Ghéczy Iván március 4-én, Svájcban halt meg lányai körében. Utolsó heteit egy gyönyörű otthonban töltötte, mellette felesége, fiai, lányai, unokái, rokonai.
Mi, itthon Magyarországon - hacsak lélekben is - szintén mellette voltunk. Felidéztük számtalan anekdotáját: huncut, gyakran csintalan történeteit nővérével, Évával, akivel szimbiózisban töltötték gyermekkorukat a még boldog békeidőkben. Egymást segítve, igazi testvéri szeretetben élték túl a II. világháború bombázásait hőn szeretett édesanyjukkal és édesapjukkal. A szigorú, de annál több emberséget, kitartást adó Bencés Gimnázium is megadta Ivánnak az erkölcsi és vallási alapot életéhez.
Mi, itthon Magyarországon - hacsak lélekben is - szintén mellette voltunk. Felidéztük számtalan anekdotáját: huncut, gyakran csintalan történeteit nővérével, Évával, akivel szimbiózisban töltötték gyermekkorukat a még boldog békeidőkben. Egymást segítve, igazi testvéri szeretetben élték túl a II. világháború bombázásait hőn szeretett édesanyjukkal és édesapjukkal. A szigorú, de annál több emberséget, kitartást adó Bencés Gimnázium is megadta Ivánnak az erkölcsi és vallási alapot életéhez.
Barátságok szövődtek ott, de a börtönévek elszakították őket egymástól. Az akkori politikai rendszert bátran, elszántan támadták az elhíresült húszévesek. Néhányukat rögtön kivégezték 1951-ben, Ivánra csak tíz év börtön várt. 1956 szabadította ki, és tudva, hogy a biztos halál vár rá Magyarországon, elhagyta azt.
Svájci élete a legelső napjaitól kezdve sorstársai megsegítéséről, a magyar szabadság megteremtéséről szólt. Számtalan jótékonysági kezdeményezés fűződik nevéhez, melyben lelkesen támogatta felesége, Veronika is. Közös életük mesébe illő módon épült, a gyermekek is megérkeztek. Először Attila, majd Martin, Sandra és Tina. Helyi közösségükben, Sevelenben megbecsült emberekké váltak. Iván munkabírása legendás volt, példaként állt alkalmazottai előtt is. Számos találmány fűződik nevéhez, melyet a mai napig használnak az autóiparban. Gyára fénykorában 420 helyi lakosnak adott megélhetést.
Hazaszeretete el nem múló volt. Rendületlenül támogatta a magyar szabadság megszületését, melyben svájci és magyar családja is részt vett, igyekezve kikerülni a szocialista rendszer rendőreit, besúgóit. Kalandos úton juttatta el adományait Magyarországra, segítve ezzel többek között Csoóri Sándor, Csurka István, Lezsák Sándor munkáját. Baráti összefogás eredménye a Lakitelek Alapítvány létrejötte is, alapító kurátorai Iván mellett Gyarmati Dezső, Tollas Tibor, Gálfalvi György, elnöke Lezsák Sándor. Az alapítvány a Magyar Demokrata Fórum Lakiteleki Nyilatkozatának szellemében jött létre a demokratikus átalakítás érdekében.
Mindezek mellett mindig jutott ideje családjára, gyermekeire, unokáira, családi utazásokra, hatalmas ebédekre, vacsorákra. Sokszor hallottuk egy kiadós ebéd elfogyasztása után: “Akkor most mit is eszünk ebédre?” illetve: “Mindenütt jó, de legjobb enni.”
Humora, viccei minden helyzetben kiutat mutattak. Egy faragott arcképére azt mondta: soha nem szeretnék olyan öreg lenni, mint amilyennek itt nézek ki.
A hazaszeretet, a pozitív gondolkodás és a családszeretet hármasa jellemzi leginkább Ivánt. Mindenben támogatta Veronikával együtt fiai, lányai életét, nővére, unokahúgai sorsát. Pontosan ezért alakult ki róla mindenkiben a kép: becsületes, megbízható, bármiben lehet rá számítani.
Túlzás nélkül állíthatjuk: mindenki szerette.
Magyarországon élő barátaival mindvégig tartotta a kapcsolatot, gyakran vendégül látta őket a hajdani Pannon-tenger területén, a szeretett Káli-medencében. A rendszerváltozás után is igaz, hű barátokat lelt itthon, akik segítették minden lépését.
Példaértékű életútját országunk is sokszor méltatta, elismerte: kitüntette többek között 1999-ben a haza szabadsága és védelme elismeréseként Orbán Viktor, majd 2007-ben a Lakiteleki Találkozó 20. évfordulója alkalmából a magyar megújulás nevében Csoóri Sándor és Lezsák Sándor.
