 | „Ha szabadságon vagyok, egy idő után hiányzik a munka, és alig várom, hogy visszajöhessek a rendelőbe” – mondja a kerületi háziorvosok doyenje, dr. Fejér László. A terézvárosiak 1972 óta ismerhetik a Szondi utcai rendelő lelkét, de tartalmas pályája során tevékenykedett egészségpolitikusként és kórházigazgatóként is. Nyolcvankét évesen is aktív, azt mondja, egy orvos nem érezheti azt, hogy kiégett. |
„Nem volt családi minta előttem, nem volt orvos a rokonok között, de mindig is valamilyen segítő hivatást kerestem. Tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, másokért dolgozni. A Vörösmarty Gimnáziumba jártam, ott merült fel bennem, hogy tanár, vagy orvos leszek” – mesél a kezdetekről dr. Fejér László. A családias hangulatú Szondi utca 49. alatti rendelőben vagyunk, aminek nem csak képletesen áll nyitva az ajtaja. Ha nincs épp paciens nála, a kollégái is bármikor számíthatnak rá. Ezt nem ő mondja, hanem mi is láthatjuk, hiszen épp egy másik helyiségben segít érkezésünkkor.
Politikai okok
Ha csak az általa elmondottakra hagyatkoznánk, szerénysége miatt olyan részletek maradnának ki a történetéből, minthogy kitűnő eredménnyel érettségizett, négy tárgyból is dicséretet kapott és maximális pontszámmal jelentkezett az orvosi egyetemre. Elsőre mégsem vették fel, politikai okokból, amelyet pályája során az egyetlen hátráltató tényezőnek élt meg. Végül – 1964-ben – évfolyamelsőként végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (ma Semmelweis Egyetem). Vezéregyéniségnek számított és sokat segítette a csoporttársait is. Bár eredményei miatt megkapta a felsőoktatási érdemérmet is, ez csak annyi előnnyel járt, hogy Budapesten maradhatott – az általa megcélzott belgyógyászatra már nem sikerült bekerülnie.
Az egyetemről a Bajcsy-Zsilinszky Kórház tüdőgyógyászatára vezetett útja, csak két évvel később kapott a Korányiban belgyógyászati feladatot. Itt kezdődött a kapcsolata a VI. kerülettel: ez az intézmény látta el ugyanis a terézvárosi betegeket is. A politika azonban ismét közbeszólt, vezetőváltás miatt tarthatatlanná vált a helyzete a Korányiban. Így 1972-ben, kényszerűségből, körzeti orvos lett, amit ma már egyáltalán nem bán.
Vonzó szakma
„A mi munkánk nem csupán a gyógyításra korlátozódik, legalább olyan fontos a gondozás, a megelőzés, illetve a családi problémák feltárása. Az évek során sokat fejlődött a tudomány, változott az orvoslás, ezért még ma is eljárok továbbképzésekre, szükséges az állandó tanulás. Csak egy példa: amikor 1964-ben elkezdtem ezt a hivatást, mindössze egy vérnyomáscsökkentő gyógyszer volt piacon, ma már több száz készítmény közül válogathatunk. Kezdetben mindent kézzel írtunk, most az informatika könnyíti a dolgukat. Remek hogy van e-recept, a leletek, a beutalók bármikor elérhetők” – jellemezte dr. Fejér László a szakmáját, amely az évek során vesztett a vonzerejéből. Ugyanis amikor a háziorvosi rendszer felállt, még túljelentkezés volt, most viszont alig van utánpótlás e téren. Pedig Fejér doktor szerint ez az orvosi tevékenység legvonzóbb része, hiszen közvetlen a kapcsolat a betegekkel és végtelen nagy önállóság jellemzi, ami persze óriási felelősséggel is jár.
A három nővér
Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy öt évtizedes háziorvosi munkájához nagyon komoly segítséget kapott. „Rengeteget köszönhetek az asszisztenseimnek, istennek hála mindig nagyon kitűnő munkatársaim voltak. Éva nővér volt az első, aztán Margit, most pedig Feketéné Szabó Viktória van mellettem. Ők is betegcentrikusak, szeretik az embereket, mindannyian szívvel-lélekkel dolgoztak. A páciensek is nagyon szerették, szeretik őket.”
