Mesei jellegű, egyszerre könny- és mosolyfakasztó Lezsák Sándor új drámája. Két évvel Atilla fia - Csaba királyfi című romantikus népszínműve után Lezsák Sándor újabb drámakötetét jelentette meg április végén a Kairosz Kiadó.
A vékonyka, ám annál tartalmasabb kötetben a Nagypapa a bőröndben című, groteszk jelzőt kapott színdarab olvasható, amely a műfaji megjelöléshez hűen hol furcsán kacagtató, hol megható. Mesének, népmesének is mondhatnánk, ha a kis Kárpát-medencei, leginkább erdélyinek tűnő (a szerző szándékosan nem jelöli meg a konkrét helyszínt) falu lakóinak sorsa nem volna valahol mélyen megindító, ha nem vonulna végig a darabon valami sorok közt megbújó szomorúság.
Bár az első felvonás kezdő jelenetének nyelvi humora és szójátékai valószínűleg a színpadon érvényesülnek igazán, és az expozíció tőlük eleinte nem teljesen érthető, ám aztán hamar összeáll a kép, az olvasó megkapja a kellő magyarázatot. Mindenekelőtt azonban érdemes a szerzői ajánlást, illetve utasításokat figyelembe venni, és a megjelölt helyeken meghallgatni Bartók Allegro barbarójának adott részleteit: Lezsák ugyanis részben a zongoramű ritmusára komponálta a szöveget, az darabjának „lüktető szíve, történelmi lelke”. A darab zeneiségét azonban nemcsak Bartók dallamai határozzák meg, hanem az egyik központi figura, Palika által a beszélgetésbe a legváratlanabb pillanatokban bedobott népi rigmusok, mondókák, dalocskák vagy nóták.
A Nagypapa a bőröndben azonban nemcsak ettől az állandó zengéstől lesz különleges olvasmány, hanem Lezsák fentebb már említett – valóban mesterien és mesei – cselekményszövésétől is, kezdve attól a – címadó – momentumtól, hogy a főszereplő, Máté a meg nem nevezett kis faluból már Magyarországon élő nagymamájához kell hogy szállítsa egy bőröndben becsomagolva nagyapja, Fogarasi Gáspár földi maradványait. Amennyire abszurd, épp annyira érthető szituáció is ez mindazoknak, akik megélték a rendszerváltozás körüli éveket a határon túl, de innen is. Persze nem olyan könnyű mindez, hiszen a faluban vannak basáskodó vállalkozók és pipogya elöljárók, akik mindenáron meg akarják ezt akadályozni. A végén azért minden jóra fordul, a rosszak megbűnhődnek, a múltbeli gonoszságokra is fény derül – csak ez már sem a börtönben halálra vert Nagypapát nem hozza vissza, se Palika és felesége, Rozálka félőrültségét nem fordítja vissza. A sorstragédiák és a tulajdonképpen feldolgozhatatlan múltbéli fájdalmak mellett azonban megjelenik a remény is Lezsák drámájában, nemcsak a népmesei fordulatok révén, hanem a szerelem által is, amely az újrakezdés ígéretét hordozza.
Lezsák drámájának jelentősége abban rejlik, hogy az olvasót sokszor megnevettető, falusi hétköznapokból fokozatosan bontakozik ki a történelem, Palika, Gáspár és Nagymama hányattatásaiban minden bizonnyal sokan magukra vagy családjukra ismerhetnek. Ettől lesz megrendítő mementó a Nagypapa a bőröndben az idősebb olvasói generációnak, a fiataloknak pedig elgondolkodtató, megható mese.
Sárdi Krisztina, Magyar Hírlap
Bár az első felvonás kezdő jelenetének nyelvi humora és szójátékai valószínűleg a színpadon érvényesülnek igazán, és az expozíció tőlük eleinte nem teljesen érthető, ám aztán hamar összeáll a kép, az olvasó megkapja a kellő magyarázatot. Mindenekelőtt azonban érdemes a szerzői ajánlást, illetve utasításokat figyelembe venni, és a megjelölt helyeken meghallgatni Bartók Allegro barbarójának adott részleteit: Lezsák ugyanis részben a zongoramű ritmusára komponálta a szöveget, az darabjának „lüktető szíve, történelmi lelke”. A darab zeneiségét azonban nemcsak Bartók dallamai határozzák meg, hanem az egyik központi figura, Palika által a beszélgetésbe a legváratlanabb pillanatokban bedobott népi rigmusok, mondókák, dalocskák vagy nóták.
A Nagypapa a bőröndben azonban nemcsak ettől az állandó zengéstől lesz különleges olvasmány, hanem Lezsák fentebb már említett – valóban mesterien és mesei – cselekményszövésétől is, kezdve attól a – címadó – momentumtól, hogy a főszereplő, Máté a meg nem nevezett kis faluból már Magyarországon élő nagymamájához kell hogy szállítsa egy bőröndben becsomagolva nagyapja, Fogarasi Gáspár földi maradványait. Amennyire abszurd, épp annyira érthető szituáció is ez mindazoknak, akik megélték a rendszerváltozás körüli éveket a határon túl, de innen is. Persze nem olyan könnyű mindez, hiszen a faluban vannak basáskodó vállalkozók és pipogya elöljárók, akik mindenáron meg akarják ezt akadályozni. A végén azért minden jóra fordul, a rosszak megbűnhődnek, a múltbeli gonoszságokra is fény derül – csak ez már sem a börtönben halálra vert Nagypapát nem hozza vissza, se Palika és felesége, Rozálka félőrültségét nem fordítja vissza. A sorstragédiák és a tulajdonképpen feldolgozhatatlan múltbéli fájdalmak mellett azonban megjelenik a remény is Lezsák drámájában, nemcsak a népmesei fordulatok révén, hanem a szerelem által is, amely az újrakezdés ígéretét hordozza.
Lezsák drámájának jelentősége abban rejlik, hogy az olvasót sokszor megnevettető, falusi hétköznapokból fokozatosan bontakozik ki a történelem, Palika, Gáspár és Nagymama hányattatásaiban minden bizonnyal sokan magukra vagy családjukra ismerhetnek. Ettől lesz megrendítő mementó a Nagypapa a bőröndben az idősebb olvasói generációnak, a fiataloknak pedig elgondolkodtató, megható mese.
Sárdi Krisztina, Magyar Hírlap