Lantos Györgyi és Máté István szobrászművészek alkotásaiból nyílt kiállítás pénteken a Hungarikum Ligetben, a Lakiteleki Népfőiskola Lakodalmas Házában. A képzőművész házaspár szobraiból készült válogatás, illetve köztéri és nyilvánosan látható alkotásainak nagyméretű fotográfiái tekinthetők meg a tárlaton, utóbbiakról Tésik Attila készített fényképeket. |
A művészek számos munkája látható a Népfőiskolán. Lantos Györgyi a Keresztény Pantheonban Ravasz László református, Ordas Lajos evangélikus püspök, Szent II. János Pál pápa, boldog Apor Vilmos katolikus püspök és gróf Esterházy János, a felvidéki magyarság vértanú politikusa mellszobrait mintázta meg. A Gyarmati Dezső tanuszoda mellett az olimpiai bajnokról, a Nemzeti Pantheonban pedig Mathiász János szőlőnemesítőről, Szíj Rezső református lelkész és irodalomtörténészről, László Gyula régész-történészről, valamint Sára Sándor Kossuth-díjas operatőr-filmrendezőről készült szobrai tekinthetők meg. Lantos Györgyi klasszikus hagyományokra támaszkodó szobrász.
Plasztikáit érzékeny, finom mintázás jellemzi.
Szívesen gondolkodik szakrális és történelmi témákban, festett üvegablakai kuriózumnak számítanak. Számos portréja látható hazánk közterein.
Máté István alkotta a lakiteleki keresztény szoborpark első darabját Mindszenty József bíborosról, majd a Nemzeti Pantheonból Németh László íróról készített mellszobrot. Munkáik szerte az országban díszítik a tereket. Máté István tipikusan köztéri szobrász. Plasztikáit biztos formaadás jellemzi, érzékenyen mintázott figurái a reneszánsz tradíciókra támaszkodnak.
A megnyitón Lezsák Sándor, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntötte a jelenlévőket, beszédében művészeti életünk ikercsillagainak nevezve az alkotó párt, akikkel lassan három évtizedes barátság és alkotómunka köti össze. Mint fogalmazott, a kialakult bizalmi kötés jele a Népfőiskola területén látható szoborpark. Visszaemlékezett arra, hogy volt időszak, amikor úgy készítették a szobrokat, hogy nem tudták mikor képes fizetni a Népfőiskola, mégis megvolt a bizalom. Hangsúlyozta, hogy nem csak ez a bizalom, hanem a nagyon sok művészetelméleti beszélgetés eredménye és a világ helyzetére való reflexió jelenik meg az alkotásokban. A kiállítás kiadványába Lezsák Sándor írt előszót, melyből felolvasva kiemelte, hogy az alkotók munkáival nem csak térkövek, de történelmi erőteret és históriás emlékezetünket is kitöltő, erősítő és fegyelmező művek születtek: bronz mellszobrok és domborművek, díszkutak és emlékművek, falfestmények és üvegre mintázott történetek, allegorikus alakok és körplasztikák. Mesteri tudással beszédes művek.
– Fénykörükbe vonzottak, nem engedtek, az elmúlt több mint két évtizedben bekalandoztuk a Kárpát-medencét a lakiteleki Hungarikum Ligettől a székelyföldi Gelencéig és a lengyel Szentkereszthegyig. Zarándokút volt minden szoboravató. Áldás az életükre – méltatta a művészeket és velük való kapcsolatát Lezsák Sándor.
Puskás István nyitotta meg a kiállítást, az alkotók közös munkáját illetve elismerő szavakkal. Hangsúlyozta hogy nélkülözhetetlenségük különállásukban gyökerezik.
– Pályájukat biztos alapokra és kimeríthetetlen forrásokra építették. Művészetükben összekapcsolódik a magyar szobrászat belső fejlődésére jellemző emelkedett ábrázoló szándék, és az európai művészet életcentrikus, stilizáló, szimbolizáló nagy hagyománya – mondta Puskás István, hozzátéve, hogy a művészetükben a hagyomány és a forma adekvát módon mindig kényes egyensúlyban van a modernitással és szuverén eszközhasználattal, saját gondolatokkal jelenik meg. Művészetük nem ismeri a megalkuvásokat, műveik klasszikus kérdéseket vetnek fel modern környezetben.
Baon
Plasztikáit érzékeny, finom mintázás jellemzi.
Szívesen gondolkodik szakrális és történelmi témákban, festett üvegablakai kuriózumnak számítanak. Számos portréja látható hazánk közterein.
Máté István alkotta a lakiteleki keresztény szoborpark első darabját Mindszenty József bíborosról, majd a Nemzeti Pantheonból Németh László íróról készített mellszobrot. Munkáik szerte az országban díszítik a tereket. Máté István tipikusan köztéri szobrász. Plasztikáit biztos formaadás jellemzi, érzékenyen mintázott figurái a reneszánsz tradíciókra támaszkodnak.
A megnyitón Lezsák Sándor, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntötte a jelenlévőket, beszédében művészeti életünk ikercsillagainak nevezve az alkotó párt, akikkel lassan három évtizedes barátság és alkotómunka köti össze. Mint fogalmazott, a kialakult bizalmi kötés jele a Népfőiskola területén látható szoborpark. Visszaemlékezett arra, hogy volt időszak, amikor úgy készítették a szobrokat, hogy nem tudták mikor képes fizetni a Népfőiskola, mégis megvolt a bizalom. Hangsúlyozta, hogy nem csak ez a bizalom, hanem a nagyon sok művészetelméleti beszélgetés eredménye és a világ helyzetére való reflexió jelenik meg az alkotásokban. A kiállítás kiadványába Lezsák Sándor írt előszót, melyből felolvasva kiemelte, hogy az alkotók munkáival nem csak térkövek, de történelmi erőteret és históriás emlékezetünket is kitöltő, erősítő és fegyelmező művek születtek: bronz mellszobrok és domborművek, díszkutak és emlékművek, falfestmények és üvegre mintázott történetek, allegorikus alakok és körplasztikák. Mesteri tudással beszédes művek.
– Fénykörükbe vonzottak, nem engedtek, az elmúlt több mint két évtizedben bekalandoztuk a Kárpát-medencét a lakiteleki Hungarikum Ligettől a székelyföldi Gelencéig és a lengyel Szentkereszthegyig. Zarándokút volt minden szoboravató. Áldás az életükre – méltatta a művészeket és velük való kapcsolatát Lezsák Sándor.
Puskás István nyitotta meg a kiállítást, az alkotók közös munkáját illetve elismerő szavakkal. Hangsúlyozta hogy nélkülözhetetlenségük különállásukban gyökerezik.
– Pályájukat biztos alapokra és kimeríthetetlen forrásokra építették. Művészetükben összekapcsolódik a magyar szobrászat belső fejlődésére jellemző emelkedett ábrázoló szándék, és az európai művészet életcentrikus, stilizáló, szimbolizáló nagy hagyománya – mondta Puskás István, hozzátéve, hogy a művészetükben a hagyomány és a forma adekvát módon mindig kényes egyensúlyban van a modernitással és szuverén eszközhasználattal, saját gondolatokkal jelenik meg. Művészetük nem ismeri a megalkuvásokat, műveik klasszikus kérdéseket vetnek fel modern környezetben.
Baon