A terézvárosiak háziorvosukként ismerhették meg Fejér Lászlót, azonban közel hatvanéves pályája során intézményvezetőként, egészségpolitikusként és az 1988-ban újjáalakuló Magyar Orvosi Kamara terézvárosi szervezetének elnökeként (ezt a posztot a mai napig betölti) is ténykedett.
„Az 1990-es években a Korányi Kórház igazgatójának választottak, akkoriban a rendelőintézet és az alapellátás is hozzánk tartozott. A háziorvosi rendszer kidolgozásában is részt vállalhattam, szép feladat volt közreműködni az alapellátás teljes átalakításának nagy munkájában. A rendszerváltozás után MDF-esként kerültem közelebb a politikához, több kerületben és a fővárosban is voltam képviselő, egészségügyi bizottsági tag, alelnök. A politika világában is főként az egészségügy érdekelt – mesélt közéleti szerepvállalásáról –, dolgoztam például a teljesítményelvű finanszírozás bevezetésén is. Utóbbi maradandónak bizonyult, hiszen ma is ennek alapján működik a rendszer.”
Ebben nem lehet kiégni
1964 óta tartó pályája legnagyobb eredményének mégsem a vezetőként, egészségpolitikusként elérteket mondja, hanem a gyógyításra tereli a szót. „Egy-egy súlyos beteget meggyógyítani, egy jó diagnózist felállítani, ezek adtak erőt. Én nem tudom elfogadni azt a divatos kifejezést, hogy kiégés. Aki a hippokratészi esküt letette és azt komolyan gondolta, az nem éghet ki. Nagy probléma a leterheltség, de én soha nem éreztem ilyesmit. Sőt, ha szabadságon vagyok, egy idő után hiányzik a munka, és alig várom, hogy visszajöhessek a rendelőbe.”
Igyekszik átadni a tudását, oktató orvos is, pályakezdőknek mutatja be a hivatás szépségeit. Hogy valamit jól csinál, arra bizonyíték, hogy van olyan praktizáló doktor a kerületben, aki nála ismerte meg a családorvosi munka szépségeit. De dr. Fejér László önmaga reklámja is lehetne, hiszen 82 évesen is remek fizikai és szellemi állapotban dolgozik. Azt mondja, nincs titok, mélyen vallásos emberként az isteni segítségnek köszöni mindezt. Családi oka is lehet a rendkívüli fiatalosságnak, jogász édesapja is dolgozott még ebben a korban. Az adottság mellett tesz is azért, hogy fitt maradjon: minden pénteken böjtöl és ügyel a vérnyomására.
Róla mondták
Dr. Sásdy Antal, a Péterfy Kórház főigazgatója: Dr. Fejér Lászlót a rendszerváltozás után, az 1990-es évek elején ismertem meg. Az MDF Egészségpolitikai Tanácsa elnökeként komoly szerepet játszott az Antall-kormány egészségpolitikájának kidolgozásában. A VI. kerületi háziorvosok között kivívott tekintélyének köszönhetően pedig a városrészt ellátó Erzsébet Kórház igazgatójának választották meg. Közvetlensége, megnyerő modora, szakértelme hamarosan általánosan kedveltté tette a kórház dolgozói körében is. A szakdolgozók munkájának fontosságát hangoztatta, emellett alapvetőnek tartotta, hogy a betegellátás csapatmunka. A főváros egészségügyi bizottságának tagjaként is a reformok elkötelezett híve volt, harcolt Terézváros kórházáért, a kerületi betegek ellátásának javításáért. Az újraalapított orvosi kamarában a kezdetektől a mai napig küzdött és küzd az orvosok életkörülményeinek javításáért, az orvosi tekintély helyreállításáért, a lehető legjobb betegellátás biztosításáért.
Dr. Kováts Zoltán, VI. kerületi háziorvos: Én 1989-ben kerültem a Szondi utca 49. alatti rendelőbe. Fejér doktor akkor már itt dolgozott, az ismeretségünk azonban még az Erzsébet Kórházban (kis Korányi) töltött időre nyúlik vissza. Az igazi együttműködés persze itt alakult ki közöttünk, nagyon jó összhangban tudunk összedolgozni dr. Nagy Sándorral hármasban. Természetesen dr. Fejér László fogja össze a csapatot, ő a lelke a rendeléseknek. Mindent meg tudunk beszélni, minden lehetséges módon segítjük, támogatjuk egymást. Mindennek persze a betegek is élvezik az előnyeit. A munka mellett a szabadidőnkben is szívesen találkozunk, Fejér doktor rendszeresen szervez olyan találkozókat, ahová az asszisztensek is eljönnek – ez is bizonyítja, hogy milyen remek csapatunk van.
