Fafaragók több mint két évtizedes munkáját dicsérik azok az alkotások, melyek a szanki értékeket gyarapítják. A köztéri alkotásokat most egy kötetben is bemutatják.
– A sok alkotás nem készülhetett volna el, ha nincsenek Szankon jó emberek, akik önzetlenül odaálltak és segítettek, hogy minden időben elkészülhessen. A létrehozott értékekre és a szankiak összefogására méltán büszke vagyok – fogalmazott a Fába faragott történetek című könyvről Varga Ferencné polgármester, aki óvónőként 1997-től szervezője a szanki fafaragótáboroknak.
Most, egy pályázati forrásnak köszönhetően, kötetben gyűjtötték össze az alkotótáborok idején elkészült köztéri alkotásokat. Több mint két évtized munkáját örökítették meg a fotókon. – Abban az időben nem volt lehetősége az óvodáknak, hogy a gyerekek az udvaron igényes, szép környezetben játszhassanak. Szülői, munkatársi és lakossági összefogással szerveztük meg az első alkotótábort. Tizenöt fafaragó jött el határon innen és túlról Szankra, és elkészítették a legszebb óvodai udvart nekünk. Az olajtársaság nyújtott anyagi segítséget a fa és a szükséges anyagok beszerzéséhez. A településen élők szállásolták el a dolgos vendégeinket, a lakosok összeadták az étkeztetéshez szükséges élelmiszereket, az óvodai dolgozók gondoskodtak az ellátásukról – idézte a huszonhárom évvel ezelőtti történéseket Varga Ferencné.
A fafaragók két-három évente, azóta is visszatérő vendégei a településnek, ahol a Szent István téren kopjafás emlékművet állítottak a magyar történelem kimagasló eseményeinek, Derzsi Pál irányításával pedig elkészült egy székelykapu az óvoda bejáratánál. Balatoni Tibor vezetésével állították fel a Születések fái emlékművet, melynek levelein – azaz felerősített fémlapokon –, a Szankon született gyermekek nevei olvashatók. A szülők bánatára az idei anyák napján nem gyarapodhatott a levelek száma, de remélik, hogy mielőbb pótolhatják a járvány miatt elmaradt ünnepséget.
A fafaragók munkáját dicséri a történelmi emlékút a Pongrátz téri parkban. Kiss István elképzelései alapján pedig egy faragott domborművekből álló keresztutat avathattak három éve Szankon. – Arra vártam, hogy olyan helyszínt találjunk, ami méltó környezete lehet az alkotásoknak. A szanki katolikus templom kertjére esett a választás és felajánlottam a terveimet a településnek. Örömömre, támogatták az elképzelésem, és a helyi plébános kérésére elkészült a tizenötödik stáció is, ami Jézus feltámadását ábrázolja – nyilatkozta a stációk elkészültekor szerkesztőségünknek a fafaragó népi iparművész.
A szanki tábor alkotói mindannyian ingyen dolgoztak az ott töltött napok során, miközben baráti kapcsolatok is születtek. Hogy lesz-e folytatása a táboroknak, még nem dőlt el, mert az alkotók közül többen is meghaladták már a nyolcvanadik évüket. A szankiak örökre szívükbe zárták a fa faragókat, és ahogyan a község polgármestere írta a kötet előszavában: „…részei ők a mindennapjainknak.”
Tapodi Kálmán, baon.hu
Most, egy pályázati forrásnak köszönhetően, kötetben gyűjtötték össze az alkotótáborok idején elkészült köztéri alkotásokat. Több mint két évtized munkáját örökítették meg a fotókon. – Abban az időben nem volt lehetősége az óvodáknak, hogy a gyerekek az udvaron igényes, szép környezetben játszhassanak. Szülői, munkatársi és lakossági összefogással szerveztük meg az első alkotótábort. Tizenöt fafaragó jött el határon innen és túlról Szankra, és elkészítették a legszebb óvodai udvart nekünk. Az olajtársaság nyújtott anyagi segítséget a fa és a szükséges anyagok beszerzéséhez. A településen élők szállásolták el a dolgos vendégeinket, a lakosok összeadták az étkeztetéshez szükséges élelmiszereket, az óvodai dolgozók gondoskodtak az ellátásukról – idézte a huszonhárom évvel ezelőtti történéseket Varga Ferencné.
A fafaragók két-három évente, azóta is visszatérő vendégei a településnek, ahol a Szent István téren kopjafás emlékművet állítottak a magyar történelem kimagasló eseményeinek, Derzsi Pál irányításával pedig elkészült egy székelykapu az óvoda bejáratánál. Balatoni Tibor vezetésével állították fel a Születések fái emlékművet, melynek levelein – azaz felerősített fémlapokon –, a Szankon született gyermekek nevei olvashatók. A szülők bánatára az idei anyák napján nem gyarapodhatott a levelek száma, de remélik, hogy mielőbb pótolhatják a járvány miatt elmaradt ünnepséget.
A fafaragók munkáját dicséri a történelmi emlékút a Pongrátz téri parkban. Kiss István elképzelései alapján pedig egy faragott domborművekből álló keresztutat avathattak három éve Szankon. – Arra vártam, hogy olyan helyszínt találjunk, ami méltó környezete lehet az alkotásoknak. A szanki katolikus templom kertjére esett a választás és felajánlottam a terveimet a településnek. Örömömre, támogatták az elképzelésem, és a helyi plébános kérésére elkészült a tizenötödik stáció is, ami Jézus feltámadását ábrázolja – nyilatkozta a stációk elkészültekor szerkesztőségünknek a fafaragó népi iparművész.
A szanki tábor alkotói mindannyian ingyen dolgoztak az ott töltött napok során, miközben baráti kapcsolatok is születtek. Hogy lesz-e folytatása a táboroknak, még nem dőlt el, mert az alkotók közül többen is meghaladták már a nyolcvanadik évüket. A szankiak örökre szívükbe zárták a fa faragókat, és ahogyan a község polgármestere írta a kötet előszavában: „…részei ők a mindennapjainknak.”
Tapodi Kálmán, baon.hu