Zsúfolásig telt a félegyházi könyvtár nagyterme csütörtökön este, amikor Csík János, a Kossuth-díjas Csík Zenekar alapítója volt a vendége a Félegyházáról indultak című beszélgetés-sorozatnak. Régi barátok, tanárok, osztálytársak, ismerősök várták, hogy ismét találkozhassanak az egykori PG-s diákkal, akivel ezúttal is dr. Tarjányi József, a sorozat ötletgazdája beszélgetett.
A Félegyházáról indultak című helytörténeti sorozatot azzal a céllal indította el a Petőfi Sándor Városi Könyvtár, hogy hazahívja és bemutassa a tudomány és a művészet területén jelentős eredményt elért személyiségeket. Ezúttal Csík János, a Petőfi Gépészeti Szakközépiskola egykori diákja tért vissza Kiskunfélegyházára, ahol 1979-1983 között géplakatosnak készült. Mint hírportálunknak elmondta, nagyon sok jó barátságot és tapasztalatot köszönhet Félegyházának. Ezek a kapcsolatok és emlékek ma is a városhoz kötik.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy a kecskeméti származású, ötvenhat éves művész nagyon sokat köszönhet szüleinek. Egész életében elkíséri az apai útravaló. Édesapja ugyanis mindig arra tanította, hogy a hit, a lelki töltődés és a tudás legyen életének a vezérfonala. Így Csík János apai ösztönzésre kezdette el zenét és néptáncot tanulni. Míg édesanyja azt szorgalmazta, hogy rendes szakmája legyen, ezért választotta a félegyházi gépészeti szakközépiskolát.
Csík János büszkén számolt be arról is, milyen nagy elismerés volt a zenekar számára, amikor 2000-ben az olimpiai játékokat kísérő kulturális programhoz őket választották ki, hogy képviseljék Magyarország népi kultúráját Sydneyben.
A csütörtöki beszélgetésen Csík János felidézte azt a 2002-ben történt balesetet is, amikor egy meggondolatlan előzés miatt csaknem végzetes tragédia történt vele. Kétszer is újraélesztették, majd egy hónapon át kómában feküdt. Kétéves lábadozás után épült fel és kezdett újra muzsikálni. Mint mondta, sokszor eszébe jut a baleset, főként akkor, amikor muzsikájukkal örömöt adnak az embereknek. Úgy véli, azért maradhatott életben, mert a Jóistennek még dolga vele.
Forrás: Baon.hu
A beszélgetésből az is kiderült, hogy a kecskeméti származású, ötvenhat éves művész nagyon sokat köszönhet szüleinek. Egész életében elkíséri az apai útravaló. Édesapja ugyanis mindig arra tanította, hogy a hit, a lelki töltődés és a tudás legyen életének a vezérfonala. Így Csík János apai ösztönzésre kezdette el zenét és néptáncot tanulni. Míg édesanyja azt szorgalmazta, hogy rendes szakmája legyen, ezért választotta a félegyházi gépészeti szakközépiskolát.
Csík János büszkén számolt be arról is, milyen nagy elismerés volt a zenekar számára, amikor 2000-ben az olimpiai játékokat kísérő kulturális programhoz őket választották ki, hogy képviseljék Magyarország népi kultúráját Sydneyben.
A csütörtöki beszélgetésen Csík János felidézte azt a 2002-ben történt balesetet is, amikor egy meggondolatlan előzés miatt csaknem végzetes tragédia történt vele. Kétszer is újraélesztették, majd egy hónapon át kómában feküdt. Kétéves lábadozás után épült fel és kezdett újra muzsikálni. Mint mondta, sokszor eszébe jut a baleset, főként akkor, amikor muzsikájukkal örömöt adnak az embereknek. Úgy véli, azért maradhatott életben, mert a Jóistennek még dolga vele.
Forrás: Baon.hu