Díjak, kitüntetések sora
Dr. Fejér László pályafutásának eddigi elismerései: Kiváló Orvos kitüntető cím, Orvosok az orvosokért kamarai díj, Batthyány-Strattmann László-díj, Pro Sanitate díj, Fromm Pál-emlékérem (Terézváros), Magyar Köztársasági Lovagkereszt.
Politikai okok
Ha csak az általa elmondottakra hagyatkoznánk, szerénysége miatt olyan részletek maradnának ki a történetéből, minthogy kitűnő eredménnyel érettségizett, négy tárgyból is dicséretet kapott és maximális pontszámmal jelentkezett az orvosi egyetemre. Elsőre mégsem vették fel, politikai okokból, amelyet pályája során az egyetlen hátráltató tényezőnek élt meg. Végül – 1964-ben – évfolyamelsőként végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (ma Semmelweis Egyetem). Vezéregyéniségnek számított és sokat segítette a csoporttársait is. Bár eredményei miatt megkapta a felsőoktatási érdemérmet is, ez csak annyi előnnyel járt, hogy Budapesten maradhatott – az általa megcélzott belgyógyászatra már nem sikerült bekerülnie.
Az egyetemről a Bajcsy-Zsilinszky Kórház tüdőgyógyászatára vezetett útja, csak két évvel később kapott a Korányiban belgyógyászati feladatot. Itt kezdődött a kapcsolata a VI. kerülettel: ez az intézmény látta el ugyanis a terézvárosi betegeket is. A politika azonban ismét közbeszólt, vezetőváltás miatt tarthatatlanná vált a helyzete a Korányiban. Így 1972-ben, kényszerűségből, körzeti orvos lett, amit ma már egyáltalán nem bán.
Vonzó szakma
„A mi munkánk nem csupán a gyógyításra korlátozódik, legalább olyan fontos a gondozás, a megelőzés, illetve a családi problémák feltárása. Az évek során sokat fejlődött a tudomány, változott az orvoslás, ezért még ma is eljárok továbbképzésekre, szükséges az állandó tanulás. Csak egy példa: amikor 1964-ben elkezdtem ezt a hivatást, mindössze egy vérnyomáscsökkentő gyógyszer volt piacon, ma már több száz készítmény közül válogathatunk. Kezdetben mindent kézzel írtunk, most az informatika könnyíti a dolgukat. Remek hogy van e-recept, a leletek, a beutalók bármikor elérhetők” – jellemezte dr. Fejér László a szakmáját, amely az évek során vesztett a vonzerejéből. Ugyanis amikor a háziorvosi rendszer felállt, még túljelentkezés volt, most viszont alig van utánpótlás e téren. Pedig Fejér doktor szerint ez az orvosi tevékenység legvonzóbb része, hiszen közvetlen a kapcsolat a betegekkel és végtelen nagy önállóság jellemzi, ami persze óriási felelősséggel is jár.
A három nővér
Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy öt évtizedes háziorvosi munkájához nagyon komoly segítséget kapott. „Rengeteget köszönhetek az asszisztenseimnek, istennek hála mindig nagyon kitűnő munkatársaim voltak. Éva nővér volt az első, aztán Margit, most pedig Feketéné Szabó Viktória van mellettem. Ők is betegcentrikusak, szeretik az embereket, mindannyian szívvel-lélekkel dolgoztak. A páciensek is nagyon szerették, szeretik őket.”
A terézvárosiak háziorvosukként ismerhették meg Fejér Lászlót, azonban közel hatvanéves pályája során intézményvezetőként, egészségpolitikusként és az 1988-ban újjáalakuló Magyar Orvosi Kamara terézvárosi szervezetének elnökeként (ezt a posztot a mai napig betölti) is ténykedett.
