Több évtizedes, értékteremtő munkássága elismeréseként a Magyar Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozat kitüntetést és a Petőfi-díjat is átvehette a közelmúltban Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, országgyűlési képviselő, József Attila-díjas költő, a Nemzeti Fórum, a Bethlen Gábor Alapítvány és a Mindszenty Társaság elnöke, a Lakitelek Népfőiskola alapítója. A honatyával kitüntetései okán közölt interjút a Petőfi Népe.
Lezsák Sándor elmondta, hogy a két rangos elismerés mellett, amelyet a 70. születésnapjával szinte egy időben kapott, egy harmadik is sokat számít neki: a családja szeretete, barátai, ismerősök és ismeretlenek jókívánságai.
Arra a kérdésre, hogy számára a Magyar Érdemrend vagy a Petőfi-díj a fontosabb, Lezsák azt válaszolta: ahogy mindenkit, úgy őt is erősít a jó szó, a munkát értékelő elismerés. „Ez rajtam keresztül annak a közösségen is szól, amely immár ötven esztendeje körülvesz, segít, ösztönöz és türelmével a kudarctűrő képességet is fokozza”.
Arra a kérdésre, hogy gondolta volna-e annak idején, hogy a kertjében szervezett találkozóknak rendkívüli hatása lesz az egész országra, Lezsák Sándor a következőket válaszolta: „Amikor 1987. szeptember 27-én este a több mint 180 vendég hazaindult és a három gyermekünkkel, Gabriella feleségemmel magunkra maradtunk, akkor megfogalmazódott bennem: most nálunk, itt Lakitelek szélén, a kertünkben felállított lakodalmas sátorban történt a hír. Addig is szervezkedtünk, de ezzel a találkozóval tonnás teher, felelősség nehezedett ránk. Az idő fölgyorsult, és próbáltuk a lehetetlenben a lehetségest elérni: szervezni a Magyar Demokrata Fórumot, a rendszert megváltoztató nemzeti erőteret. Mindez szinte napról-napra átigazította, megváltoztatta nem csak az én, de sokunk, végül az országunk éltét is”.
Lezsák szerint valamennyiünk kötelessége azon dolgozni, hogy visszaadjuk a magyarság önbecsülését. „ 2011 áprilisában kétharmados többséggel elfogadott alkotmányunk, Alaptörvényünk is erre kötelez bennünket. Ez az én politikai programom. Lehetőségeimmel is ezt szolgálom az Országgyűlésben, a Hungarikum Bizottságban vagy az épülő lakiteleki Hungarikum Ligetben, amelynek leánykori neve: Népfőiskola” - tette hozzá.
Lezsák Sándor szerint mindenkinek arra jut ideje, amit erősen akar: „Az adventi várakozás bennem csak részben jelent csöndes megérkezést a betlehemi bölcsőhöz. Ezzel párhuzamosan készülök a Szilveszter utáni időre. Az a képzeletbeli pásztor él bennem, akinek társai elmentek Megváltót nézni, ő meg a nyáj mellett maradt, hogy az éhes vadakkal szemben megvédje a bárányokat”.
Magyar Hírlap
Arra a kérdésre, hogy számára a Magyar Érdemrend vagy a Petőfi-díj a fontosabb, Lezsák azt válaszolta: ahogy mindenkit, úgy őt is erősít a jó szó, a munkát értékelő elismerés. „Ez rajtam keresztül annak a közösségen is szól, amely immár ötven esztendeje körülvesz, segít, ösztönöz és türelmével a kudarctűrő képességet is fokozza”.
Arra a kérdésre, hogy gondolta volna-e annak idején, hogy a kertjében szervezett találkozóknak rendkívüli hatása lesz az egész országra, Lezsák Sándor a következőket válaszolta: „Amikor 1987. szeptember 27-én este a több mint 180 vendég hazaindult és a három gyermekünkkel, Gabriella feleségemmel magunkra maradtunk, akkor megfogalmazódott bennem: most nálunk, itt Lakitelek szélén, a kertünkben felállított lakodalmas sátorban történt a hír. Addig is szervezkedtünk, de ezzel a találkozóval tonnás teher, felelősség nehezedett ránk. Az idő fölgyorsult, és próbáltuk a lehetetlenben a lehetségest elérni: szervezni a Magyar Demokrata Fórumot, a rendszert megváltoztató nemzeti erőteret. Mindez szinte napról-napra átigazította, megváltoztatta nem csak az én, de sokunk, végül az országunk éltét is”.
Lezsák szerint valamennyiünk kötelessége azon dolgozni, hogy visszaadjuk a magyarság önbecsülését. „ 2011 áprilisában kétharmados többséggel elfogadott alkotmányunk, Alaptörvényünk is erre kötelez bennünket. Ez az én politikai programom. Lehetőségeimmel is ezt szolgálom az Országgyűlésben, a Hungarikum Bizottságban vagy az épülő lakiteleki Hungarikum Ligetben, amelynek leánykori neve: Népfőiskola” - tette hozzá.
Lezsák Sándor szerint mindenkinek arra jut ideje, amit erősen akar: „Az adventi várakozás bennem csak részben jelent csöndes megérkezést a betlehemi bölcsőhöz. Ezzel párhuzamosan készülök a Szilveszter utáni időre. Az a képzeletbeli pásztor él bennem, akinek társai elmentek Megváltót nézni, ő meg a nyáj mellett maradt, hogy az éhes vadakkal szemben megvédje a bárányokat”.
Magyar Hírlap