Iván számára nagy elismerést jelentett, mikor 2013-ban a magyar hagyományok, és magyarság-tudat ápolásának erősítéséért a Vitézi Rend tagjává avatták.
Drága Iván, Öcsi, Papi!
Családod, barátaid számára példakép vagy. Hiányod nem pótolható, de hálásak lehetünk, hogy ismerhettünk. Köszönjük Istennek, hogy az életünk része voltál. Hűséget, hitet, humort tanultunk Tőled.
„A családalapító szép, délceg fák lassan kidőlnek...”
„de most építésre készen áll a kövünk, nagyot végezni mégis mi jövünk, nagyot és szépet, emberit s magyart.”
Isten nyugosztaljon békében drága Iván!
Ghéczy-Domozi Diána
(Elhangzott Kecskeméten, 2019. április 27-én a református templomban, Ghéczy Iván emlékére rendezett gyászistentiszteleten.)
Svájci élete a legelső napjaitól kezdve sorstársai megsegítéséről, a magyar szabadság megteremtéséről szólt. Számtalan jótékonysági kezdeményezés fűződik nevéhez, melyben lelkesen támogatta felesége, Veronika is. Közös életük mesébe illő módon épült, a gyermekek is megérkeztek. Először Attila, majd Martin, Sandra és Tina. Helyi közösségükben, Sevelenben megbecsült emberekké váltak. Iván munkabírása legendás volt, példaként állt alkalmazottai előtt is. Számos találmány fűződik nevéhez, melyet a mai napig használnak az autóiparban. Gyára fénykorában 420 helyi lakosnak adott megélhetést.
Hazaszeretete el nem múló volt. Rendületlenül támogatta a magyar szabadság megszületését, melyben svájci és magyar családja is részt vett, igyekezve kikerülni a szocialista rendszer rendőreit, besúgóit. Kalandos úton juttatta el adományait Magyarországra, segítve ezzel többek között Csoóri Sándor, Csurka István, Lezsák Sándor munkáját. Baráti összefogás eredménye a Lakitelek Alapítvány létrejötte is, alapító kurátorai Iván mellett Gyarmati Dezső, Tollas Tibor, Gálfalvi György, elnöke Lezsák Sándor. Az alapítvány a Magyar Demokrata Fórum Lakiteleki Nyilatkozatának szellemében jött létre a demokratikus átalakítás érdekében.
Mindezek mellett mindig jutott ideje családjára, gyermekeire, unokáira, családi utazásokra, hatalmas ebédekre, vacsorákra. Sokszor hallottuk egy kiadós ebéd elfogyasztása után: “Akkor most mit is eszünk ebédre?” illetve: “Mindenütt jó, de legjobb enni.”
Humora, viccei minden helyzetben kiutat mutattak. Egy faragott arcképére azt mondta: soha nem szeretnék olyan öreg lenni, mint amilyennek itt nézek ki.
A hazaszeretet, a pozitív gondolkodás és a családszeretet hármasa jellemzi leginkább Ivánt. Mindenben támogatta Veronikával együtt fiai, lányai életét, nővére, unokahúgai sorsát. Pontosan ezért alakult ki róla mindenkiben a kép: becsületes, megbízható, bármiben lehet rá számítani.
Túlzás nélkül állíthatjuk: mindenki szerette.
Magyarországon élő barátaival mindvégig tartotta a kapcsolatot, gyakran vendégül látta őket a hajdani Pannon-tenger területén, a szeretett Káli-medencében. A rendszerváltozás után is igaz, hű barátokat lelt itthon, akik segítették minden lépését.
Példaértékű életútját országunk is sokszor méltatta, elismerte: kitüntette többek között 1999-ben a haza szabadsága és védelme elismeréseként Orbán Viktor, majd 2007-ben a Lakiteleki Találkozó 20. évfordulója alkalmából a magyar megújulás nevében Csoóri Sándor és Lezsák Sándor.
Iván számára nagy elismerést jelentett, mikor 2013-ban a magyar hagyományok, és magyarság-tudat ápolásának erősítéséért a Vitézi Rend tagjává avatták.
Drága Iván, Öcsi, Papi!
Családod, barátaid számára példakép vagy. Hiányod nem pótolható, de hálásak lehetünk, hogy ismerhettünk. Köszönjük Istennek, hogy az életünk része voltál. Hűséget, hitet, humort tanultunk Tőled.
„A családalapító szép, délceg fák lassan kidőlnek...”
„de most építésre készen áll a kövünk, nagyot végezni mégis mi jövünk, nagyot és szépet, emberit s magyart.”
Isten nyugosztaljon békében drága Iván!
Ghéczy-Domozi Diána
(Elhangzott Kecskeméten, 2019. április 27-én a református templomban, Ghéczy Iván emlékére rendezett gyászistentiszteleten.)