„Az Európai Unióban az elmúlt hetekben példátlan hangulatkeltés tapasztalható Magyarországgal, így a magyarokkal kapcsolatban. Ezen negatív okból olyan váci lakosok véleményére voltunk kíváncsiak, akiket nem lehet elfogultsággal vádolni, hiszen nem Magyarországon születtek.” – ezeket a sorokat, a Váci Polgár olvasói 2012 áprilisában olvashatták hasábjainkon. Sajnálattal kell summáznom, hogy a helyzet nem javult, sőt egy klasszikust idézve „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik” (részlet Bacsó Péter: A tanú című filmjéből).
Akkor megkérdeztük Philippe Pellet-et is, aki az óta kifejthette véleményét több országos médiában is arról, hogy mit gondol korunk történelmileg jelentős eseményeiről. Tájékozódni vágyó emberként ezért nem csoda, hogy ismét Őt kérdezem.
Elsőként arra szeretnélek kérni, hogy foglald össze az eltelt hét év eseményeit. Mi történt a családotokban, hogy van az öt gyermeked? Mi újság Veled, úgy tudom, új munkahelyed van?
Valóban új munkahelyen kezdtem márciusban. 2012 óta több munkával kapcsolatos váltás is volt az életemben, ezek nem voltak mindig könnyűek. Azt tanulom ezáltal, hogy higgyek a Gondviselésben!
Szerencsére van az életemben egy változatlan, biztos pont: a család, amely nagy örömmel tölt el engem. Öt gyermekünk van. A három nagyfiunk 22, 21 és 19 évesek, ők lassan megtalálják a saját útjukat. Két lányunk pedig 14 és 11 évesek, mindketten a Piarista Gimnáziumba járnak, ahol a feleségem, Ildikó is tanít. Az összes gyermekünk cserkész. Nagyon hálás vagyok a cserkészetnek, mert arra neveli őket, hogy csapatban gondolkodjanak, hogy szeressék és tiszteljék a természetet, és keresztény értékek mentén éljenek. Nagy szerencse, hogy ilyen nagyszerű városi cserkészcsapatunk van!
Végül megemlíteném azt a régi álmunkat, amelyet régóta dédelgettünk a feleségemmel, és ez az álom három éve valósággá vált: 2016 óta működtetünk egy vendégházat, a Kabóca Vendégházat, ahol magyar és külföldi vendégeket fogadunk a világ minden tájáról, Kanadától Tajvanig. Örülünk, hogy felfedezhetik városunkat és a szépséges Dunakanyart. Amikor építettük a házat, gondunk volt rá, hogy megőrizzük a homlokzat tipikus kisváci jellegét, a belső kialakítás pedig provanszi jegyeket hordoz magán – hiszen ez az én szülőföldem.
Mi a véleményed a mögöttünk hagyott időszakról a hazai folyamatok tükrében?
Nagyon büszke vagyok, hogy egy olyan ország állampolgára vagyok, amely európai kultúránkra támaszkodva védi a keresztény értékeket. Azt gondolom, hogy ma Magyarország rendkívül fontos szerepet játszik ebben az elvilágiasodott Európában, ahol egy újfajta totalitarizmus helyezkedik el lassanként, amely fittyet hány ezeréves civilizációnkra és magának az embernek, mint olyannak akarja az Istentől alkotott eredeti természetét megváltoztatni. Isten férfinak és nőnek teremtette az embert!
Egyetértek a kormánynak a migrációt ellenőrző politikájával, de bevallom, zavar, hogy ez a téma ma mindent áthat. Örülök annak is, hogy a kormány támogatja a családokat, és hogy kiáll amellett, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Nagyon fontos a családok támogatása, hiszen ők alkotják nemzetünk alapját. De szeretném kihangsúlyozni, hogy a család önmagában érték egy ország számára, nem pedig a migráció alternatívája, amellyel a népességfogyást meg kell állítani. A kettő egyébként nem zárja ki egymást. Egy olyan ország, amelyik büszke a gyökereire, a történelmére, amelyik szereti a kultúráját, az képes befogadni és asszimilálni valamennyi rászoruló menekültet. De azzal egyetértek, hogy a nem ellenőrzött bevándorlás nem jó senkinek, maguknak a migránsoknak sem.
