2020. június 4-én határon innen és túl a magyarság a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójára emlékezett. V. Németh Zsolt kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos, beszélt a Körmendi Hírmondó munkatársának az ezzel kapcsolatos gondolatairól.
Máig vérző szívvel gondol vissza minden magyar az első világháborút lezáró békediktátumra, amely Magyarországtól elvette területe kétharmadát és lakosságának több mint felét. Úgy vélem, hogy kimondhatjuk, hogy a trianoni békediktátum a magyarság történetének legnagyobb csapása volt. Ezt gondoltuk száz évvel ezelőtt és gondoljuk ma, száz év múltán is. Bár ma egészen más feladatok adódnak ebből a helyzetből, mint egy évszázaddal ezelőtt – kezdte gondolatait V. Németh Zsolt.
Az Országgyűlés éppen tíz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy június 4-én az ország a nemzeti összetartozást ünnepli, ezzel együtt más nézőpontba helyeződött a nemzeti tragédia: határokon átívelő békés nemzetegyesítési politika indult. Egy vesztes világháború után Magyarország egy olyan helyzetbe került, ami tulajdonképpen politikailag karantén helyzetet jelentett: gúzsba kötve voltunk honvédelmileg, gazdaságunk egyoldalúvá vált és kulturálisan is magányosak voltunk, hiszen itt a környező országokban olyan alakulatok jöttek létre, mint Jugoszlávia vagy Csehszlovákia, és megkaptuk a nagy Szovjetuniót is szomszédként – fogalmazott, majd azzal folytatta, hogy mondhatjuk azt, hogy ebből a helyzetből a rendszerváltozást követően megpróbáltunk kilábalni. Az elszigetelődésünk kezd feloldódni és a szomszédokkal is olyan politikai megállapodások születtek, amelyek az ott élő magyarságnak egészen más lehetőségeket adnak.
Felidézte Antall József rendszerváltás korabeli mondatait, miszerint lélekben és érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ennek a kijelentésnek akkor elképesztő fogadtatása volt, de harminc évvel később eljutottunk odáig, hogy nemcsak lélekben, hanem ténylegesen is összetartozik a nemzet, hiszen közjogi értelemben is alkotott a magyar Országgyűlés 2010 óta néhány olyan törvényt – gondoljunk akár csak az alaptörvényre –, amely nemcsak azt jelenti, hogy lélekben felelősséget érez, hanem visel. Vagyis Magyarország az elcsatolt nemzetrészek iránt felelősséget visel, ami erősebb szó és ezt sikerült tartalommal is megtölteni.
Gondoljunk csak a magyarigazolványra, a kettős állampolgárság lehetőségére, a szavazati jog megadására vagy azokra a kezdeményezésekre, ami a diákot a diákkal hozta össze a Kárpát-medencében. Említette a Bethlen Gábor Alap létrehozását, a Julianus, a Petőfi Sándor és a Határtalanul program fontosságát, amik mind lényeges elemei annak, hogy azonosul a nemzet mindezzel. Kitért arra is, hogy napjainkban eljutottunk addig, hogy egy kétszázmilliárdos gazdasági program is működik a Kárpát-medencében. Ez egy olyan összefüggő gazdasági tér, amivel számolni kell és jó néhány olyan együttműködés, mint például a Visegrádi négyek külön-külön is megerősítette a benne lévő országokat – hangsúlyozta. Mindez egy teljesen más nézőpontba állította június negyedikét, amiben mindenkinek van feladata a saját területén.
A kiemelkedő nemzeti értékek ügye a hungarikumok okán az Agrárminisztériumhoz tartozik, éppen ezért V. Németh Zsolt beszélt arról, hogy ők kiadtak egy könyvet néhány héttel ezelőtt, Mi, magyarok címmel, ami az elmúlt évi, szintén ezzel a címmel futó rádióműsor adásait rendezte egy kötetbe. „Mi hírünk a világban az Illy kávétól egészen a bűvös kockán, a Hortobágyon keresztül a Kodálymódszerig”, de idén elindítottak egy újabb sorozatot is, ami a Kossuth adón megy mindennap reggel a fél hetes hírek után, két percben. A Hiszek egy hazában című műsor mindig egy-egy elcsatolt nemzetrész értékét mutatja be, de arra is felhívják a figyelmet, hogy azóta mik azok, amik születtek. Az első adás például a Szentegyházi Gyermekfilharmóniáról szólt, ami az utóbbi évtizedek egyik sikertörténete, de ott van Lajkó Félix a Délvidékről vagy Rúzsa Magdi, a Felvidékről a Ghymes zenekar és végig sem gondoljuk, hogy ők honnan jöttek, azt mondjuk rájuk, hogy magyarok, ők is a mi kincseink, a mi kultúránkat gazdagítják.
