 | A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából idén először Szombathelyen adták át a Parma fidei – Hit pajzsa díjat, amelyet Pavlics István kanonok, nyugalmazott jánosházi plébános vehetett át. |
A Parmai fidei – Hit pajzsa díjat azok az egyházi személyek kapják meg immár 2002 óta, akik a kommunista diktatúra alatt is hűek maradtak a hitükhöz, bármilyen megpróbáltatás érte őket.
A díjat Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő, valamint Gyurkovics Tibor író alapította. A kitüntetést 2023-ban Pavlics István kapta. A nyugalmazott jánosházi plébánost Fekete Szabolcs Benedek, a Szombathelyi Egyházmegye segédpüspöke méltatta a Boldog Brenner János Kollégiumban megrendezett ünnepségen. Mint mondta, felemelő érzés volt Pavlics István életéről olvasni, ez megerősítette abban, hogy nagy szükség van a díjra. Ezután Pál apostolt idézte: „Az ellenség tüzes nyilaihoz használjátok a hit pajzsát.” Dr. Martos Levente Balázs budapest-esztergomi segédpüspök köszöntőjében kitért arra, hogy időnként tanúja volt a példás életű és szorgalmas, mindig jókedvű pap működésének. Pavlics István egy olyan papi generáció egyik utolsó tagja, amelynek képviselőire ő mindig felnézett.
Mindig mosolyt és tettrekészséget láttam az arcán, amit sajnos a ma felnövő fáradt és motiválatlan generációk tagjain már nem – tette hozzá a segédpüspök, aki az ünnepelt életrajzának kiemelkedő pillanataiból is megosztott néhány gondolatot. Amikor Pavlics István a Hittudományi Akadémiára került, hamarosan kitört az 1956-os forradalom. A növendékek a forradalmárok mellé álltak, és saját élményeiket leíró fiktív leveleket küldtek szét az országban. Ezért Pavlics Istvánt „az államrend megdöntésére irányuló kísérlet” miatt börtönbüntetésre ítélték. Innen kezdődött a pap kálváriája, amit a segédpüspök úgy jellemzett, hogy „amikor a világ sötétje győzni látszott, megmaradt a hit fényessége az ő szívében”.
Pavlics István személyes élményeit felelevenítve folytatta a gondolatsort.
Mint mondta, amikor letartóztatták, arra gondolt, hogy a börtönben is kell egy pap. Aztán később két másik pappal volt egy cellában, karácsonykor ünnepi dalokat énekeltek közösen. Élete során aztán sokszor próbálták ügynöknek beszervezni. 1959-es szabadulása után segédmunkásként és villanyszerelőként dolgozott, folyamatosan figyelték és be akarták szervezni, ám ez sohasem sikerült. Később szintén államellenes tevékenységgel vádolták, pedig csak karácsonyi dalokat énekelt a gyerekekkel. Az ünnepelt hangsúlyozta, hogy évekig fenyegették, megfélemlítették, de hitvallása, Istenbe vetett hite mindig erőt adott neki ahhoz, hogy ellenálljon a fenyegetésnek.
VAOL
A díjat Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő, valamint Gyurkovics Tibor író alapította. A kitüntetést 2023-ban Pavlics István kapta. A nyugalmazott jánosházi plébánost Fekete Szabolcs Benedek, a Szombathelyi Egyházmegye segédpüspöke méltatta a Boldog Brenner János Kollégiumban megrendezett ünnepségen. Mint mondta, felemelő érzés volt Pavlics István életéről olvasni, ez megerősítette abban, hogy nagy szükség van a díjra. Ezután Pál apostolt idézte: „Az ellenség tüzes nyilaihoz használjátok a hit pajzsát.” Dr. Martos Levente Balázs budapest-esztergomi segédpüspök köszöntőjében kitért arra, hogy időnként tanúja volt a példás életű és szorgalmas, mindig jókedvű pap működésének. Pavlics István egy olyan papi generáció egyik utolsó tagja, amelynek képviselőire ő mindig felnézett.
Mindig mosolyt és tettrekészséget láttam az arcán, amit sajnos a ma felnövő fáradt és motiválatlan generációk tagjain már nem – tette hozzá a segédpüspök, aki az ünnepelt életrajzának kiemelkedő pillanataiból is megosztott néhány gondolatot. Amikor Pavlics István a Hittudományi Akadémiára került, hamarosan kitört az 1956-os forradalom. A növendékek a forradalmárok mellé álltak, és saját élményeiket leíró fiktív leveleket küldtek szét az országban. Ezért Pavlics Istvánt „az államrend megdöntésére irányuló kísérlet” miatt börtönbüntetésre ítélték. Innen kezdődött a pap kálváriája, amit a segédpüspök úgy jellemzett, hogy „amikor a világ sötétje győzni látszott, megmaradt a hit fényessége az ő szívében”.
Pavlics István személyes élményeit felelevenítve folytatta a gondolatsort.
Mint mondta, amikor letartóztatták, arra gondolt, hogy a börtönben is kell egy pap. Aztán később két másik pappal volt egy cellában, karácsonykor ünnepi dalokat énekeltek közösen. Élete során aztán sokszor próbálták ügynöknek beszervezni. 1959-es szabadulása után segédmunkásként és villanyszerelőként dolgozott, folyamatosan figyelték és be akarták szervezni, ám ez sohasem sikerült. Később szintén államellenes tevékenységgel vádolták, pedig csak karácsonyi dalokat énekelt a gyerekekkel. Az ünnepelt hangsúlyozta, hogy évekig fenyegették, megfélemlítették, de hitvallása, Istenbe vetett hite mindig erőt adott neki ahhoz, hogy ellenálljon a fenyegetésnek.
VAOL