Hasonlóképpen örülök az ország gazdasági vitalitásának és az alacsony munkanélküliségnek, ugyanakkor nyugtalansággal tölt el az egyre erősödő materializmus és kapitalizmus. A pénz válik a legfőbb értékké, fontosabbá, mint az életminőségünk vagy emberi kapcsolataink. Eltűnnek a városból a kisboltok. Az emberek hatalmas autóikkal a bevásárlóközpontokba járnak, személytelen multiplex mozikat látogatnak és popcornt esznek. Egyre nagyobb az autós forgalom. Inkább a helyi tradíciókat kellene támogatni, a kiskereskedelmet és a helyi őstermelőket.
A bevezetőben már viccesen utaltam rá, hogy egyre komolyabb kihívásokkal kell szembenézünk, nekünk európaiaknak. Ha tehetnéd, milyen tanáccsal látnád el a belföldi és külföldi felelősen gondolkodó embereket?
Azzal a tanáccsal, hogy legyenek szüntelenül a közjó szolgálói, ahogyan az Evangélium is mondja: „A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.” (Márk 10, 43-44).
Mint több gyermekes édesapa, mit üzensz a fiatalabb generációnak?
Hogy ne féljenek megházasodni és gyermekeket vállalni! Ez a legnagyobb kaland az életben! Hogy inkább az életminőségre és az emberi kapcsolatokra figyeljenek, és ne az anyagi javakat hajhásszák. Hogy a pályaválasztáskor a legfőbb szempont az igazi hivatásuk legyen, és ne a nagyobb kereset.
Az is nagyon fontos, hogy vigyázzanak a környezetünkre. Szomorú vagyok, hogy mennyi a szemét mindenütt, úgy a városokban, mint a természetben.
Mit gondolsz arról a nagyon szomorú eseményről, hogy a nagyhét első napján lángokban állt a kereszténység egyik legjelentősebb szimbóluma, a Notre - Dame? Szerinted van ennek az eseménynek spirituális üzenete?
A franciák most egy szívvel-lélekkel fognak össze a párizsi Notre Dame tűzvészét követően, és ez egyértelművé tesz valamit, amit az utóbbi időkben tagadni próbáltak: Európa keresztény gyökereit. Akkor értékelünk valamit igazán, amikor elveszítjük. A franciák most rádöbbennek, hogy ragaszkodnak a katedrálisaikhoz. Most egy spirituális fellángolás tapasztalható ennek kapcsán az egyébként teljesen elvilágiasodott Franciaországban. Megható volt például, ahogyan énekelve imádkoztak az emberek a lángokkal szemben: „Üdvözlégy Mária”. Látták az üszkös romok fölött fénylő kereszt képét a tűzvész másnapján! Döbbenetes üzenete van!
Azt is hiszem, hogy a Notre Dame pusztulása rámutat az Egyház általánosabb értelemben vett szenvedésére. Kettős értelemben szenved az Egyház: egyrészt üldöztetést szenved a világ számos országában, beleértve ebbe az Európában uralkodó keresztényellenességet is, és szenved a saját hibáiból kifolyólag. 2018-ban Franciaországban több, mint ezer keresztényellenes cselekedetet vettek számba, anélkül, hogy ez bárkit megrendített volna. Éppen ezért valahol megbotránkoztató a kontraszt a mostani hatalmas összefogás és az egyébként tapasztalható teljes közönyösség között. Újjáépítünk egy kőtemplomot (és félre ne értsék, nagyon helyes ez!), de nem törődünk az emberekből álló hús-vér templommal, pedig ez Krisztus titokzatos teste. A számos afrikai országban, a Közel-Keleten és az Ázsiában zajló keresztényüldözés mellett egyszerűen elmegyünk. Másfelől több száz olyan templom van Franciaországban, amelyet a pusztulás fenyeget. Ott van például Dél-Franciaországban egy gyönyörű román stílusú apátság, amit megfelelő anyagi forrás híján az összeomlás fenyeget.
Azt kívánom, hogy a párizsi Notre Dame katasztrófája alkalom lehessen a franciáknak arra, hogy újra rádöbbenjenek Franciaország történelmi küldetésére, hiszen mindenek dacára „Franciaország az Egyház legidősebb leánya”!
