 | Sokan, sokféleképpen fogalmazták már meg, mi is volt a lakiteleki találkozó. Baráti összejövetel, értelmiségi tanácskozás, a népiek zászlóbontása. De talán nem tévedünk akkor sem, ha – Csurka István szavait kölcsönvéve – azt állítjuk, 1987. szeptember 27-e a népiek és a demokratikus ellenzék „cserkész korszakának” végét jelentette. |
A gondolat Csurka 1987 nyarán Vásárhelyi Miklósnak írt, és 1990-ben a Népszabadságban napvilágot látott levelében olvasható, ami ma már történelmi dokumentum, nem csupán a lakiteleki találkozó és a Társadalmi szerződés történetéhez jelent adalékot, de egyben a professzionális párttá válás folyamatának kezdeti lépéseiről is tanúskodik.
A nyolcvanas évek második felére a hatalommal „különböző szögekben szembenálló” ellenzéki mozgalma közül a két legmeghatározóbb csoportosulás, a demokratikus ellenzék és a népiek között kikristályosodó ellentétek a második monori találkozó szervezése során egyre látványosabban mutatkoztak meg. A hatalomhoz való viszonyulás lassan kulcsfontosságú kérdéssé vált, amely meghatározta a politikai érdekérvényesítés további stratégiáját. Míg a demokratikus ellenzék a rendszerkritikus álláspontját akár radikális, illegális úton is igyekezett érvényre juttatni, addig a népiek a legalitás keretein belül maradva, a meglévő lehetőségeket és kapcsolatokat kihasználva építkeztek. Ennek fényében tehát a lakiteleki találkozó a népiek politikai stratégiaválasztása is volt egyben.
„Monorból nosztalgia lett” – állapítja meg levelében Csurka, utalva arra, hogy az az ellenzéki – vagy korabeli szóval élve – máskéntgondolkodó közösség, amely a Bibó emlékkönyv és a monori találkozó kapcsán tanújelét adta a nemzeti sorskérdésekben való bizonyos fokú együttműködésnek, 1987-re végérvényesen szétvált. Az eltérő világnézet, szemléletmód és értékrend, valamint az érdekérvényesítés kényszere önálló politikai erőkké gyúrta az ellenzéket, új formát adva a régi tartalomnak.
A lakiteleki találkozó megszervezésének közvetlen előzménye a demokratikus ellenzék képviselőivel folytatott, kudarcba fulladt tárgyalás a második monori találkozó megszervezéséről. Még folytak a tárgyalások, amikor a Beszélőben megjelent a Társadalmi szerződés. Bár a két tábor eltérően ítélte meg mind a dokumentum megjelentetésének körülményeit, mind annak tartalmát, vitathatatlan, hogy a Társadalmi szerződés a demokratikus ellenzék politikai nyilatkozatává vált, amely által megtették az első határozott lépést az önálló politikai szereplővé válás irányába, megelőzve ezzel a népieket.
Mindez részben kiváltó oka volt a lakiteleki találkozó megszervezésének és a Magyar Demokrata Fórum megszületésének, de ahogy Csurka István írta, a konfliktus egyben a „cserkész alapon” működtetett politizálás fenntarthatatlan voltára is rámutatott, amely a maga természetes módján vezetett el végül két önálló politikai formáció megszületéséhez.
RETÖRKI facebook
A nyolcvanas évek második felére a hatalommal „különböző szögekben szembenálló” ellenzéki mozgalma közül a két legmeghatározóbb csoportosulás, a demokratikus ellenzék és a népiek között kikristályosodó ellentétek a második monori találkozó szervezése során egyre látványosabban mutatkoztak meg. A hatalomhoz való viszonyulás lassan kulcsfontosságú kérdéssé vált, amely meghatározta a politikai érdekérvényesítés további stratégiáját. Míg a demokratikus ellenzék a rendszerkritikus álláspontját akár radikális, illegális úton is igyekezett érvényre juttatni, addig a népiek a legalitás keretein belül maradva, a meglévő lehetőségeket és kapcsolatokat kihasználva építkeztek. Ennek fényében tehát a lakiteleki találkozó a népiek politikai stratégiaválasztása is volt egyben.
„Monorból nosztalgia lett” – állapítja meg levelében Csurka, utalva arra, hogy az az ellenzéki – vagy korabeli szóval élve – máskéntgondolkodó közösség, amely a Bibó emlékkönyv és a monori találkozó kapcsán tanújelét adta a nemzeti sorskérdésekben való bizonyos fokú együttműködésnek, 1987-re végérvényesen szétvált. Az eltérő világnézet, szemléletmód és értékrend, valamint az érdekérvényesítés kényszere önálló politikai erőkké gyúrta az ellenzéket, új formát adva a régi tartalomnak.
A lakiteleki találkozó megszervezésének közvetlen előzménye a demokratikus ellenzék képviselőivel folytatott, kudarcba fulladt tárgyalás a második monori találkozó megszervezéséről. Még folytak a tárgyalások, amikor a Beszélőben megjelent a Társadalmi szerződés. Bár a két tábor eltérően ítélte meg mind a dokumentum megjelentetésének körülményeit, mind annak tartalmát, vitathatatlan, hogy a Társadalmi szerződés a demokratikus ellenzék politikai nyilatkozatává vált, amely által megtették az első határozott lépést az önálló politikai szereplővé válás irányába, megelőzve ezzel a népieket.
Mindez részben kiváltó oka volt a lakiteleki találkozó megszervezésének és a Magyar Demokrata Fórum megszületésének, de ahogy Csurka István írta, a konfliktus egyben a „cserkész alapon” működtetett politizálás fenntarthatatlan voltára is rámutatott, amely a maga természetes módján vezetett el végül két önálló politikai formáció megszületéséhez.
RETÖRKI facebook