 | Lezsák Sándor Nyolcvan vödör levegő című darabjának bemutatójával kezdi első évadát Budapest legújabb színháza, amely Szőcs Géza író ötlete alapján Márai Sándor nevét viseli. A teátrum a vidéki színházak befogadóhelye lesz, de attól sem zárkózik el, hogy a jövőben saját társulata legyen. Az intézmény vezetőjével, Vas Annával beszélgettünk. |
– Nemsokára kezdődik az évad. Mikor nyitják meg Budapest legújabb színházát a nagyközönség előtt?
– A Márai Színház Budapest V. kerületében található. A tér, amelyben működünk, régen is színház volt, 11-12 éve zárt be. Amikor átvettem, nem volt túl jó állapotban, hiszen évek óta nem használták, emiatt teljes felújításra szorult. A nyitás a kivitelezési munkák tempójától függ.
– Hogyan született meg a színház létrehozásának gondolata?
– A színháznyitás ötlete bennem már nagyon régen megfogalmazódott, majd két-három éve megnyílt annak a lehetősége, hogy megállapodjunk a kerületi önkormányzattal. Az, hogy a teátrum Márai Sándorról legyen elnevezve, az azóta már elhunyt Szőcs Géza író ötlete volt. Miután átgondoltam, én is nagyon jónak találtam, hiánypótló név a színházi palettán.
– A Márai Színház a vidéki teátrumok befogadóhelye lesz. Milyen jellegű előadásokra számíthat a közönség?
– Elsődleges missziónk a vidéki kőszínházak válogatott kamaradarabjait elhozni Budapestre, hiszen fantasztikus előadások születnek a fővároson kívüli települések színházaiban is, a budapestiek pedig nagyon ritkán jutnak el a vidéki teátrumokba. Így nagyon jól jöhet egy ilyen típusú frissítés a vidéki színházi életnek. Helyiségeink méreteiből adódóan főleg monodrámákban tudunk gondolkodni, legfeljebb négyszereplős darabokban. Nyilván motoszkál bennem a határon túli produkciók elhozatalának gondolata is, hiszen elképesztően jó darabokról van szó.
– Saját társulat felállítása szerepel a tervek között?
– Szeretnék saját társulatot, de majd egy következő szakaszban. Alapvetően befogadó színház lesz a Márai, de koprodukciós darabok is elő fognak fordulni a repertoárunkban. Mint például az első bemutatónk, Lezsák Sándor Nyolcvan vödör levegő című tragikus komédiája. A darabot Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár támogatásának köszönhetően tudjuk színpadra vinni a Veszprémi Petőfi Színház fantasztikus társulatával közösen. Köszönöm is ezúttal nekik, valamint Oberfrank Pál igazgatónak, az előadás rendezőjének, hogy nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a munkába.
– A színmű premierje október 8-án lesz, és igencsak merész, aktuális témát boncolgat…
– Lezsák Sándor 1982-ben írta ezt a művet, amely egy parasztházaspárról szól, akik bunkert építenek maguknak a kerti kút oldalába. Leginkább a férj unszolására, aki fél egy esetleges háborútól. Túl vannak már egy világégésen, forradalmon, így van, ami gyökerét adja a bennük élő félelemnek, amely már-már mániává alakul. A bunkert legalább húsz éve alakítgatják, a férj nem is tudna már másképpen élni, csak a bunkeren belül. Az asszony viszont szeretne valódi életet, vannak erre próbálkozásai, de már olyan régóta társa az urának, hogy inkább tűr, és kitart mellette.
– Milyen értelmezési lehetőségei vannak a darabnak?
– Meglátásom szerint nagyon sok mindenről szól ez a mű, sokan ismerhetünk magunkra a szereplőkben. Szól a házaspári kapcsolatról, a félelemről, amely nem hagyja élni az embert. Pedig hát épp az életük megóvása érdekében építik maguknak a bunkert. De hát élet-e ez így? Ezt a kérdést teszi fel az asszony is a darabban. Aktualitása miatt nagyon kevesen mernek most hozzányúlni a témához, pedig ha érzékenyen, jól és szépen közelítjük meg, segíthetünk a nézőknek a háború feldolgozásában. Egy ilyen előadás akár még alkalmat is teremthet arra, hogy beszélgetés alakuljon ki a témáról. Úgy vélem, a kultúra nagyon fontos szerepe, hogy reagáljon a világban zajló eseményekre, kivegye belőlük a részét. A veszprémi bemutató után a Nyolcvan vödör levegőt az ország több pontjára is elvisszük.
