Kiállítás tárja fel a nyolcvanéves Püski Kiadó történetét a budai Virág Benedek Házban – Amerikában az alapító a nyugati emigráció egyik központi alakjává vált.
Fotókon, leírásokon, visszaemlékezéseken keresztül tárja a látogatók elé a Püski Kiadó történetét a budai Virág Benedek Házban látható tárlat. Az alapító és családja sorsán át azt tárják fel, hogy miként vált egy könyvkiadó a magyar kultúra és a népi irodalom összetartó erejévé idehaza és New Yorkban.
Fényképek, kísérőszövegek és könyvek vezetik végig a látogatót a nyolcvanéves Püski Kiadó és alapítója, valamint családja történetén azon a tárlaton, amely a budai Döbrentei utcában álló Virág Benedek Házban látható március 4-ig. Ahogy a kifüggesztett leírásokon is szerepel, Püski Sándor életében az 1935-ös év meghatározó volt: ekkor, huszonnégy évesen végzett jogászként, és ebben az évben kötött házasságot Zoltán Ilonával, aki a könyves pályán is kitartó és hűséges társa lett. Püski Sándor az egyetemi évek alatt vált a népi irodalom elkötelezett szolgálójává és közvetítőjévé. A kiállításon az olvasható, hogy a népi írók csoportjának megalakulása nem előre elhatározott szándékkal történt, hanem a közös sors nyomása alatt, mert nehezen jutottak sajtóhoz. Ez a szükséglet hozta létre 1939-ben a Magyar Élet Könyvkiadót, Püski Sándor vállalkozását, amelyet teljes mértékben a szolgálatukba állított. Úgy vélte, hogy a magyar társadalom régóta esedékes átalakításához, szellemi és politikai mozgalom szervezéséhez újságokra és könyvekre van szükség. A kiadó az 1950-es államosításig százötven könyvet, mások mellett Németh László, Szabó Dezső, Veres Péter, a népi mozgalom szinte minden jelentős politikusa és írója műveit megjelentette. A kiadó mellett létrejött a Könyvbarátok köre, amely az egész országot behálózta. A népi mozgalom erejét növelték a „szárszói táborok”, amelyek a háború alatti szellemi ellenállás, majd a háború utáni társadalomépítés legfontosabb műhelyei voltak. A kiállításon több, 1942–1943-ból származó fotó is őrzi a balatonszárszói találkozók emlékét, amelyeken előadott mások mellett Németh László és Veres Péter is.
A háború vége a kiadó számára a felemelkedést hozhatta volna, ám nem így történt. Sokan, sokféle szándékkal fordultak Püski ellen, tették nehézzé további kiadói és politikai munkásságát. Az államosítás és vagyonelkobzás után húsz éven át kerámiakészítésből élt a család, a Ráday utcai lakásukban rendezték be villanykemencés műhelyüket. Püski az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt és a megtöretést követően is az egység és a kompromisszum útját kereste. Kísérletet tett Magyar Írás elnevezéssel egy kiadószövetkezet létrehozására, azonban ezt nemcsak, hogy nem engedélyezte, hanem 1962-ben börtönbüntetéssel is sújtotta a hatalom. Püski az általános politikai amnesztia révén szabadult 1963-ban.
Két fia még 1956-ban elhagyta az országot, az Amerikai Egyesült Államokban telepedtek le. A Püski házaspár 1967-ben meglátogatta őket, majd 1970-ben kitelepültek, s hatvanévesen kezdték újra könyves pályájukat, nehéz körülmények között. Megtapasztalták, hogy sok kiadó, újság, folyóirat működik kint, viszont az anyaországgal való kapcsolatot, a kintiek összefogását senki nem végzi, így a New York-i Magyar Könyvesház és a Püski Kiadó a nyugati magyar emigráció egyik szellemi központjává vált. Püski Sándorné egy beszélgetésben így vallott kintlétükről: „Anyja és hazája csak egy van az embernek. Nem lehet cserélni vagy pótolni. A mi életünkben az is benne van, hogy görcsösen, bármi áron bizonyítani akarjuk, hogy mi oda és csakis oda tartozunk. Ezért élünk és dolgozunk itt, New York közepén.” Amerikában egyébként sok jelentős határon túli magyar író megfordult náluk: Sütő András, Domokos Géza, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, a felvidéki Duray Miklós, s mint azt egy fénykép is őrzi, 1973-ban meglátogatta őket (és Bartók Béla sírját) Csoóri Sándor is.
A megváltozott hazai helyzetben, 1989-ben tért vissza Budapestre Püski Sándor, hogy ismét boltot és kiadót nyisson. A Krisztina körúton lévő könyvesházuk a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelye lett, a 2009-ben elhunyt alapító munkáját fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái, Püski Attila és Püski Csaba segítették és folytatják. Könyvkiadói profiljuk a régi, a Magyar Élet Kiadó idején közreadott köteteiket ismét kiadták, de újabb műveket is megjelentetnek. A tárlaton üveges vitrinekben láthatók többek között László Gyula, Sinka István, Németh László, Veres Péter, Csoóri Sándor, Faludy György és Döbrentei Kornél kötetei.
