Életének 86. évében vasárnap meghalt Sára Sándor Kossuth-nagydíjas filmrendező, operatőr, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, a Duna Televízió első elnök-főigazgatója. A hírt a család közölte az MTI-vel. A Balázs Béla-díjjal, a Magyar Mozgókép Mestere címmel és az MMA életműdíjával is kitüntetett művészt hosszú betegség után érte a halál.
Sára Sándor Turán született 1933. november 28-án. Mivel apját internálták a második világháború végén, a gimnáziumot már Jászberényben fejezte be, ahol nagyszüleinél élt, de végül Budapesten érettségizett 1952-ben.
Egy interjúban említette, hogy már mielőtt bekerült a Színművészeti Főiskolára, kapcsolatba került a filmezéssel: 1951-ben Szőts Istvánt kísérte pár napig, aki akkor csak néprajzi filmeket forgathatott, kapcsolatuk később barátsággá mélyült, és megmaradt Szőts disszidálása után is.
A Színművészeti Főiskola előtti években és annak hallgatójaként az utcát fényképezte, ám nem az elvárásoknak megfelelő módon: képeit egy főiskolai kiállításról 1953-ban azzal zsűrizték ki, hogy „hamis színben tünteti fel a munkás-paraszt hatalmat” – idézi fel Pintér Judit filmtörténész az MMA honlapján olvasható tanulmányában. Majd 1956-ban tagja lett a forradalmi bizottságnak, ami miatt diplomája is veszélybe került, végül a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűddel szerzett képesítést: a közös vizsgamunkát Gaál rendezte és vágta, Sára fényképezte 1957-ben.
A mindössze négyperces, az európai és szovjet avantgárd hagyományt felelevenítő Pályamunkások című mű a magyar új hullám egyik előfutára lett – idézi fel Pintér.
Egy interjúban Sára Sándor így idézte fel az első közös munkát: „A téma számomra sem volt ismeretlen, hiszen nyaranta folyamatosan dolgoztam: többek között a pályamunkások mellett is voltam vízhordó. Tehát az a ritmus, amely a Pályamunkásokban megjelenik, bennem is ott élt.”
Sára 1957-ben a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióba került, mintegy büntetésként ötvenhatos szerepe miatt. Önálló operatőri feladatra először Raffai Anna kérte fel 1959-ben, a Busójárás című néprajzi filmben, míg első saját rendezése, a Virágát a napnak című kísérleti film 1960-ban született meg: a mű egy palánk árnyékában pusztulásra ítélt, ám a beszűrődő napfény erejétől életben maradó virág allegorikus története.
A hatvanas években Huszárik Zoltánnal csatlakoztak a korban viszonylag nagyobb alkotói szabadságot lehetővé tévő, a fiatalokat egybegyűjtő Balázs Béla Stúdióhoz, ahol operatőrként dokumentarista jellegű rövidfilmeket kezdett forgatni.
Először a Cigányokat 1962-ben, de rendezett filmet a Budapesten dolgozó, vidéken élő ingázókról (Oda-vissza) is. Feldobott kő címmel 1968-ban rendezte meg önéletrajzi elemekben gazdag első nagyjátékfilmjét, amelyet Csoóri Sándorral és Kósa Ferenccel együtt írt. Ezt a későbbiekben több követte, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, majd A vád.
Sára Sándor fényképezte Szabó István filmjei közül Az Apát (1966), a Tűzoltó utca 25-öt (1973) és a Budapesti meséket (1976). Kósa Ferenc filmjei közül dolgozott a Tízezer nap, az Ítélet, a Nincs idő, és a Hószakadás címűben, forgatott Gaál Istvánnal, Huszárik Zoltánnal a Szindbádban, Kardos Ferenccel, Ranódy Lászlóval és Rózsa Jánossal.
Sára 1970 és 1980 között tíz játékfilmben dolgozott – kettőben rendező-operatőrként, nyolcban operatőrként. Utóbbi minőségében háromszor nyerte el a magyar filmkritikusok operatőri díját (Szindbád, Nincs idő, Tűzoltó utca 25.).
Sára Sándor az akkori kultúrpolitika által meghatározott támogatott–tűrt–tiltott kategória közül az utóbbi kettő határán egyensúlyozó irányzat vezéralakja lett, a népművészet „tiszta forrásából” merítve járult hozzá a modern magyar filmművészet megteremtéséhez – idézi fel emlékét az MMA közleménye, hozzátéve, hogy Sára Sándor korszakos jelentőségű filmek új képi világot, kompozíciós módszereket teremtő operatőre lett.
