 | „Ilyet még sosem éltem át: vastapsot, igazi, ütemes vastapsot kapott Buda Ferenc és Ratkó József. Mint a rocksztárok. Ahogy körülnéztem, a széksorokban jobbára huszonéves fiatalok ültek” – tudósít az országos médiában egyedüliként Kovács Júlia a Népszavában az 1985. október 22-ei, lakiteleki Antológia-estről. „Jutalma”: a lap kulturális rovatától való eltávolítás lett, ahogy a szervező-ötletgazda Lezsák Sándoré a lakiteleki Művelődési Háztól, Kozma Hubáé pedig a kiskunmajsai helytörténeti múzeumtól való elbocsátás. |
Az 1985-ös Antológia-est elválaszthatatlan a „hely szellemétől”. Míg 1979-ben egy nemzedék, a „fiatal írók” közössége gyűlt össze, 1987-ben már egy jól körülhatárolható, az elmúlt évtizedekben megszenvedett igazságoknak fórumot teremteni kívánó társaság gyülekezett a Bács-Kiskun megyei településen. 1985 nemcsak időben áll a kettő között: már nem egy nemzedék, inkább egy értékrend – a nemzeti sorskérdések és 1956 emléke iránt egyaránt elkötelezettek egy csoportjának – képviselői, akik verseikkel az addig nyíltan kimondhatatlan, és sokakban élő/égő gondolatokat öntötték művészi formába. A tudósításban leírt „izzás” alighanem ennek köszönhető.
Miután Pap Gábor művészettörténész megnyitotta a válogatott verseket (a szerzők között határon túli költők éppúgy szerepeltek, mint a nyugati magyar emigráció irodalmárai) képzőművészeti keretekbe ágyazó kiállítást (Tábori Aranka, Gyöngyösi Gyöngyi és Gulyás Géza alkotásait), Lezsák Sándor bevezetőjében – a forradalom kitörésének évfordulója előtt egy nappal – az „októberi erdőre” ráereszkedő „novemberről” beszélt, majd Petőfi Európa csendes című versének sorait idézte. „Különös idő visel bennünket: innen mehet a magyar nyelvű könyv Bécsbe, Párizsba, Clevelandbe, de onnan nem érkezhet; s jöhet a könyv Nagyváradról, Csíkszeredából, de innen oda szabadon nem utazhat.” Magnókazettáról elhangzott Illyés Gyula addig Magyarországon nyomtatásban csupán egyszer, 1956. november 2-án közölt Egy mondat a zsarnokságról című legendás verse, majd Erdélyből Kányádi Sándor „szólt”, szintén hangszalagról. Ezután sorrendben Zalán Tibor, Tóth Erzsébet, Szervác József, Nagy Gáspár, Baka István, Kovács István, Aczél Géza, Veress Miklós, Serfőző Simon, Ratkó József, Buda Ferenc, Tornai József, Szécsi Margit és Csoóri Sándor következett. Többen felidézték a „nagy előd”, Nagy László emlékét (Szervác József, Csoóri Sándor). Nagy Gáspár – az Öröknyár: elmúltam 9 éves és A fiú naplójából között – ezúttal a „hódoltsági létről” és a janicsársors keserveiről elmélkedett. Szó esett a nép kiskorúságban tartásáról (Serfőző Simon), a magyarságban való tudatos bűntudatkeltésről (Ratkó József), a magyarság és a költők feladatairól (Tornai József, Buda Ferenc). Csoóri Sándor az először a nyugati emigrációban közölt, Senkid, barátod című, Lengyelországot méltató versét mondta el.
A legszuggesztívebb talán Ratkó József volt, aki a Fábry Zoltánnak ajánlott Tánc című versét adta elő. „Magyarország temetőföld, / posztumusz humusz. / Történelme soha el nem / évülő priusz. […] // Bűnjel itt minden – halotti / anyakönyve a rög. / Írva benne jó magyar, vad / tatár és török, […] // Életet aki ha itt vet, / húsba vet magot. / Holtból bú elő a kisded, / jövendő halott. // Mégis: hogyha szülni már egy / ringyó sem akad, / hónom alatt költöm ki a / fiacskáimat.” Lezsák Sándor zárszavában joggal mondhatta az estről: „Virrasztott benne a történelem, a költő szava, ragyog az októberi erdő… Őrizze meg jól az emlékezetünk!”
Az Antológia-estnek nemcsak rövidtávú, negatív hatásai, de hosszabb távú következményei voltak: az 1987. szeptember 27-én ugyanott összegyűlők alighanem erre az őszre és az „októberi erdő” hangjaira is emlékeztek.
https://www.youtube.com/watch?v=S-yFtlw_L7o&t=3s
-Részlet az Élő Antológia. Lakitelek, 1985. október 22. (Szerk. Agócs Sándor. Lakitelek, Antológia, 2011) c. kötethez mellékelt dvd-ről (A felvételt készítette: Balogh László). (Lezsák Sándor megnyitója, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című, hangszalagról elhangzott verse; Ratkó József Tánc c. verse)
RETÖRKI hivatalos Facebook oldala