Magyar Hírlap
Fényképek, kísérőszövegek és könyvek vezetik végig a látogatót a nyolcvanéves Püski Kiadó és alapítója, valamint családja történetén azon a tárlaton, amely a budai Döbrentei utcában álló Virág Benedek Házban látható március 4-ig. Ahogy a kifüggesztett leírásokon is szerepel, Püski Sándor életében az 1935-ös év meghatározó volt: ekkor, huszonnégy évesen végzett jogászként, és ebben az évben kötött házasságot Zoltán Ilonával, aki a könyves pályán is kitartó és hűséges társa lett. Püski Sándor az egyetemi évek alatt vált a népi irodalom elkötelezett szolgálójává és közvetítőjévé. A kiállításon az olvasható, hogy a népi írók csoportjának megalakulása nem előre elhatározott szándékkal történt, hanem a közös sors nyomása alatt, mert nehezen jutottak sajtóhoz. Ez a szükséglet hozta létre 1939-ben a Magyar Élet Könyvkiadót, Püski Sándor vállalkozását, amelyet teljes mértékben a szolgálatukba állított. Úgy vélte, hogy a magyar társadalom régóta esedékes átalakításához, szellemi és politikai mozgalom szervezéséhez újságokra és könyvekre van szükség. A kiadó az 1950-es államosításig százötven könyvet, mások mellett Németh László, Szabó Dezső, Veres Péter, a népi mozgalom szinte minden jelentős politikusa és írója műveit megjelentette. A kiadó mellett létrejött a Könyvbarátok köre, amely az egész országot behálózta. A népi mozgalom erejét növelték a „szárszói táborok”, amelyek a háború alatti szellemi ellenállás, majd a háború utáni társadalomépítés legfontosabb műhelyei voltak. A kiállításon több, 1942–1943-ból származó fotó is őrzi a balatonszárszói találkozók emlékét, amelyeken előadott mások mellett Németh László és Veres Péter is.
A háború vége a kiadó számára a felemelkedést hozhatta volna, ám nem így történt. Sokan, sokféle szándékkal fordultak Püski ellen, tették nehézzé további kiadói és politikai munkásságát. Az államosítás és vagyonelkobzás után húsz éven át kerámiakészítésből élt a család, a Ráday utcai lakásukban rendezték be villanykemencés műhelyüket. Püski az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt és a megtöretést követően is az egység és a kompromisszum útját kereste. Kísérletet tett Magyar Írás elnevezéssel egy kiadószövetkezet létrehozására, azonban ezt nemcsak, hogy nem engedélyezte, hanem 1962-ben börtönbüntetéssel is sújtotta a hatalom. Püski az általános politikai amnesztia révén szabadult 1963-ban.
Két fia még 1956-ban elhagyta az országot, az Amerikai Egyesült Államokban telepedtek le. A Püski házaspár 1967-ben meglátogatta őket, majd 1970-ben kitelepültek, s hatvanévesen kezdték újra könyves pályájukat, nehéz körülmények között. Megtapasztalták, hogy sok kiadó, újság, folyóirat működik kint, viszont az anyaországgal való kapcsolatot, a kintiek összefogását senki nem végzi, így a New York-i Magyar Könyvesház és a Püski Kiadó a nyugati magyar emigráció egyik szellemi központjává vált. Püski Sándorné egy beszélgetésben így vallott kintlétükről: „Anyja és hazája csak egy van az embernek. Nem lehet cserélni vagy pótolni. A mi életünkben az is benne van, hogy görcsösen, bármi áron bizonyítani akarjuk, hogy mi oda és csakis oda tartozunk. Ezért élünk és dolgozunk itt, New York közepén.” Amerikában egyébként sok jelentős határon túli magyar író megfordult náluk: Sütő András, Domokos Géza, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, a felvidéki Duray Miklós, s mint azt egy fénykép is őrzi, 1973-ban meglátogatta őket (és Bartók Béla sírját) Csoóri Sándor is.
A megváltozott hazai helyzetben, 1989-ben tért vissza Budapestre Püski Sándor, hogy ismét boltot és kiadót nyisson. A Krisztina körúton lévő könyvesházuk a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelye lett, a 2009-ben elhunyt alapító munkáját fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái, Püski Attila és Püski Csaba segítették és folytatják. Könyvkiadói profiljuk a régi, a Magyar Élet Kiadó idején közreadott köteteiket ismét kiadták, de újabb műveket is megjelentetnek. A tárlaton üveges vitrinekben láthatók többek között László Gyula, Sinka István, Németh László, Veres Péter, Csoóri Sándor, Faludy György és Döbrentei Kornél kötetei.
Magyar Hírlap