A rendszerváltás idején ismét dokumentumfilmeket készített, a többi között a magyar 2. hadseregről szóló huszonöt részes Krónikát, amelyből mozifilm is készült Pergőtűz címmel. Forgatott Bábolnáról, a bukovinai székelyekről, és híressé vált a Gulágra hurcolt magyar nőkről készített dokumentumfilmje. Nem sokkal később, 1993-ban elvállalta az akkor induló Duna Televízió vezetését, amelynek hét évig volt az elnöke. Szakmai elképzelései igazolásaként 1999-ben az UNESCO a csatornának a Világ legjobb kulturális televíziója címet ítélte – emlékeztet az MMA közleménye.
Az MTI felidézi, hogy ő hívta életre 1995-ben a fiatal filmesek számára filmkészítési lehetőséget biztosító Duna Műhelyt is, illetve a hazai és határon túli magyar televíziósok-filmesek szakmai továbbképzésére 2000-ben az ő kezdeményezésére alapították a Dunaversitas Egyesületet és a Lakiteleki Filmszemlét. Szülőföldje, a Galga mente támogatására Tura városával művészeti alapítványt hozott létre.
A Magyar Művészeti Akadémiánál, amelynek 2011-től volt rendes tagja, Sára Sándor kezdeményezte az 53 magyar film, majd a 100 magyar dokumentumfilm című vetítéssorozatot, ezeken 2012 novembere óta sok száz fiatal ismerhette meg a magyar filmművészet kiemelkedő alkotásait és még élő alkotóit.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. A Kossuth-díjat 1978-ban, a Balázs Béla-díjat 1968-ban vehette át, 2002-ben kapta meg a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2003-ban a Gulág-emlékérmet, 2004-ben a Hazám-díjat, 2005-ben a Magyar Mozgókép Mestere címet és a Prima díjat, 2012-ben a magyar filmkritikusok életműdíját. Érdemes művész 1974-ben, kiváló művész 1987-ben lett, 2014-ben a nemzet művészének választották, díszpolgára volt Turának és Pest megyének. A magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez egyéni látásmódú, a társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló, dokumentarista stílusú filmjeivel hozzájáruló, kimagaslóan sikeres operatőri és rendezői pályája elismeréseként kapta meg a Kossuth Nagydíjat 2018-ban.
Sára Sándort a Magyar Művészeti Akadémia, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a közmédia saját halottjának tekinti. A művésztől Orbán Viktor a közösségi oldalán búcsúzott: „Hazatért a nyolcvan huszár. Isten nyugosztalja Sára Sándort” - írta a miniszterelnök.
Magyar Hírlap
Egy interjúban említette, hogy már mielőtt bekerült a Színművészeti Főiskolára, kapcsolatba került a filmezéssel: 1951-ben Szőts Istvánt kísérte pár napig, aki akkor csak néprajzi filmeket forgathatott, kapcsolatuk később barátsággá mélyült, és megmaradt Szőts disszidálása után is.
A Színművészeti Főiskola előtti években és annak hallgatójaként az utcát fényképezte, ám nem az elvárásoknak megfelelő módon: képeit egy főiskolai kiállításról 1953-ban azzal zsűrizték ki, hogy „hamis színben tünteti fel a munkás-paraszt hatalmat” – idézi fel Pintér Judit filmtörténész az MMA honlapján olvasható tanulmányában. Majd 1956-ban tagja lett a forradalmi bizottságnak, ami miatt diplomája is veszélybe került, végül a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűddel szerzett képesítést: a közös vizsgamunkát Gaál rendezte és vágta, Sára fényképezte 1957-ben.
A mindössze négyperces, az európai és szovjet avantgárd hagyományt felelevenítő Pályamunkások című mű a magyar új hullám egyik előfutára lett – idézi fel Pintér.
Egy interjúban Sára Sándor így idézte fel az első közös munkát: „A téma számomra sem volt ismeretlen, hiszen nyaranta folyamatosan dolgoztam: többek között a pályamunkások mellett is voltam vízhordó. Tehát az a ritmus, amely a Pályamunkásokban megjelenik, bennem is ott élt.”
Sára 1957-ben a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióba került, mintegy büntetésként ötvenhatos szerepe miatt. Önálló operatőri feladatra először Raffai Anna kérte fel 1959-ben, a Busójárás című néprajzi filmben, míg első saját rendezése, a Virágát a napnak című kísérleti film 1960-ban született meg: a mű egy palánk árnyékában pusztulásra ítélt, ám a beszűrődő napfény erejétől életben maradó virág allegorikus története.
