Nagycsalád és fenntarthatóság. Két fogalom, amely első pillantásra sokak számára egymástól távolinak tűnhet. Mi a céljuk, miért szerveztek háromnapos rendezvényt ebben a témában?
Egyrészt megszólítva éreztük magunkat mint nagycsaládosok, amikor a hétszemélyes új autó vásárlásához kapott támogatás kapcsán voltak, akik azt állították, hogy környezetszennyező, ha valaki több gyermeket vállal. Szeretnénk megmutatni, hogy ennek a feltételezésnek épp az ellenkezője igaz: egy nagycsaládban igenis a jövőt tervezve vigyáznak a környezetre. Másrészt fontosnak tartjuk hangsúlyozni azokat az értékeket – a jövőbe vetett hit, a szülők tisztelete, a haza szeretete, a becsület, a hűség, az országhoz, a lakóhelyhez kötődés –, amiket a családokban tudunk átadni egymásnak. Ezekről az értékekről fogunk beszélni a konferencián is. A rendezvényen szó lesz továbbá a fenntarthatóságról demográfiai szempontból is.
Manapság egyre gyakrabban hallani fiataloktól, hogy „nem vállalok gyermeket, így védem a Földet”, vagy „nem vállalok gyermeket, ki tudja, addigra marad-e számukra egészséges élettér, vagy már addigra feléljük az unokáink készleteit”. Ön hogy látja ezt a kérdést?
Ötgyermekes édesanya vagyok, nem tudok már nem gyereket vállalni, hogy jobban vigyázzak a Földre. (Nevet.) A viccet félretéve kezdjük talán azzal, hogy a magánszemélyek jóval kevesebb közvetlen károsanyag-kibocsátásért felelnek, mint például a nagyvállalatok. S ezen belül elmondható, hogy a nagycsaládosok ténylegesen figyelnek a környezetükre – erről közösen készítettünk az ELFAC-kal és a Kopp Mária Intézettel egy tizenegy országra kiterjedő felmérést is, amelynek számait hamarosan publikáljuk.
Tud esetleg kézzelfogható példát mondani erre?
Azt látom, hogy egy nagycsalád sokkal jobban kötődik a lakóhelyéhez, mint adott esetben egy egyedülálló, ez pedig a gyerekeink miatt van. Több gyerekhez több osztálytárs kapcsolódik, minél több a gyermek, annál sűrűbb ez a háló. A családban tanuljuk meg, hogy vigyázzunk arra a helyre, ami a miénk, amiben élünk. Nem mi, nagycsaládosok kérjük, hogy legyen minden eldobható csomagolásban, sőt – csak, hogy két példát említsek –
a mi gyermekeink hordják testvéreik ruháját, egy négyzetméteren többen élnek egy nagycsaládban, így ez is környezetkímélő.
Ön szerint, ha minden egyéb tényezőt leszámítunk, melyik a környezetszennyezőbb: ha öt, hét, vagy akár tíz ember – nagycsaládként – egy házban él, vagy egyesével-kettesével külön otthonokban? Látja, éppen ezért fontos, hogy hallassunk a hangunkat és tudományos kutatással támasszuk alá, hogyha valaki gyermeket vállal, az nem egyenlő azzal, hogy szennyezi a környezetet. 12 országból több, mint hétszáz résztvevőt várunk. Rengeteg kulturális program lesz, jó alkalom ez a családok megerősödésére is. Testi-lelki-tartalmi felüdülés lesz ez a családkonferencia.
Említette, hogy tizenegy országra terjed ki a kutatás, hogyan állunk mi, magyarok a mezőnyben?
Szombaton mutatjuk be az adatokat. Elöljáróban csak annyit, hogy Magyarországon több, mint ezren töltötték ki a kérdőívet. A felmérésnek hála, össze fogjuk tudni hasonlítani, hogy mennyire környezetvédő egy spanyol és egy magyar nagycsaládos. Arról is pontosabb képet kapunk majd, hogy milyen praktikákkal élnek a környezetvédelem jegyében a nagycsaládosok.
Utalt arra, hogy sokkal gazdaságosabban ki lehet hozni egy családon belül több gyermek felnevelését, mint sok családon belül kevés gyermekét. Hogyan jelenik meg a fenntarthatóság a gyermeknevelésben és a családi mindennapokban?