Kedves Phillipe köszönöm az objektív és őszinte válaszaidat. Remélem, hogy Magyarországon és Franciaországban, de egész Európában győz a józanész, mely a keresztény hiten és erkölcsön alapszik. Illetve tiszta szívemből kívánom, hogy a Notre Dame a lehető leghamarabb régi méltóságában fogadhassa a hívőket.
Neked pedig kívánok unokákban és igaz emberi kapcsolatokban gazdag életet!
A Váci szalon háziasszonya Ványi Éva volt.
Váci Szalon
Elsőként arra szeretnélek kérni, hogy foglald össze az eltelt hét év eseményeit. Mi történt a családotokban, hogy van az öt gyermeked? Mi újság Veled, úgy tudom, új munkahelyed van?
Valóban új munkahelyen kezdtem márciusban. 2012 óta több munkával kapcsolatos váltás is volt az életemben, ezek nem voltak mindig könnyűek. Azt tanulom ezáltal, hogy higgyek a Gondviselésben!
Szerencsére van az életemben egy változatlan, biztos pont: a család, amely nagy örömmel tölt el engem. Öt gyermekünk van. A három nagyfiunk 22, 21 és 19 évesek, ők lassan megtalálják a saját útjukat. Két lányunk pedig 14 és 11 évesek, mindketten a Piarista Gimnáziumba járnak, ahol a feleségem, Ildikó is tanít. Az összes gyermekünk cserkész. Nagyon hálás vagyok a cserkészetnek, mert arra neveli őket, hogy csapatban gondolkodjanak, hogy szeressék és tiszteljék a természetet, és keresztény értékek mentén éljenek. Nagy szerencse, hogy ilyen nagyszerű városi cserkészcsapatunk van!
Végül megemlíteném azt a régi álmunkat, amelyet régóta dédelgettünk a feleségemmel, és ez az álom három éve valósággá vált: 2016 óta működtetünk egy vendégházat, a Kabóca Vendégházat, ahol magyar és külföldi vendégeket fogadunk a világ minden tájáról, Kanadától Tajvanig. Örülünk, hogy felfedezhetik városunkat és a szépséges Dunakanyart. Amikor építettük a házat, gondunk volt rá, hogy megőrizzük a homlokzat tipikus kisváci jellegét, a belső kialakítás pedig provanszi jegyeket hordoz magán – hiszen ez az én szülőföldem.
Mi a véleményed a mögöttünk hagyott időszakról a hazai folyamatok tükrében?
Nagyon büszke vagyok, hogy egy olyan ország állampolgára vagyok, amely európai kultúránkra támaszkodva védi a keresztény értékeket. Azt gondolom, hogy ma Magyarország rendkívül fontos szerepet játszik ebben az elvilágiasodott Európában, ahol egy újfajta totalitarizmus helyezkedik el lassanként, amely fittyet hány ezeréves civilizációnkra és magának az embernek, mint olyannak akarja az Istentől alkotott eredeti természetét megváltoztatni. Isten férfinak és nőnek teremtette az embert!
Egyetértek a kormánynak a migrációt ellenőrző politikájával, de bevallom, zavar, hogy ez a téma ma mindent áthat. Örülök annak is, hogy a kormány támogatja a családokat, és hogy kiáll amellett, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Nagyon fontos a családok támogatása, hiszen ők alkotják nemzetünk alapját. De szeretném kihangsúlyozni, hogy a család önmagában érték egy ország számára, nem pedig a migráció alternatívája, amellyel a népességfogyást meg kell állítani. A kettő egyébként nem zárja ki egymást. Egy olyan ország, amelyik büszke a gyökereire, a történelmére, amelyik szereti a kultúráját, az képes befogadni és asszimilálni valamennyi rászoruló menekültet. De azzal egyetértek, hogy a nem ellenőrzött bevándorlás nem jó senkinek, maguknak a migránsoknak sem.
Hasonlóképpen örülök az ország gazdasági vitalitásának és az alacsony munkanélküliségnek, ugyanakkor nyugtalansággal tölt el az egyre erősödő materializmus és kapitalizmus. A pénz válik a legfőbb értékké, fontosabbá, mint az életminőségünk vagy emberi kapcsolataink. Eltűnnek a városból a kisboltok. Az emberek hatalmas autóikkal a bevásárlóközpontokba járnak, személytelen multiplex mozikat látogatnak és popcornt esznek. Egyre nagyobb az autós forgalom. Inkább a helyi tradíciókat kellene támogatni, a kiskereskedelmet és a helyi őstermelőket.