A hatvanas években Huszárik Zoltánnal csatlakoztak a korban viszonylag nagyobb alkotói szabadságot lehetővé tévő, a fiatalokat egybegyűjtő Balázs Béla Stúdióhoz, ahol operatőrként dokumentarista jellegű rövidfilmeket kezdett forgatni.
Először a Cigányokat 1962-ben, de rendezett filmet a Budapesten dolgozó, vidéken élő ingázókról (Oda-vissza) is. Feldobott kő címmel 1968-ban rendezte meg önéletrajzi elemekben gazdag első nagyjátékfilmjét, amelyet Csoóri Sándorral és Kósa Ferenccel együtt írt. Ezt a későbbiekben több követte, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, majd A vád.
Sára Sándor fényképezte Szabó István filmjei közül Az Apát (1966), a Tűzoltó utca 25-öt (1973) és a Budapesti meséket (1976). Kósa Ferenc filmjei közül dolgozott a Tízezer nap, az Ítélet, a Nincs idő, és a Hószakadás címűben, forgatott Gaál Istvánnal, Huszárik Zoltánnal a Szindbádban, Kardos Ferenccel, Ranódy Lászlóval és Rózsa Jánossal.
Sára 1970 és 1980 között tíz játékfilmben dolgozott – kettőben rendező-operatőrként, nyolcban operatőrként. Utóbbi minőségében háromszor nyerte el a magyar filmkritikusok operatőri díját (Szindbád, Nincs idő, Tűzoltó utca 25.).
Sára Sándor az akkori kultúrpolitika által meghatározott támogatott–tűrt–tiltott kategória közül az utóbbi kettő határán egyensúlyozó irányzat vezéralakja lett, a népművészet „tiszta forrásából” merítve járult hozzá a modern magyar filmművészet megteremtéséhez – idézi fel emlékét az MMA közleménye, hozzátéve, hogy Sára Sándor korszakos jelentőségű filmek új képi világot, kompozíciós módszereket teremtő operatőre lett.
A rendszerváltás idején ismét dokumentumfilmeket készített, a többi között a magyar 2. hadseregről szóló huszonöt részes Krónikát, amelyből mozifilm is készült Pergőtűz címmel. Forgatott Bábolnáról, a bukovinai székelyekről, és híressé vált a Gulágra hurcolt magyar nőkről készített dokumentumfilmje. Nem sokkal később, 1993-ban elvállalta az akkor induló Duna Televízió vezetését, amelynek hét évig volt az elnöke. Szakmai elképzelései igazolásaként 1999-ben az UNESCO a csatornának a Világ legjobb kulturális televíziója címet ítélte – emlékeztet az MMA közleménye.
Az MTI felidézi, hogy ő hívta életre 1995-ben a fiatal filmesek számára filmkészítési lehetőséget biztosító Duna Műhelyt is, illetve a hazai és határon túli magyar televíziósok-filmesek szakmai továbbképzésére 2000-ben az ő kezdeményezésére alapították a Dunaversitas Egyesületet és a Lakiteleki Filmszemlét. Szülőföldje, a Galga mente támogatására Tura városával művészeti alapítványt hozott létre.
A Magyar Művészeti Akadémiánál, amelynek 2011-től volt rendes tagja, Sára Sándor kezdeményezte az 53 magyar film, majd a 100 magyar dokumentumfilm című vetítéssorozatot, ezeken 2012 novembere óta sok száz fiatal ismerhette meg a magyar filmművészet kiemelkedő alkotásait és még élő alkotóit.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. A Kossuth-díjat 1978-ban, a Balázs Béla-díjat 1968-ban vehette át, 2002-ben kapta meg a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2003-ban a Gulág-emlékérmet, 2004-ben a Hazám-díjat, 2005-ben a Magyar Mozgókép Mestere címet és a Prima díjat, 2012-ben a magyar filmkritikusok életműdíját. Érdemes művész 1974-ben, kiváló művész 1987-ben lett, 2014-ben a nemzet művészének választották, díszpolgára volt Turának és Pest megyének. A magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez egyéni látásmódú, a társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló, dokumentarista stílusú filmjeivel hozzájáruló, kimagaslóan sikeres operatőri és rendezői pályája elismeréseként kapta meg a Kossuth Nagydíjat 2018-ban.
Sára Sándort a Magyar Művészeti Akadémia, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a közmédia saját halottjának tekinti. A művésztől Orbán Viktor a közösségi oldalán búcsúzott: „Hazatért a nyolcvan huszár. Isten nyugosztalja Sára Sándort” - írta a miniszterelnök.
Magyar Hírlap