Ötven éves az Elérhetetlen föld, a Kilencek költőcsoport antológiája, az 1960-as évek fiatal írói összefogásának szimbolikus és korszakjelző kiadványa. A kerek évfordulóról ünnepi konferencián emlékeztek meg a hétvégén.
„Úgy hatottak rám a Kilencek, hogy másképpen láttam a világot rajtuk keresztül” – köszöntötte Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke „a mindig újjászülető Kilenceket” az Elérhetetlen föld című antológia megjelenésének ötvenedik évfordulóján, a kibővített kötet bemutatóján szombaton a Polgárok Házában. Lezsák felidézte: nagy élményt jelentett számára az elszakított területek fölismerése a valóságirodalom segítségével, amelyhez a Hetek és a Kilencek költőcsoport mellett a kecskeméti Forrás folyóirat segítette hozzá. Mint mondta, a Kilencek „a valóság jegyesei”, a „valóságirodalom költői megjelenései” voltak. Elmesélte azt is, nagy erőt jelentett számára, amikor 1982-ben megkapta a Kilencek díját, amelyre egy Nagy László-idézet került: „Műveld a csodát, ne magyarázd!”
Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Napló főszerkesztője, az ünnepi könyvbemutató moderátora Weöres Sándort idézte: „Mit málló kőre nem bízol: / mintázd meg levegőből. / Van néha olyan pillanat / mely kilóg az időből” – utalva arra, hogy a Kilencek nem a történelem málló kövére alkottak, és nem levegőből, hanem szellemből hoztak létre egy olyan alkotást, amelynek ma az ötvenedik születésnapját ünnepelhetjük.
Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntőjében elmondta, pályája kezdetétől jó kapcsolatot ápolt a Kilencek tagjaival: „nem csupán emberségből vehettem leckét tőlük, de költőileg is inspirálóan hatottak rám”. Az 1969-es Elérhetetlen föld című antológia „genezise, fejlődés- és fejleménytörténete páratlan a magyar irodalomban” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy mindez egy szabad világban is kuriózum lett volna, hát még egy diktatúrában, amely igyekezett elfojtani minden alulról, demokratikusan és önerőből történő szervezkedést. „Generációm hálás lehet nekik, hogy – ha sokszor víz alá nyomva is – részt vállaltak egy hazug korszak felszámolásában, verseikkel és tetteikkel bontani kezdték a lélek berlini falát akkor, amikor még ritka volt a remény és veszélyes, mint a kábítószer” – emelte ki.
Az ünnepség folyamán a Kilencek jelentőségét méltatta Vasy Géza és Szakolczay Lajos irodalomtörténész, Vári Fábián László és Zsille Gábor költő. A Kilencek tagjai közül jelen volt és megszólalt Mezey Katalin, Konczek József, Péntek Imre és Győri László. Utóbbi felidézte: az 1960-as évek végén vidéken élt, távol a Kilencektől, ezért több levele is van pályatársaitól 1967–69-ből. A levelekből, amelyek az Elérhetetlen föld megjelenéséhez vezető útról is pillanatképet adtak, néhány részletet megosztott a jelenlévőkkel. Az est folyamán távollétében köszöntötték Kiss Benedeket, aki egészségi állapota, valamint Kovács Istvánt, aki külföldi útja miatt nem lehetett jelen, továbbá megemlékeztek a már elhunyt tagokról: Rózsa Endréről, Utassy Józsefről és Oláh Jánosról. A Kilencek verseiből részleteket szavalt Lázár Balázs színművész. Az ötvenedik évforduló alkalmából ma este 6-tól emlékművet avatnak a Kilencek tiszteletére az Eötvös Collegiumban is, hiszen az intézmény neveltje volt a csoport több költője is.
Magyar Hírlap
Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Napló főszerkesztője, az ünnepi könyvbemutató moderátora Weöres Sándort idézte: „Mit málló kőre nem bízol: / mintázd meg levegőből. / Van néha olyan pillanat / mely kilóg az időből” – utalva arra, hogy a Kilencek nem a történelem málló kövére alkottak, és nem levegőből, hanem szellemből hoztak létre egy olyan alkotást, amelynek ma az ötvenedik születésnapját ünnepelhetjük.
Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntőjében elmondta, pályája kezdetétől jó kapcsolatot ápolt a Kilencek tagjaival: „nem csupán emberségből vehettem leckét tőlük, de költőileg is inspirálóan hatottak rám”. Az 1969-es Elérhetetlen föld című antológia „genezise, fejlődés- és fejleménytörténete páratlan a magyar irodalomban” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy mindez egy szabad világban is kuriózum lett volna, hát még egy diktatúrában, amely igyekezett elfojtani minden alulról, demokratikusan és önerőből történő szervezkedést. „Generációm hálás lehet nekik, hogy – ha sokszor víz alá nyomva is – részt vállaltak egy hazug korszak felszámolásában, verseikkel és tetteikkel bontani kezdték a lélek berlini falát akkor, amikor még ritka volt a remény és veszélyes, mint a kábítószer” – emelte ki.
Az ünnepség folyamán a Kilencek jelentőségét méltatta Vasy Géza és Szakolczay Lajos irodalomtörténész, Vári Fábián László és Zsille Gábor költő. A Kilencek tagjai közül jelen volt és megszólalt Mezey Katalin, Konczek József, Péntek Imre és Győri László. Utóbbi felidézte: az 1960-as évek végén vidéken élt, távol a Kilencektől, ezért több levele is van pályatársaitól 1967–69-ből. A levelekből, amelyek az Elérhetetlen föld megjelenéséhez vezető útról is pillanatképet adtak, néhány részletet megosztott a jelenlévőkkel. Az est folyamán távollétében köszöntötték Kiss Benedeket, aki egészségi állapota, valamint Kovács Istvánt, aki külföldi útja miatt nem lehetett jelen, továbbá megemlékeztek a már elhunyt tagokról: Rózsa Endréről, Utassy Józsefről és Oláh Jánosról. A Kilencek verseiből részleteket szavalt Lázár Balázs színművész. Az ötvenedik évforduló alkalmából ma este 6-tól emlékművet avatnak a Kilencek tiszteletére az Eötvös Collegiumban is, hiszen az intézmény neveltje volt a csoport több költője is.
Magyar Hírlap