 | A Nemzeti Örökség Intézete tegnap délelőtt ünnepi megemlékezést tartott a Fiumei úti sírkertben az iskolateremtő építész, Steindl Imre halálának százhuszadik évfordulója alkalmából. |
Az eseményen az emlékezőket Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója köszöntötte, majd L. Balogh Krisztina, a Steindl Imre Program Zrt. vezérigazgató-helyettese, Czigány Tibor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora mondott beszédet. Emlékbeszédében Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke méltatta a nagy hatású építészművészt.
Tanáregyéniség, olyan építész, aki megelőzte a korát – ezekkel a szavakkal lehet jellemezni Steindl Imrét, akinek többek között az Országház világviszonylatban is egyedülálló és szemet gyönyörködtető épületét köszönhetjük. A Fiumei úti sírkertben, Steindl Imre 2001 óta védett síremlékénél tartott augusztus 31-i megemlékezésen Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, L. Balogh Krisztina, a Steindl Imre Program Zrt. vezérigazgató-helyettese, Czigány Tibor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke az építész stílusát, illetve személyiségét méltatta.
Az emlékezés moderátora a résztvevőket elsőként Steindl pályájába avatta be. A legnagyobb mérföldkövet Steindl életútján természetesen a már említett Parlament épülete jelentette: „Én az új Országháznál nem akartam új stílust teremteni. Hazánk flóráját, mezőink, erdőink és rónáink virágait akartam stilizálva alkalmazni nemzeti szellemben, a gót stílus kereteiben” – mondta 1898-ban az építész a Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglaló beszédében.
– Válságok idején felértékelődnek a maihoz hasonló alkalmak. Ma pedig a háborús és energetikai válság mellett komoly értékválság van kibontakozóban Európában. Mi, magyarok ezeréves történelmi tapasztalataink alapján keresünk kapaszkodókat magunknak. Kapaszkodókat a jelenben, kapaszkodókat a múltban is. Ilyen fontos viszonyítási pont, kapaszkodó számunkra Steindl Imre személye és legjelentősebb, legismertebb alkotása, a világ egyik legszebb, nekünk, magyaroknak pedig a legszebb épülete, az Országház – hangsúlyozta Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója.
L. Balogh Krisztina, a Steindl Imre Program Zrt. vezérigazgató-helyettese szerint az építész munkásságát az alázat, a hagyományok tisztelete jellemezte. Steindl a műemlékvédelem korai mozgalmának képviselőjeként a középkor építészetének alapos ismerője is volt. Tervezéseiben tudása legjava köszön vissza, hivatásának alapjait a Műegyetemen örömmel adta át a következő építészgenerációnak. Ez utóbbiról Czigány Tibor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora szólt bővebben:
– A Műegyetemen kétszáznegyven éve oktatjuk a mérnökgenerációkat, s ennek a tanító, tudós munkának kiváló képviselője és példaképe Steindl Imre. Majd hozzátette: – A XIX. század második felében, a kiegyezés után Magyarország fejlődésében felgyorsult az urbanizáció, egyre több hivatali, minisztériumi épületre volt szükség, és ehhez kínáltak megoldást Steindl és kortársai a maguk historizáló épületeivel.
– A kor, amelyben a magyar építőművészet csúcsteljesítménye, az Országházunk épült, a magyarság újra magára találásának kora. Mohács után először ha nem is teljesen független, de az őt jelentő kérdések jelentős részébe bele tudott szólni, és érvényesíteni is tudta az érdekeit
– emelte ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. A legkiválóbbak közül való Steindl Imre szakmai és emberi nagysága máig tiszteletre méltó: – Számára magától értetődő volt, hogy az életünk mindannak a folytatása, amit az előttünk járók ránk hagytak, és ügyelt rá, hogy legyen mit továbbadni nekünk is – hangsúlyozta Lezsák Sándor az építész halálának százhuszadik évfordulójának megemlékezésén.
Magyar Nemzet
Tanáregyéniség, olyan építész, aki megelőzte a korát – ezekkel a szavakkal lehet jellemezni Steindl Imrét, akinek többek között az Országház világviszonylatban is egyedülálló és szemet gyönyörködtető épületét köszönhetjük. A Fiumei úti sírkertben, Steindl Imre 2001 óta védett síremlékénél tartott augusztus 31-i megemlékezésen Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, L. Balogh Krisztina, a Steindl Imre Program Zrt. vezérigazgató-helyettese, Czigány Tibor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke az építész stílusát, illetve személyiségét méltatta.
Az emlékezés moderátora a résztvevőket elsőként Steindl pályájába avatta be. A legnagyobb mérföldkövet Steindl életútján természetesen a már említett Parlament épülete jelentette: „Én az új Országháznál nem akartam új stílust teremteni. Hazánk flóráját, mezőink, erdőink és rónáink virágait akartam stilizálva alkalmazni nemzeti szellemben, a gót stílus kereteiben” – mondta 1898-ban az építész a Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglaló beszédében.
– Válságok idején felértékelődnek a maihoz hasonló alkalmak. Ma pedig a háborús és energetikai válság mellett komoly értékválság van kibontakozóban Európában. Mi, magyarok ezeréves történelmi tapasztalataink alapján keresünk kapaszkodókat magunknak. Kapaszkodókat a jelenben, kapaszkodókat a múltban is. Ilyen fontos viszonyítási pont, kapaszkodó számunkra Steindl Imre személye és legjelentősebb, legismertebb alkotása, a világ egyik legszebb, nekünk, magyaroknak pedig a legszebb épülete, az Országház – hangsúlyozta Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója.
L. Balogh Krisztina, a Steindl Imre Program Zrt. vezérigazgató-helyettese szerint az építész munkásságát az alázat, a hagyományok tisztelete jellemezte. Steindl a műemlékvédelem korai mozgalmának képviselőjeként a középkor építészetének alapos ismerője is volt. Tervezéseiben tudása legjava köszön vissza, hivatásának alapjait a Műegyetemen örömmel adta át a következő építészgenerációnak. Ez utóbbiról Czigány Tibor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora szólt bővebben:
– A Műegyetemen kétszáznegyven éve oktatjuk a mérnökgenerációkat, s ennek a tanító, tudós munkának kiváló képviselője és példaképe Steindl Imre. Majd hozzátette: – A XIX. század második felében, a kiegyezés után Magyarország fejlődésében felgyorsult az urbanizáció, egyre több hivatali, minisztériumi épületre volt szükség, és ehhez kínáltak megoldást Steindl és kortársai a maguk historizáló épületeivel.
– A kor, amelyben a magyar építőművészet csúcsteljesítménye, az Országházunk épült, a magyarság újra magára találásának kora. Mohács után először ha nem is teljesen független, de az őt jelentő kérdések jelentős részébe bele tudott szólni, és érvényesíteni is tudta az érdekeit
– emelte ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. A legkiválóbbak közül való Steindl Imre szakmai és emberi nagysága máig tiszteletre méltó: – Számára magától értetődő volt, hogy az életünk mindannak a folytatása, amit az előttünk járók ránk hagytak, és ügyelt rá, hogy legyen mit továbbadni nekünk is – hangsúlyozta Lezsák Sándor az építész halálának százhuszadik évfordulójának megemlékezésén.
Magyar Nemzet