Sok-ezeregyéjszaka – magyar földön…
Bár kétségtelenül nem hasonlíthatok Seherezádéra, mégis valahogy így kezdődött ennek a könyvnek a története. Gyakran mondtam esti mesét cseperedő unokáimnak, annak ellenére, hogy feleségem felhívta a figyelmemet arra: meséim legtöbbször nem álmosítóak. Nem lehettek azok, mert legtöbbször az elröppent valóságról szóltak. Így háború, családomlás, kegyetlen élmények is részét képezték.
Azután pedig ahogy iperedtek, egyre inkább érdekelte őket mindaz, ami velem esett meg; s ekkor nem volt immár elég emlékezetemre hagyatkozni, hanem nekifogtam rendszerezni írott lábnyomaimat is. S amikor egy emberöltőre országunk függetlenülésétől elkezdtek csordogálni a változás történetei, felfedeztem: mennyi mindent másként éltem meg.
Életem úgy alakult, hogy voltam közel is a csúcshoz, együtt éltem az ország sorsát irányítani törekvőkkel, de vidéki képviselőként és civil szervezetek irányító helyzetében sosem szakadtam el a hétköznapok embereinek örömeitől és gondjaitól. Ha úgy tetszik a második vonalból láttam rá a történésekre: láttam fejem felett a szirti sasokat (és keselyűket), de alattam a táj sem vált térképpé.
Történetem tehát közelebb áll a hétköznapokhoz, mintha történelmi szakmunka lenne; és mindenről a lehető legőszintébben beszélek. Könyvemet lehet kalandregényként is forgatni, mert ha vállalod a kihívásokat, a Te életed is azzá válik, kedves Olvasó!
Bár kétségtelenül nem hasonlíthatok Seherezádéra, mégis valahogy így kezdődött ennek a könyvnek a története. Gyakran mondtam esti mesét cseperedő unokáimnak, annak ellenére, hogy feleségem felhívta a figyelmemet arra: meséim legtöbbször nem álmosítóak. Nem lehettek azok, mert legtöbbször az elröppent valóságról szóltak. Így háború, családomlás, kegyetlen élmények is részét képezték.
Azután pedig ahogy iperedtek, egyre inkább érdekelte őket mindaz, ami velem esett meg; s ekkor nem volt immár elég emlékezetemre hagyatkozni, hanem nekifogtam rendszerezni írott lábnyomaimat is. S amikor egy emberöltőre országunk függetlenülésétől elkezdtek csordogálni a változás történetei, felfedeztem: mennyi mindent másként éltem meg.
Életem úgy alakult, hogy voltam közel is a csúcshoz, együtt éltem az ország sorsát irányítani törekvőkkel, de vidéki képviselőként és civil szervezetek irányító helyzetében sosem szakadtam el a hétköznapok embereinek örömeitől és gondjaitól. Ha úgy tetszik a második vonalból láttam rá a történésekre: láttam fejem felett a szirti sasokat (és keselyűket), de alattam a táj sem vált térképpé.
Történetem tehát közelebb áll a hétköznapokhoz, mintha történelmi szakmunka lenne; és mindenről a lehető legőszintébben beszélek. Könyvemet lehet kalandregényként is forgatni, mert ha vállalod a kihívásokat, a Te életed is azzá válik, kedves Olvasó!