„Az 1990-es években a Korányi Kórház igazgatójának választottak, akkoriban a rendelőintézet és az alapellátás is hozzánk tartozott. A háziorvosi rendszer kidolgozásában is részt vállalhattam, szép feladat volt közreműködni az alapellátás teljes átalakításának nagy munkájában. A rendszerváltozás után MDF-esként kerültem közelebb a politikához, több kerületben és a fővárosban is voltam képviselő, egészségügyi bizottsági tag, alelnök. A politika világában is főként az egészségügy érdekelt – mesélt közéleti szerepvállalásáról –, dolgoztam például a teljesítményelvű finanszírozás bevezetésén is. Utóbbi maradandónak bizonyult, hiszen ma is ennek alapján működik a rendszer.”
Ebben nem lehet kiégni
1964 óta tartó pályája legnagyobb eredményének mégsem a vezetőként, egészségpolitikusként elérteket mondja, hanem a gyógyításra tereli a szót. „Egy-egy súlyos beteget meggyógyítani, egy jó diagnózist felállítani, ezek adtak erőt. Én nem tudom elfogadni azt a divatos kifejezést, hogy kiégés. Aki a hippokratészi esküt letette és azt komolyan gondolta, az nem éghet ki. Nagy probléma a leterheltség, de én soha nem éreztem ilyesmit. Sőt, ha szabadságon vagyok, egy idő után hiányzik a munka, és alig várom, hogy visszajöhessek a rendelőbe.”
Igyekszik átadni a tudását, oktató orvos is, pályakezdőknek mutatja be a hivatás szépségeit. Hogy valamit jól csinál, arra bizonyíték, hogy van olyan praktizáló doktor a kerületben, aki nála ismerte meg a családorvosi munka szépségeit. De dr. Fejér László önmaga reklámja is lehetne, hiszen 82 évesen is remek fizikai és szellemi állapotban dolgozik. Azt mondja, nincs titok, mélyen vallásos emberként az isteni segítségnek köszöni mindezt. Családi oka is lehet a rendkívüli fiatalosságnak, jogász édesapja is dolgozott még ebben a korban. Az adottság mellett tesz is azért, hogy fitt maradjon: minden pénteken böjtöl és ügyel a vérnyomására.
Róla mondták
Dr. Sásdy Antal, a Péterfy Kórház főigazgatója: Dr. Fejér Lászlót a rendszerváltozás után, az 1990-es évek elején ismertem meg. Az MDF Egészségpolitikai Tanácsa elnökeként komoly szerepet játszott az Antall-kormány egészségpolitikájának kidolgozásában. A VI. kerületi háziorvosok között kivívott tekintélyének köszönhetően pedig a városrészt ellátó Erzsébet Kórház igazgatójának választották meg. Közvetlensége, megnyerő modora, szakértelme hamarosan általánosan kedveltté tette a kórház dolgozói körében is. A szakdolgozók munkájának fontosságát hangoztatta, emellett alapvetőnek tartotta, hogy a betegellátás csapatmunka. A főváros egészségügyi bizottságának tagjaként is a reformok elkötelezett híve volt, harcolt Terézváros kórházáért, a kerületi betegek ellátásának javításáért. Az újraalapított orvosi kamarában a kezdetektől a mai napig küzdött és küzd az orvosok életkörülményeinek javításáért, az orvosi tekintély helyreállításáért, a lehető legjobb betegellátás biztosításáért.
Dr. Kováts Zoltán, VI. kerületi háziorvos: Én 1989-ben kerültem a Szondi utca 49. alatti rendelőbe. Fejér doktor akkor már itt dolgozott, az ismeretségünk azonban még az Erzsébet Kórházban (kis Korányi) töltött időre nyúlik vissza. Az igazi együttműködés persze itt alakult ki közöttünk, nagyon jó összhangban tudunk összedolgozni dr. Nagy Sándorral hármasban. Természetesen dr. Fejér László fogja össze a csapatot, ő a lelke a rendeléseknek. Mindent meg tudunk beszélni, minden lehetséges módon segítjük, támogatjuk egymást. Mindennek persze a betegek is élvezik az előnyeit. A munka mellett a szabadidőnkben is szívesen találkozunk, Fejér doktor rendszeresen szervez olyan találkozókat, ahová az asszisztensek is eljönnek – ez is bizonyítja, hogy milyen remek csapatunk van.
Díjak, kitüntetések sora
Dr. Fejér László pályafutásának eddigi elismerései: Kiváló Orvos kitüntető cím, Orvosok az orvosokért kamarai díj, Batthyány-Strattmann László-díj, Pro Sanitate díj, Fromm Pál-emlékérem (Terézváros), Magyar Köztársasági Lovagkereszt.