Magyar Nemzet
– A Márai Színház Budapest V. kerületében található. A tér, amelyben működünk, régen is színház volt, 11-12 éve zárt be. Amikor átvettem, nem volt túl jó állapotban, hiszen évek óta nem használták, emiatt teljes felújításra szorult. A nyitás a kivitelezési munkák tempójától függ.
– Hogyan született meg a színház létrehozásának gondolata?
– A színháznyitás ötlete bennem már nagyon régen megfogalmazódott, majd két-három éve megnyílt annak a lehetősége, hogy megállapodjunk a kerületi önkormányzattal. Az, hogy a teátrum Márai Sándorról legyen elnevezve, az azóta már elhunyt Szőcs Géza író ötlete volt. Miután átgondoltam, én is nagyon jónak találtam, hiánypótló név a színházi palettán.
– A Márai Színház a vidéki teátrumok befogadóhelye lesz. Milyen jellegű előadásokra számíthat a közönség?
– Elsődleges missziónk a vidéki kőszínházak válogatott kamaradarabjait elhozni Budapestre, hiszen fantasztikus előadások születnek a fővároson kívüli települések színházaiban is, a budapestiek pedig nagyon ritkán jutnak el a vidéki teátrumokba. Így nagyon jól jöhet egy ilyen típusú frissítés a vidéki színházi életnek. Helyiségeink méreteiből adódóan főleg monodrámákban tudunk gondolkodni, legfeljebb négyszereplős darabokban. Nyilván motoszkál bennem a határon túli produkciók elhozatalának gondolata is, hiszen elképesztően jó darabokról van szó.
– Saját társulat felállítása szerepel a tervek között?
– Szeretnék saját társulatot, de majd egy következő szakaszban. Alapvetően befogadó színház lesz a Márai, de koprodukciós darabok is elő fognak fordulni a repertoárunkban. Mint például az első bemutatónk, Lezsák Sándor Nyolcvan vödör levegő című tragikus komédiája. A darabot Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár támogatásának köszönhetően tudjuk színpadra vinni a Veszprémi Petőfi Színház fantasztikus társulatával közösen. Köszönöm is ezúttal nekik, valamint Oberfrank Pál igazgatónak, az előadás rendezőjének, hogy nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a munkába.
– A színmű premierje október 8-án lesz, és igencsak merész, aktuális témát boncolgat…
– Lezsák Sándor 1982-ben írta ezt a művet, amely egy parasztházaspárról szól, akik bunkert építenek maguknak a kerti kút oldalába. Leginkább a férj unszolására, aki fél egy esetleges háborútól. Túl vannak már egy világégésen, forradalmon, így van, ami gyökerét adja a bennük élő félelemnek, amely már-már mániává alakul. A bunkert legalább húsz éve alakítgatják, a férj nem is tudna már másképpen élni, csak a bunkeren belül. Az asszony viszont szeretne valódi életet, vannak erre próbálkozásai, de már olyan régóta társa az urának, hogy inkább tűr, és kitart mellette.
– Milyen értelmezési lehetőségei vannak a darabnak?
– Meglátásom szerint nagyon sok mindenről szól ez a mű, sokan ismerhetünk magunkra a szereplőkben. Szól a házaspári kapcsolatról, a félelemről, amely nem hagyja élni az embert. Pedig hát épp az életük megóvása érdekében építik maguknak a bunkert. De hát élet-e ez így? Ezt a kérdést teszi fel az asszony is a darabban. Aktualitása miatt nagyon kevesen mernek most hozzányúlni a témához, pedig ha érzékenyen, jól és szépen közelítjük meg, segíthetünk a nézőknek a háború feldolgozásában. Egy ilyen előadás akár még alkalmat is teremthet arra, hogy beszélgetés alakuljon ki a témáról. Úgy vélem, a kultúra nagyon fontos szerepe, hogy reagáljon a világban zajló eseményekre, kivegye belőlük a részét. A veszprémi bemutató után a Nyolcvan vödör levegőt az ország több pontjára is elvisszük.
Magyar Nemzet