Százéves a magyar szenvedéstörténet egyik legszomorúbb stációja. Egy évszázaddal ezelőtt ezen a napon írták alá a Párizs melletti Nagy-Trianon palotában a Szent Istváni Magyarország feldarabolását rögzítő, első világháborút lezáró békediktátumot. Ebből az alkalomból kérdeztek meg ismert személyiségeket a hiros.hu munkatársai.
Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, országgyűlési képviselő:
– 1978-ban unokatestvérem vitt el Versailles-ba. Akkor született ez a tilalmas vers. Emiatt a kötetem csak 1988-ban jelenhetett meg. Ennél többet Trianonról ma sem tudok mondani.
Séta a Grand Trianonban
A parkban köd szitál,
vetkőző gesztenyelomb.
Szezonvégi magányból
kitiltott madárcsapat.
Ajtót nyitok,
márvány hűvőse csap,
és a két Teremőr
szemafor szembogara.
Elindulok. Mintha
Európa albumában,
a Világéjszakában,
préselt virágok,
lélegző mondatok.
Már megint egy mond-
hatatlan vers vagyok.
Áramol a tériszony.
Megállni nem lehet,
mert kővé dermedek,
leltári évszám kerül
koponyámra kívül-belül.
Figyelik mozdulatom,
Önök ezt nem érthetik.
A fénylő asztalon
arcom kristály hamutál.
Tarkómat nézik,
gyanús csomagot.
Szétbontják, de csak
a szívem dobog.
Lüktet a dallam.
A háttér mozdulatlan.
Balladák erdőzúgása.
Szakadó hangfutamok.
Ó hajnó, ó hajnó,
Szép pirosz hajnakó,
Szép pirosz hajnakó,
Világosz virradtkó!
Az ének elriad.
Újra a Cukorszalon.
Egy metafora még
romlik szemhéjamon.
„Népek veszik körül”
Freskó, faragások!
És e pompában fölragyog,
kopott nagykabátom.
El innen, el!
Kihűlt a díszlet.
S mindaz, ami
az időből fölösleges.
További személyiségek trianoni megemlékezései ide kattintva olvasható.
Forrás: hiros.hu
– 1978-ban unokatestvérem vitt el Versailles-ba. Akkor született ez a tilalmas vers. Emiatt a kötetem csak 1988-ban jelenhetett meg. Ennél többet Trianonról ma sem tudok mondani.
Séta a Grand Trianonban
A parkban köd szitál,
vetkőző gesztenyelomb.
Szezonvégi magányból
kitiltott madárcsapat.
Ajtót nyitok,
márvány hűvőse csap,
és a két Teremőr
szemafor szembogara.
Elindulok. Mintha
Európa albumában,
a Világéjszakában,
préselt virágok,
lélegző mondatok.
Már megint egy mond-
hatatlan vers vagyok.
Áramol a tériszony.
Megállni nem lehet,
mert kővé dermedek,
leltári évszám kerül
koponyámra kívül-belül.
Figyelik mozdulatom,
Önök ezt nem érthetik.
A fénylő asztalon
arcom kristály hamutál.
Tarkómat nézik,
gyanús csomagot.
Szétbontják, de csak
a szívem dobog.
Lüktet a dallam.
A háttér mozdulatlan.
Balladák erdőzúgása.
Szakadó hangfutamok.
Ó hajnó, ó hajnó,
Szép pirosz hajnakó,
Szép pirosz hajnakó,
Világosz virradtkó!
Az ének elriad.
Újra a Cukorszalon.
Egy metafora még
romlik szemhéjamon.
„Népek veszik körül”
Freskó, faragások!
És e pompában fölragyog,
kopott nagykabátom.
El innen, el!
Kihűlt a díszlet.
S mindaz, ami
az időből fölösleges.
További személyiségek trianoni megemlékezései ide kattintva olvasható.
Forrás: hiros.hu