 | Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Kappéter István dr., gyémántokleveles gyógypedagógus, aranydiplomás ideg-, elmegyógyász, autodidakta jövőkutató 2021. május 1-jén türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt. |
István (1931, Kaposvár) a budapesti Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett. 1953-ban gyógypedagógiai tanár, 1955-ben középiskolai pedagógia és pszichológia tanár diplomát szerzett. 1962-ben avatták általános orvossá. 1966-ban a neurológia, 1968-ban a pszichiátria és 1985-ben a pszichoterápia szakorvosává képezte magát. Egyetlen kitüntetése az 1956-os „A hazáért és a szabadságért érdemérem” (1991).
Kappéter István nagy tudású és komplex rendszerekben gondolkodó pszichiáter volt. Egységes bio-, pszicho-szociológiai szemléletet és a rehabilitációs célkitűzéseket minden más elé helyező munkához való hozzáállást képviselt gyógypedagógusként Benedek István mellett Intapusztán az „Aranyketrec"-ben, pszichiáterként Berettyóújfaluban és Hencidán, majd Debrecenben a Neurológiai Klinikán, később Budapesten a 8. kerületi ideggondozó vezetésekor, és 1991-től Tápiógyörgyén a Pszichiátriai Otthonban, ahol sikerült nélkülözni a fizikai megfékező fegyelmező eszközöket, és működött a beteg-önkormányzat. Aktívan részt vett a Dinamikus Pszichológiai és Pszichiátriai Egyesület tevékenységében. Több éven át pszichiátriát oktatott.
Érdeklődése 60 éves korától a jövővel való tudatos/tudományos foglalkozás felé fordult. Azt kutatta, hogy az ember tudatos és nem tudatos megnyilvánulásai hogyan befolyásolják tetteit, viszonyát más emberekhez és a jövőhöz. Hitt a jövőben. Bízott abban, hogy „Az emberiség képes jóra változtatni a világot”. Azonos című könyve 2003-ban jelent meg a Püski Kiadónál.
Nyíltan felvállalta a 2005 márciusától kialakult Alzheimer betegségét, és előadásokon, riportokon keresztül – elsősorban a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága keretében – segítette azok életét, akik ilyen és hasonló betegséggel élnek. Megtanult az Alzheimer-kórral együtt boldogan élni. A Bárkit utolérhet c. önéletrajzi filmben ennek tanúi lehetünk.
Politika iránti érdeklődése kiemelkedő volt. Fiatalos hévvel, lelkesedéssel vett részt az 1956-os eseményekben. 1956. október 23-án többekkel együtt ő is bement a Magyar Rádióba, hogy beszéljen az összegyűltekhez, de onnan egy kék ÁVÓS tiszt jóindulatúan kivezette őket („tűnjenek el”). Mivel a Rádiót egy hátsó ajtón hagyták el, sokan azt hitték, hogy meghalt, amit a Szabad Európa Rádió be is mondott. „Akinek halálhírét költik, az sokáig él” – idézte az eseményt egy későbbi riportjában, ami valóság is lett. Nyolc nap hiányzott ahhoz, hogy betöltse a 90. életévét.
Dr. Nováky Erzsébet, 2021. június 23.
Kappéter István nagy tudású és komplex rendszerekben gondolkodó pszichiáter volt. Egységes bio-, pszicho-szociológiai szemléletet és a rehabilitációs célkitűzéseket minden más elé helyező munkához való hozzáállást képviselt gyógypedagógusként Benedek István mellett Intapusztán az „Aranyketrec"-ben, pszichiáterként Berettyóújfaluban és Hencidán, majd Debrecenben a Neurológiai Klinikán, később Budapesten a 8. kerületi ideggondozó vezetésekor, és 1991-től Tápiógyörgyén a Pszichiátriai Otthonban, ahol sikerült nélkülözni a fizikai megfékező fegyelmező eszközöket, és működött a beteg-önkormányzat. Aktívan részt vett a Dinamikus Pszichológiai és Pszichiátriai Egyesület tevékenységében. Több éven át pszichiátriát oktatott.
Érdeklődése 60 éves korától a jövővel való tudatos/tudományos foglalkozás felé fordult. Azt kutatta, hogy az ember tudatos és nem tudatos megnyilvánulásai hogyan befolyásolják tetteit, viszonyát más emberekhez és a jövőhöz. Hitt a jövőben. Bízott abban, hogy „Az emberiség képes jóra változtatni a világot”. Azonos című könyve 2003-ban jelent meg a Püski Kiadónál.
Nyíltan felvállalta a 2005 márciusától kialakult Alzheimer betegségét, és előadásokon, riportokon keresztül – elsősorban a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága keretében – segítette azok életét, akik ilyen és hasonló betegséggel élnek. Megtanult az Alzheimer-kórral együtt boldogan élni. A Bárkit utolérhet c. önéletrajzi filmben ennek tanúi lehetünk.
Politika iránti érdeklődése kiemelkedő volt. Fiatalos hévvel, lelkesedéssel vett részt az 1956-os eseményekben. 1956. október 23-án többekkel együtt ő is bement a Magyar Rádióba, hogy beszéljen az összegyűltekhez, de onnan egy kék ÁVÓS tiszt jóindulatúan kivezette őket („tűnjenek el”). Mivel a Rádiót egy hátsó ajtón hagyták el, sokan azt hitték, hogy meghalt, amit a Szabad Európa Rádió be is mondott. „Akinek halálhírét költik, az sokáig él” – idézte az eseményt egy későbbi riportjában, ami valóság is lett. Nyolc nap hiányzott ahhoz, hogy betöltse a 90. életévét.
Dr. Nováky Erzsébet, 2021. június 23.