 | „– Főpásztori tevékenységének lényeges része Prohászka Ottokár emlékének ápolása. Miért érzi ezt fontosnak? |
– Prohászka püspök egy olyan jelentős személyisége a magyarországi Egyháznak, akit csak Pázmány Péterhez lehet hasonlítani. Írásai, tevékenysége, papi életét meghatározó lelkülete nagyon gazdag és szép. Egyszer egy újságcikket kellett volna írnom január 1-jére, amit bizonyos körülmények miatt nem akartam megtenni. Mivel nagyon erőltették, elővettem egy Prohászka-írást. Szinte egy az egyben ezt adtam le, hozzátéve, hogy az ő gondolataival kívánok boldog új évet. Senki nem tette szóvá, hogy régies vagy avítt, mert gondolatainak magva ma is megállja a helyét. Prohászka szerette az embereket. Együtt sétált a zsidó rabbival, közösen vitatták meg a Biblia héber szövegét.
Igazi emberségről tett tanúságot azzal, hogy azt a ’19-es vöröskatonát, aki megalázta és kidobta őt a palotából, később maga mellé vette, mert gyerekei voltak, és gondoskodni kellett róluk. Akik imádkozni látták, azt mondták, hogy felért egy lelkigyakorlattal. A papképzést is megújította, az általa nevelt lelkipásztorok segítették át a magyarságot Trianon tragédiáján. Nagyon bánt, hogy a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban egy méltatlan feliratú kép látható, mely nem az igazságról szól, csak hangulatot kelt egy olyan nagy formátumú személyiséggel szemben, aki erre nem szolgált rá. Számomra nagyon fontos, hogy abban a székben ülök, amelyben ő is ült egykor; hogy abban a kápolnában imádkozhatom, ahol – nemritkán éjszaka – ő is megszólította az Istent. Prohászka Ottokár püspök személyesen viselte gondját a papjainak, sokszor írt levelet, melyben szinte kérlelő stílusban adott nekik tanácsot. Amikor láttuk, hogy milyen kevés kispap jelentkezik a szemináriumba, megalapítottuk a Prohászka Imaszövetséget. Ma már több ezer tagja van. Hála Istennek, minden évben van kispap, de olyan is akad, aki szerzetesnek jelentkezik.
Az egyházmegyei múzeumban látható egy kép, ami a lényeget mondja el Prohászkáról. A felvételen azt látjuk, hogy a falu elöljárói fogadják őt valahol. Ott állnak körülötte az egyszerű parasztemberek, akik valószínűleg egyszerű szavakkal köszöntik őt. Szinte süt a képről, hogy Prohászka milyen nagy szeretettel hallgatja őket. Mint egy igazi atya, aki felemeli és erősíti a rábízott embereket. Azt szeretném, ha minél többet megismerhetnénk a személyiségéből.”
(Részlet az Új Ember hetilap, 2020. november 22-i számából, amelyben Együttérző szívvel lehet vigaszt és örömet adni címmel ünnepi interjút közöltek Spányi Antal megyéspüspökkel. Ebből idéztünk. Az interjú teljes terjedelmében megtalálható a www.magyarkurir.hu internetes oldalon is.)
Igazi emberségről tett tanúságot azzal, hogy azt a ’19-es vöröskatonát, aki megalázta és kidobta őt a palotából, később maga mellé vette, mert gyerekei voltak, és gondoskodni kellett róluk. Akik imádkozni látták, azt mondták, hogy felért egy lelkigyakorlattal. A papképzést is megújította, az általa nevelt lelkipásztorok segítették át a magyarságot Trianon tragédiáján. Nagyon bánt, hogy a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban egy méltatlan feliratú kép látható, mely nem az igazságról szól, csak hangulatot kelt egy olyan nagy formátumú személyiséggel szemben, aki erre nem szolgált rá. Számomra nagyon fontos, hogy abban a székben ülök, amelyben ő is ült egykor; hogy abban a kápolnában imádkozhatom, ahol – nemritkán éjszaka – ő is megszólította az Istent. Prohászka Ottokár püspök személyesen viselte gondját a papjainak, sokszor írt levelet, melyben szinte kérlelő stílusban adott nekik tanácsot. Amikor láttuk, hogy milyen kevés kispap jelentkezik a szemináriumba, megalapítottuk a Prohászka Imaszövetséget. Ma már több ezer tagja van. Hála Istennek, minden évben van kispap, de olyan is akad, aki szerzetesnek jelentkezik.
Az egyházmegyei múzeumban látható egy kép, ami a lényeget mondja el Prohászkáról. A felvételen azt látjuk, hogy a falu elöljárói fogadják őt valahol. Ott állnak körülötte az egyszerű parasztemberek, akik valószínűleg egyszerű szavakkal köszöntik őt. Szinte süt a képről, hogy Prohászka milyen nagy szeretettel hallgatja őket. Mint egy igazi atya, aki felemeli és erősíti a rábízott embereket. Azt szeretném, ha minél többet megismerhetnénk a személyiségéből.”
(Részlet az Új Ember hetilap, 2020. november 22-i számából, amelyben Együttérző szívvel lehet vigaszt és örömet adni címmel ünnepi interjút közöltek Spányi Antal megyéspüspökkel. Ebből idéztünk. Az interjú teljes terjedelmében megtalálható a www.magyarkurir.hu internetes oldalon is.)