A családban egyértelműen a mintaadásban. Egy ilyen nagycsaládban az édesanya alapanyagokat vásárol és főz, abból is ipari mennyiséget. A lányom szokta mondani, hogy
egy nagycsaládban az a tiéd, amit megettél, és nem az, ami a tányérodon van.
A három nagyobb gyermekemnél mosható pelenkát használtam, nemcsak azért, mert környezetkímélő, hanem azért is, mert egészségesebbnek gondoltam. A nagycsaládokban gyakran befőznek az anyák télire: közvetlenül a fáról konzerválni a gyümölcsöt is fenntarthatóság, vagy legalábbis hozzátartozik a fenntartható fejlődéshez, hiszen nem ékelődik be szállítás, csomagolásnál felhasznált műanyag, és így tovább. S ha már hulladék: a Te szedd! szemétszedő akcióban is rendszeresen részt vesznek a nagycsaládosok, de egyébként fát is ültettünk közösen nemcsak a szervezettel, hanem a családdal is.
Mi változott az elmúlt tíz-húsz évben környezetvédelem szempontjából a családokban és a társadalomban?
Sokkal inkább előtérbe került a kérdés, beszélünk róla, jobban figyelünk a környezetünkre. Utóbbiban segítenek nekünk az óvodák és iskolák, de a látásmódunkat a pandémia is formálta. A bezártság arra ösztökélte a családokat, hogy kiránduljanak, a kisebb lakókörnyezet felfedezése után pedig Magyarországot is elindultunk jobban megismerni. Ennek hatására is egyre jobban előtérbe került a környezetvédelem.
A szelektív szemétgyűjtés és a mosható pelenka is előremutató kezdeményezés, de mennyit nyom ez a latban, ha a szennyezés nagymértékben inkább a vállalatok és nem a magánszemélyek sara?
Valóban apró lépés a szelektíven gyűjtött szemét és a mosható pelenka is.
Sokkal többre van szükség, ez tény.
Azt gondolom, hogy a gyártókat is rá kellene szorítani arra, hogy ne csak kis kiszerelésben árulják például az élelmiszert. Végtelenül felbosszantanak a mini joghurtos poharak, és egy 40 dekás margarin sem elég még egy hétig sem egy nagycsaládnak.
Említette az oktatási intézmények szemléletformáló szerepét is.
Vannak már zöld óvodák, iskolák, olyan remek kezdeményezésekkel, mint a mintakertek. Kinyílt a világ, az ügyes és kreatív óvónők nagyon sok mindent meg tudnak mutatni a gyerekeknek. Fontos is, hogy megtanítsuk őket a környezetünk szeretetére és tiszteletére, de arra is figyelnünk kell, hogy ne váltsunk ki bennük szorongást, ami esetleg olyan gondolatokhoz vezethet, hogy csak úgy tudjuk megmenteni a Földet, ha nem vállalunk gyerekeket. A túlnépesedés kihívás, de Európában jelen pillanatban nem az.
Mit gondol, mennyire valós probléma a klímaszorongás a magyar fiatalok között?
A klímaszorongás itthon is létezik, a 17-24 év közöttieket érinti leginkább,
de hogy mennyire káros, azt csak a jövőben fogjuk látni. Most viszont az látszik, hogy a magyar fiatalok bíznak a jövőben, a kormány családpolitikai intézkedéseinek köszönhetően is, mernek gyereket vállalni.
Egyetért azzal, hogy a túlfogyasztás sokszor örömpótlék?
Ötgyerekes anyaként egy kocka csokoládé szokott jutni a táblából. A túlfogyasztás-örömpótlék inkább az egyedülállókra nézve veszélyes, szingliként sokszor azt gondolhatjuk, megengedhetünk magunkat ezt is, azt is. Aki egyedül van, sokszor pótolja azt a szeretetet, amit a család képes nyújtani, ennek eszköze pedig valóban lehet a vásárlás és a fogyasztás. Ahhoz, hogy megtartsuk ezt a konferenciát, nemcsak egy nagyon erős átoltottsági programra, hanem a NOE csapatára, és arra is szükség volt, hogy Keszthely befogadja a rendezvényt.
Európai Nagycsaládos Szövetséggel (ELFAC) közösen szervezi meg a NOE a X. Európai Nagycsaládos Konferenciát július 9. és 11. között Keszthelyen. A rendezvény mottója: „A fenntarthatóság bölcsője a család”. Az eseményre több mint tíz országból érkeznek előadók és vendégek, a szervezők több, mint hétszáz résztvevőt várnak. Bővebben a programról itt.
mandiner.hu
Egyrészt megszólítva éreztük magunkat mint nagycsaládosok, amikor a hétszemélyes új autó vásárlásához kapott támogatás kapcsán voltak, akik azt állították, hogy környezetszennyező, ha valaki több gyermeket vállal. Szeretnénk megmutatni, hogy ennek a feltételezésnek épp az ellenkezője igaz: egy nagycsaládban igenis a jövőt tervezve vigyáznak a környezetre. Másrészt fontosnak tartjuk hangsúlyozni azokat az értékeket – a jövőbe vetett hit, a szülők tisztelete, a haza szeretete, a becsület, a hűség, az országhoz, a lakóhelyhez kötődés –, amiket a családokban tudunk átadni egymásnak. Ezekről az értékekről fogunk beszélni a konferencián is. A rendezvényen szó lesz továbbá a fenntarthatóságról demográfiai szempontból is.
Manapság egyre gyakrabban hallani fiataloktól, hogy „nem vállalok gyermeket, így védem a Földet”, vagy „nem vállalok gyermeket, ki tudja, addigra marad-e számukra egészséges élettér, vagy már addigra feléljük az unokáink készleteit”. Ön hogy látja ezt a kérdést?
Ötgyermekes édesanya vagyok, nem tudok már nem gyereket vállalni, hogy jobban vigyázzak a Földre. (Nevet.) A viccet félretéve kezdjük talán azzal, hogy a magánszemélyek jóval kevesebb közvetlen károsanyag-kibocsátásért felelnek, mint például a nagyvállalatok. S ezen belül elmondható, hogy a nagycsaládosok ténylegesen figyelnek a környezetükre – erről közösen készítettünk az ELFAC-kal és a Kopp Mária Intézettel egy tizenegy országra kiterjedő felmérést is, amelynek számait hamarosan publikáljuk.
Tud esetleg kézzelfogható példát mondani erre?
Azt látom, hogy egy nagycsalád sokkal jobban kötődik a lakóhelyéhez, mint adott esetben egy egyedülálló, ez pedig a gyerekeink miatt van. Több gyerekhez több osztálytárs kapcsolódik, minél több a gyermek, annál sűrűbb ez a háló. A családban tanuljuk meg, hogy vigyázzunk arra a helyre, ami a miénk, amiben élünk. Nem mi, nagycsaládosok kérjük, hogy legyen minden eldobható csomagolásban, sőt – csak, hogy két példát említsek –
a mi gyermekeink hordják testvéreik ruháját, egy négyzetméteren többen élnek egy nagycsaládban, így ez is környezetkímélő.
Ön szerint, ha minden egyéb tényezőt leszámítunk, melyik a környezetszennyezőbb: ha öt, hét, vagy akár tíz ember – nagycsaládként – egy házban él, vagy egyesével-kettesével külön otthonokban? Látja, éppen ezért fontos, hogy hallassunk a hangunkat és tudományos kutatással támasszuk alá, hogyha valaki gyermeket vállal, az nem egyenlő azzal, hogy szennyezi a környezetet. 12 országból több, mint hétszáz résztvevőt várunk. Rengeteg kulturális program lesz, jó alkalom ez a családok megerősödésére is. Testi-lelki-tartalmi felüdülés lesz ez a családkonferencia.
Említette, hogy tizenegy országra terjed ki a kutatás, hogyan állunk mi, magyarok a mezőnyben?
Szombaton mutatjuk be az adatokat. Elöljáróban csak annyit, hogy Magyarországon több, mint ezren töltötték ki a kérdőívet. A felmérésnek hála, össze fogjuk tudni hasonlítani, hogy mennyire környezetvédő egy spanyol és egy magyar nagycsaládos. Arról is pontosabb képet kapunk majd, hogy milyen praktikákkal élnek a környezetvédelem jegyében a nagycsaládosok.