A bevezetőben már viccesen utaltam rá, hogy egyre komolyabb kihívásokkal kell szembenézünk, nekünk európaiaknak. Ha tehetnéd, milyen tanáccsal látnád el a belföldi és külföldi felelősen gondolkodó embereket?
Azzal a tanáccsal, hogy legyenek szüntelenül a közjó szolgálói, ahogyan az Evangélium is mondja: „A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.” (Márk 10, 43-44).
Mint több gyermekes édesapa, mit üzensz a fiatalabb generációnak?
Hogy ne féljenek megházasodni és gyermekeket vállalni! Ez a legnagyobb kaland az életben! Hogy inkább az életminőségre és az emberi kapcsolatokra figyeljenek, és ne az anyagi javakat hajhásszák. Hogy a pályaválasztáskor a legfőbb szempont az igazi hivatásuk legyen, és ne a nagyobb kereset.
Az is nagyon fontos, hogy vigyázzanak a környezetünkre. Szomorú vagyok, hogy mennyi a szemét mindenütt, úgy a városokban, mint a természetben.
Mit gondolsz arról a nagyon szomorú eseményről, hogy a nagyhét első napján lángokban állt a kereszténység egyik legjelentősebb szimbóluma, a Notre - Dame? Szerinted van ennek az eseménynek spirituális üzenete?
A franciák most egy szívvel-lélekkel fognak össze a párizsi Notre Dame tűzvészét követően, és ez egyértelművé tesz valamit, amit az utóbbi időkben tagadni próbáltak: Európa keresztény gyökereit. Akkor értékelünk valamit igazán, amikor elveszítjük. A franciák most rádöbbennek, hogy ragaszkodnak a katedrálisaikhoz. Most egy spirituális fellángolás tapasztalható ennek kapcsán az egyébként teljesen elvilágiasodott Franciaországban. Megható volt például, ahogyan énekelve imádkoztak az emberek a lángokkal szemben: „Üdvözlégy Mária”. Látták az üszkös romok fölött fénylő kereszt képét a tűzvész másnapján! Döbbenetes üzenete van!
Azt is hiszem, hogy a Notre Dame pusztulása rámutat az Egyház általánosabb értelemben vett szenvedésére. Kettős értelemben szenved az Egyház: egyrészt üldöztetést szenved a világ számos országában, beleértve ebbe az Európában uralkodó keresztényellenességet is, és szenved a saját hibáiból kifolyólag. 2018-ban Franciaországban több, mint ezer keresztényellenes cselekedetet vettek számba, anélkül, hogy ez bárkit megrendített volna. Éppen ezért valahol megbotránkoztató a kontraszt a mostani hatalmas összefogás és az egyébként tapasztalható teljes közönyösség között. Újjáépítünk egy kőtemplomot (és félre ne értsék, nagyon helyes ez!), de nem törődünk az emberekből álló hús-vér templommal, pedig ez Krisztus titokzatos teste. A számos afrikai országban, a Közel-Keleten és az Ázsiában zajló keresztényüldözés mellett egyszerűen elmegyünk. Másfelől több száz olyan templom van Franciaországban, amelyet a pusztulás fenyeget. Ott van például Dél-Franciaországban egy gyönyörű román stílusú apátság, amit megfelelő anyagi forrás híján az összeomlás fenyeget.
Azt kívánom, hogy a párizsi Notre Dame katasztrófája alkalom lehessen a franciáknak arra, hogy újra rádöbbenjenek Franciaország történelmi küldetésére, hiszen mindenek dacára „Franciaország az Egyház legidősebb leánya”!
Kedves Phillipe köszönöm az objektív és őszinte válaszaidat. Remélem, hogy Magyarországon és Franciaországban, de egész Európában győz a józanész, mely a keresztény hiten és erkölcsön alapszik. Illetve tiszta szívemből kívánom, hogy a Notre Dame a lehető leghamarabb régi méltóságában fogadhassa a hívőket.
Neked pedig kívánok unokákban és igaz emberi kapcsolatokban gazdag életet!
A Váci szalon háziasszonya Ványi Éva volt.
Váci Szalon