető Arató György volt.
Az eseményről videófelvétel készült Békési Tamás és Békési Bertalan jóvoltából, melyet teljes egészében megtekinthetnek az alapítvány YouTube csatornáján:
A 2020. évi Bethlen Gábor díjat Andrásfalvy Bertalan kapta: a 90. évében járó néprajzkutató, volt művelődési és közoktatási miniszter meghatódva vette át a Bethlen Gábor-díjat, méltatója pedig az egykori alapító Bakos István művelődéstörténész volt.
Most a Márton Áron-emlékérmet Szövényi Zsolt pedagógiai szakíró, köztisztviselő kapta, aki – mint méltatójától, Bíró Zoltán irodalomtörténésztől hallottuk – alázattal, hűségesen szolgálta a tanító- és tanárképzést. Azzal a felelősségtudattal végezte munkáját mindig, bárhogy változtak is a miniszterek, hogy a felsőoktatásban folyó tanárképzés minőségén – nemcsak szakmai, hanem szellemi-erkölcsi minőségén múlik: milyen tanítók, tanárok dolgoznak majd az alsó- és középfokú iskolákban, milyen képességű és elhivatottságú fiatalok kerülnek a felsőoktatásba, és végül: milyen értékű értelmisége lesz összességében a nemzetnek.
A Teleki Pál-érdemérem kitüntetettjei: Beke István és Szőcs Zoltán, a Romániában terrorizmus vádjával elítélt, és nemrég feltételesen szabadult két székelyföldi fiatalember. Méltatásukat Magyary Rozália azzal a gondolattal zárta, hogy keresztjük terhét nem tudjuk levenni róluk, csak segítünk nekik hordozni azzal, ha nyilvánosságra hozzuk igazságukat. A díjat mindkettőjük nevében megköszönő Beke István a díj névadója, Teleki Pál híres térképéről szólt, és arról, hogy mindenkiben más érzelmeket vált ki. Köszönte a szolidaritást, és úgy fejezte be, hogy ha szülővárosa, Kézdivásárhely szükségét érzi és hívja, akkor ott fog állni a barikádokon.
Grezsa István orvos, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos munkásságát Gy. Szabó András előadóművész, irodalomtörténész méltatta. A szülői ház által meghatározott örökségre mutatott rá, amit kiváló irodalomtörténész édesapjától, Grezsa Ferenctől, a Németh László Társaság elnökétől kapott Grezsa István. Évekig orvosként, az MDF alapító tagjaként, hódmezővásárhelyi képviselőként, 2015-től miniszteri biztosként áll helyt a rábízott feladatért akkor is, ha mint legutóbb, két és félévre kitiltják Ukrajna területéről. Így sem hagyja magukra Kárpátalja sokat szenvedett magyarságát, s vallja, hogy csak nagy alázattal és sok munkával lehet meghaladni Trianon árnyékát.
Gyurácz Ferenc író, a Vasi Szemle főszerkesztője, a Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője, aki természetesnek tartja, hogy a szellem embereinek kötelességük közösségüket szolgálni, ezért maradt hű szűkebb pátriájához, Nyugat-Magyarországhoz. Méltatója: Petrik Béla nem győzte sorolni könyveit, tanulmányait, amelyek akár a népi mozgalomról, akár a nemzet organikus fejlődéséről, környezetvédelemről vagy éppen a populizmusról szólnak, mind egy irányba mutatnak: közössége szolgálatához.
Ha Gyurácz Ferenc nevét sokan csak most, a Teleki-érdemérem átvételekor tanulták meg, az Ismerős Arcok együttes bemutatását akár el is hagyhatta volna Nagymihály Zoltán történész, hiszen nemcsak a Kárpát-medencében, de a tengeren túl is ismerik, és együtt éneklik velük, hogy „egy vérből valók vagyunk”. Legismertebb dalukat ezért az összetartozás himnuszának nevezte a méltatás. Mégis, érdemes volt elmondani, hogy nincsenek véletlenek: az együttes 1999. október 23-án alakult meg, és azt sem árt tudatosítani, hogy nemzetről, hazáról, családról énekelni nem mindig kecsegtet elismeréssel. De lehet-e nagyobb elismerés, mintha egy dalt a közösség, amelynek szánták, himnuszként kezd énekelni? Bár ismerős az arcuk, álljon itt nevük is: Nyerges Attila, Tánczos István, Kovacsik Tamás, Galambos Nándor, Prádr Vilmos, Leczó Szilveszter, Tóth Mihály.
Kassai Lajos íjkészítő mestert, a modern kori lovasíjászat megteremtőjét sem kellene bemutatni, méltatni sem, mégis jólesik hallgatni Lezsák Sándor történeteit, mert így megtudhattuk, hogy Kassai Lajos milyen egyszerűen, mindössze három szóban fogalmazta meg a lovasíjászat lényegét: ritmus, egyensúly és cél. És azt sem árt ismételni, amit vall, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.
Az ünnepségből végén a kolozsvári Ónodi Henrietta átvette a Székelyföld Jövőjéért ösztöndíjat, amivel folytathatja tanulmányait az ökológia mesterképzésen. Lezsák Sándor mondott zárszót, emlékeztetve az igaz útra, amelyen nehéz járni, ám a kitüntetettek élete bizonyítja, hogy mégis lehet.
Az eseményt Török Tilla három lélekemelő előadása színezte. A műsorvezető Arató György volt.
Az eseményről videófelvétel készült Békési Tamás és Békési Bertalan jóvoltából, melyet teljes egészében megtekinthetnek az alapítvány YouTube csatornáján: