Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter a szombati, budapesti díjátadón kiemelte: "méltó és igazságos" újra és újra felidézni azok példáját, akik a hit, a remény és a szeretet nevében kiálltak embertársaikért akkor is, amikor ez rengeteg szenvedéssel és áldozattal járt.
"Mi, magyarok mindig is a kereszténységből merítettünk erőt" - fogalmazott, hozzátéve, így tett Ortutay Elemér görögkatolikus pap is, aki olyan korban szolgálta Istent, amikor az egyház az egész Kárpát-medencében, de főleg Kárpátalján a legkeményebb üldöztetésnek volt kitéve.
Csák János kitért arra is: Kárpátalján magyarnak lenni az utóbbi száz évben nem volt könnyű, mára azonban végveszélybe került a magyar közösség.
Most a legfontosabb a háború elől menekülők segítése és befogadása, de ugyanilyen fontos, hogy a háború után majd "újjáépítsük Kárpátalján a magyar életet", és kiálljunk azért, hogy a kárpátaljai magyarok anyanyelvükön tanulhassanak és teljes jogú állampolgárokként használhassák nyelvünket" az élet minden területén - jelentette ki a miniszter.
Hozzátette: a kormány a továbbiakban is minden segítséget meg fog adni, hogy a magyar közösség ápolhassa hagyományait és szerves része maradhasson a Kárpát-medencei magyar életvilágnak.
Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a díj kurátora Ortutay Elemérről szólva felidézte: az Ortutay család két és fél évszázadon keresztül adott papot a görögkatolikus egyháznak. Nélkülük aligha létezne ma az egyház Kárpátalján.
A család utolsó felszentelt papja, Ortutay Elemér a Huszt környéki Kövesligeten született. 1941-ben, Ungváron szentelték pappá, ahol feleségével, Vitéz Gabriellával és gyermekeivel élt és gimnáziumi hittanárként, cserkészparancsnokként, káplánként, 1945-től teológiai tanárként működött.
Elmondta, az egyházüldözés Kárpátalján a szovjet uralom első percében elindult. A görögkatolikus egyház beolvasztása az ortodox egyházba különösen kegyetlen módon folyt, az egyházat betiltották, püspöküket meggyilkolták, épületeiket lerombolták. A kárpátaljai görögkatolikus egyház mégis túlélte ezeket az évtizedeket, hála 30 mártír és sok más, titokban működő papjának.
Ortutay Elemért - miután az egyház betiltása után sem hagyott fel a papi szolgálattal - a szovjet hatóságok 1949-ben 25 év börtönre ítélték. Rabsága idején dolgozott szénbányában, majd építkezéseken. 1956-os szabadulása után 17 éven át kályhagyárban dolgozott, majd 2 évig raktáros volt. Ez idő alatt folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt. Ennek ellenére titokban naponta misézett, esketett és keresztelt, lakásán 18 fiatalt készített fel a papi pályára.
1989-től újra tevékenykedhetett papként, életének 81. évében hunyt el Ungváron.
A róla elnevezett központ célja a görögkatolikus egyház örökségére épülő, az egyház és a társadalom számára hasznos programok szervezése. A központban működik szakkollégium, múzeum, könyvtár, archívum, szerveznek konferenciákat, jelentetnek meg kiadványokat - tette hozzá Sajgó Szabolcs.
Marosi István, a központ vezetője a díjat megköszönve reményét fejezte ki, hogy a háború nem pusztítja el az intézményt. Azt is mondta, Ortutay Elemér egyaránt tanított magyar, ruszin és ukrán nemzetiségű papnövendékeket, kifejezve ezzel, hogy a katolikus keresztény hit nem egy-egy nemzet sajátja és képes összekapcsolni a különböző nemzetiségű embereket. Erre a szellemiségre törekszik a központ is - tette hozzá.
Pavlics István, aki kora és egészségi állapota miatt nem tudott Budapestre utazni a díjátadóra, pénteken Szombathelyen vehette át az elismerést.
Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora, kinevezett esztergom-budpesti segédpüspök laudációjában ismertette: Pavlics István 1934-ben született. 1957-ben szentelték pappá, de néhány hónappal szentelése után megvonták tőle működési engedélyét és koholt vádak alapján egy évre bebörtönözték. Szabadulása után 1964-ig fizikai munkát kellett végeznie, 1964-től 45 éven keresztül előbb káplán, majd plébános volt a Vas megyei Jánosházán.
Martos Levente Balázs példás életű, szorgalmas, végtelenül derűs és nagy hitű, szent papként jellemezte Pavlics Istvánt. Egy olyan papi generáció egyik utolsó tagjaként beszélt róla, akire negyedszázaddal ezelőtt mint "erőt és biztonságot adó tölgyekre" nézett fel, egy "folyton kifáradással és motivációhiánnyal küszködő nemzedék" tagjaként.
Pavlics István maga a hit pajzsa, "úgy intézte Isten, hogy amikor sokan megtagadták hitüket, mert úgy könnyebbnek látszott, ő kitarthasson benne saját magáért és a rábízottakért. Úgy intézte Isten, hogy amikor a sötétség győzni látszott, megmaradjon a hit szelíd fényessége az ő és általa sokak szívében mint őrláng, amely a szabadság újbóli időszakában gyönyörű gyümölcsöket termett" - fogalmazott Martos Levente Balázs.
A Parma fidei - Hit pajzsa díjat 2002-ben alapította Horváth Béla volt kisgazda politikus és Gyurkovics Tibor író. Olyan papoknak, szerzeteseknek ítélik oda minden évben, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz.
Az elismeréssel járó vörösréz pajzs Madarassy István ötvösművész munkája.
(Forrás: MTI)
Fotó: MTI
"Mi, magyarok mindig is a kereszténységből merítettünk erőt" - fogalmazott, hozzátéve, így tett Ortutay Elemér görögkatolikus pap is, aki olyan korban szolgálta Istent, amikor az egyház az egész Kárpát-medencében, de főleg Kárpátalján a legkeményebb üldöztetésnek volt kitéve.
Csák János kitért arra is: Kárpátalján magyarnak lenni az utóbbi száz évben nem volt könnyű, mára azonban végveszélybe került a magyar közösség.
Most a legfontosabb a háború elől menekülők segítése és befogadása, de ugyanilyen fontos, hogy a háború után majd "újjáépítsük Kárpátalján a magyar életet", és kiálljunk azért, hogy a kárpátaljai magyarok anyanyelvükön tanulhassanak és teljes jogú állampolgárokként használhassák nyelvünket" az élet minden területén - jelentette ki a miniszter.
Hozzátette: a kormány a továbbiakban is minden segítséget meg fog adni, hogy a magyar közösség ápolhassa hagyományait és szerves része maradhasson a Kárpát-medencei magyar életvilágnak.
Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a díj kurátora Ortutay Elemérről szólva felidézte: az Ortutay család két és fél évszázadon keresztül adott papot a görögkatolikus egyháznak. Nélkülük aligha létezne ma az egyház Kárpátalján.
A család utolsó felszentelt papja, Ortutay Elemér a Huszt környéki Kövesligeten született. 1941-ben, Ungváron szentelték pappá, ahol feleségével, Vitéz Gabriellával és gyermekeivel élt és gimnáziumi hittanárként, cserkészparancsnokként, káplánként, 1945-től teológiai tanárként működött.
Elmondta, az egyházüldözés Kárpátalján a szovjet uralom első percében elindult. A görögkatolikus egyház beolvasztása az ortodox egyházba különösen kegyetlen módon folyt, az egyházat betiltották, püspöküket meggyilkolták, épületeiket lerombolták. A kárpátaljai görögkatolikus egyház mégis túlélte ezeket az évtizedeket, hála 30 mártír és sok más, titokban működő papjának.
Ortutay Elemért - miután az egyház betiltása után sem hagyott fel a papi szolgálattal - a szovjet hatóságok 1949-ben 25 év börtönre ítélték. Rabsága idején dolgozott szénbányában, majd építkezéseken. 1956-os szabadulása után 17 éven át kályhagyárban dolgozott, majd 2 évig raktáros volt. Ez idő alatt folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt. Ennek ellenére titokban naponta misézett, esketett és keresztelt, lakásán 18 fiatalt készített fel a papi pályára.
1989-től újra tevékenykedhetett papként, életének 81. évében hunyt el Ungváron.
A róla elnevezett központ célja a görögkatolikus egyház örökségére épülő, az egyház és a társadalom számára hasznos programok szervezése. A központban működik szakkollégium, múzeum, könyvtár, archívum, szerveznek konferenciákat, jelentetnek meg kiadványokat - tette hozzá Sajgó Szabolcs.
Marosi István, a központ vezetője a díjat megköszönve reményét fejezte ki, hogy a háború nem pusztítja el az intézményt. Azt is mondta, Ortutay Elemér egyaránt tanított magyar, ruszin és ukrán nemzetiségű papnövendékeket, kifejezve ezzel, hogy a katolikus keresztény hit nem egy-egy nemzet sajátja és képes összekapcsolni a különböző nemzetiségű embereket. Erre a szellemiségre törekszik a központ is - tette hozzá.
Pavlics István, aki kora és egészségi állapota miatt nem tudott Budapestre utazni a díjátadóra, pénteken Szombathelyen vehette át az elismerést.
Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora, kinevezett esztergom-budpesti segédpüspök laudációjában ismertette: Pavlics István 1934-ben született. 1957-ben szentelték pappá, de néhány hónappal szentelése után megvonták tőle működési engedélyét és koholt vádak alapján egy évre bebörtönözték. Szabadulása után 1964-ig fizikai munkát kellett végeznie, 1964-től 45 éven keresztül előbb káplán, majd plébános volt a Vas megyei Jánosházán.
Martos Levente Balázs példás életű, szorgalmas, végtelenül derűs és nagy hitű, szent papként jellemezte Pavlics Istvánt. Egy olyan papi generáció egyik utolsó tagjaként beszélt róla, akire negyedszázaddal ezelőtt mint "erőt és biztonságot adó tölgyekre" nézett fel, egy "folyton kifáradással és motivációhiánnyal küszködő nemzedék" tagjaként.
Pavlics István maga a hit pajzsa, "úgy intézte Isten, hogy amikor sokan megtagadták hitüket, mert úgy könnyebbnek látszott, ő kitarthasson benne saját magáért és a rábízottakért. Úgy intézte Isten, hogy amikor a sötétség győzni látszott, megmaradjon a hit szelíd fényessége az ő és általa sokak szívében mint őrláng, amely a szabadság újbóli időszakában gyönyörű gyümölcsöket termett" - fogalmazott Martos Levente Balázs.
A Parma fidei - Hit pajzsa díjat 2002-ben alapította Horváth Béla volt kisgazda politikus és Gyurkovics Tibor író. Olyan papoknak, szerzeteseknek ítélik oda minden évben, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz.
Az elismeréssel járó vörösréz pajzs Madarassy István ötvösművész munkája.
(Forrás: MTI)
Fotó: MTI