Bízom abban, hogy most ez a 100. évforduló még szorosabbra vonja a kötelékeket a nemzetrészek között. Nemcsak az anyaország és az elcsatolt nemzetrészek között, hanem egymás között is – fogalmazott a miniszteri biztos.
FOTÓ: V. NÉMETH ZSOLT FACEBOOK/ÁTVETT
Forrás: körmend.hu
Cikkünk következő számunkban folytatódik.
Az Országgyűlés éppen tíz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy június 4-én az ország a nemzeti összetartozást ünnepli, ezzel együtt más nézőpontba helyeződött a nemzeti tragédia: határokon átívelő békés nemzetegyesítési politika indult. Egy vesztes világháború után Magyarország egy olyan helyzetbe került, ami tulajdonképpen politikailag karantén helyzetet jelentett: gúzsba kötve voltunk honvédelmileg, gazdaságunk egyoldalúvá vált és kulturálisan is magányosak voltunk, hiszen itt a környező országokban olyan alakulatok jöttek létre, mint Jugoszlávia vagy Csehszlovákia, és megkaptuk a nagy Szovjetuniót is szomszédként – fogalmazott, majd azzal folytatta, hogy mondhatjuk azt, hogy ebből a helyzetből a rendszerváltozást követően megpróbáltunk kilábalni. Az elszigetelődésünk kezd feloldódni és a szomszédokkal is olyan politikai megállapodások születtek, amelyek az ott élő magyarságnak egészen más lehetőségeket adnak.
Felidézte Antall József rendszerváltás korabeli mondatait, miszerint lélekben és érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ennek a kijelentésnek akkor elképesztő fogadtatása volt, de harminc évvel később eljutottunk odáig, hogy nemcsak lélekben, hanem ténylegesen is összetartozik a nemzet, hiszen közjogi értelemben is alkotott a magyar Országgyűlés 2010 óta néhány olyan törvényt – gondoljunk akár csak az alaptörvényre –, amely nemcsak azt jelenti, hogy lélekben felelősséget érez, hanem visel. Vagyis Magyarország az elcsatolt nemzetrészek iránt felelősséget visel, ami erősebb szó és ezt sikerült tartalommal is megtölteni.
Gondoljunk csak a magyarigazolványra, a kettős állampolgárság lehetőségére, a szavazati jog megadására vagy azokra a kezdeményezésekre, ami a diákot a diákkal hozta össze a Kárpát-medencében. Említette a Bethlen Gábor Alap létrehozását, a Julianus, a Petőfi Sándor és a Határtalanul program fontosságát, amik mind lényeges elemei annak, hogy azonosul a nemzet mindezzel. Kitért arra is, hogy napjainkban eljutottunk addig, hogy egy kétszázmilliárdos gazdasági program is működik a Kárpát-medencében. Ez egy olyan összefüggő gazdasági tér, amivel számolni kell és jó néhány olyan együttműködés, mint például a Visegrádi négyek külön-külön is megerősítette a benne lévő országokat – hangsúlyozta. Mindez egy teljesen más nézőpontba állította június negyedikét, amiben mindenkinek van feladata a saját területén.
A kiemelkedő nemzeti értékek ügye a hungarikumok okán az Agrárminisztériumhoz tartozik, éppen ezért V. Németh Zsolt beszélt arról, hogy ők kiadtak egy könyvet néhány héttel ezelőtt, Mi, magyarok címmel, ami az elmúlt évi, szintén ezzel a címmel futó rádióműsor adásait rendezte egy kötetbe. „Mi hírünk a világban az Illy kávétól egészen a bűvös kockán, a Hortobágyon keresztül a Kodálymódszerig”, de idén elindítottak egy újabb sorozatot is, ami a Kossuth adón megy mindennap reggel a fél hetes hírek után, két percben. A Hiszek egy hazában című műsor mindig egy-egy elcsatolt nemzetrész értékét mutatja be, de arra is felhívják a figyelmet, hogy azóta mik azok, amik születtek. Az első adás például a Szentegyházi Gyermekfilharmóniáról szólt, ami az utóbbi évtizedek egyik sikertörténete, de ott van Lajkó Félix a Délvidékről vagy Rúzsa Magdi, a Felvidékről a Ghymes zenekar és végig sem gondoljuk, hogy ők honnan jöttek, azt mondjuk rájuk, hogy magyarok, ők is a mi kincseink, a mi kultúránkat gazdagítják.
Bízom abban, hogy most ez a 100. évforduló még szorosabbra vonja a kötelékeket a nemzetrészek között. Nemcsak az anyaország és az elcsatolt nemzetrészek között, hanem egymás között is – fogalmazott a miniszteri biztos.
FOTÓ: V. NÉMETH ZSOLT FACEBOOK/ÁTVETT
Forrás: körmend.hu
Cikkünk következő számunkban folytatódik.