Utalt arra, hogy sokkal gazdaságosabban ki lehet hozni egy családon belül több gyermek felnevelését, mint sok családon belül kevés gyermekét. Hogyan jelenik meg a fenntarthatóság a gyermeknevelésben és a családi mindennapokban?
A családban egyértelműen a mintaadásban. Egy ilyen nagycsaládban az édesanya alapanyagokat vásárol és főz, abból is ipari mennyiséget. A lányom szokta mondani, hogy
egy nagycsaládban az a tiéd, amit megettél, és nem az, ami a tányérodon van.
A három nagyobb gyermekemnél mosható pelenkát használtam, nemcsak azért, mert környezetkímélő, hanem azért is, mert egészségesebbnek gondoltam. A nagycsaládokban gyakran befőznek az anyák télire: közvetlenül a fáról konzerválni a gyümölcsöt is fenntarthatóság, vagy legalábbis hozzátartozik a fenntartható fejlődéshez, hiszen nem ékelődik be szállítás, csomagolásnál felhasznált műanyag, és így tovább. S ha már hulladék: a Te szedd! szemétszedő akcióban is rendszeresen részt vesznek a nagycsaládosok, de egyébként fát is ültettünk közösen nemcsak a szervezettel, hanem a családdal is.
Mi változott az elmúlt tíz-húsz évben környezetvédelem szempontjából a családokban és a társadalomban?
Sokkal inkább előtérbe került a kérdés, beszélünk róla, jobban figyelünk a környezetünkre. Utóbbiban segítenek nekünk az óvodák és iskolák, de a látásmódunkat a pandémia is formálta. A bezártság arra ösztökélte a családokat, hogy kiránduljanak, a kisebb lakókörnyezet felfedezése után pedig Magyarországot is elindultunk jobban megismerni. Ennek hatására is egyre jobban előtérbe került a környezetvédelem.
A szelektív szemétgyűjtés és a mosható pelenka is előremutató kezdeményezés, de mennyit nyom ez a latban, ha a szennyezés nagymértékben inkább a vállalatok és nem a magánszemélyek sara?
Valóban apró lépés a szelektíven gyűjtött szemét és a mosható pelenka is.
Sokkal többre van szükség, ez tény.
Azt gondolom, hogy a gyártókat is rá kellene szorítani arra, hogy ne csak kis kiszerelésben árulják például az élelmiszert. Végtelenül felbosszantanak a mini joghurtos poharak, és egy 40 dekás margarin sem elég még egy hétig sem egy nagycsaládnak.
Említette az oktatási intézmények szemléletformáló szerepét is.
Vannak már zöld óvodák, iskolák, olyan remek kezdeményezésekkel, mint a mintakertek. Kinyílt a világ, az ügyes és kreatív óvónők nagyon sok mindent meg tudnak mutatni a gyerekeknek. Fontos is, hogy megtanítsuk őket a környezetünk szeretetére és tiszteletére, de arra is figyelnünk kell, hogy ne váltsunk ki bennük szorongást, ami esetleg olyan gondolatokhoz vezethet, hogy csak úgy tudjuk megmenteni a Földet, ha nem vállalunk gyerekeket. A túlnépesedés kihívás, de Európában jelen pillanatban nem az.
Mit gondol, mennyire valós probléma a klímaszorongás a magyar fiatalok között?
A klímaszorongás itthon is létezik, a 17-24 év közöttieket érinti leginkább,
de hogy mennyire káros, azt csak a jövőben fogjuk látni. Most viszont az látszik, hogy a magyar fiatalok bíznak a jövőben, a kormány családpolitikai intézkedéseinek köszönhetően is, mernek gyereket vállalni.
Egyetért azzal, hogy a túlfogyasztás sokszor örömpótlék?
Ötgyerekes anyaként egy kocka csokoládé szokott jutni a táblából. A túlfogyasztás-örömpótlék inkább az egyedülállókra nézve veszélyes, szingliként sokszor azt gondolhatjuk, megengedhetünk magunkat ezt is, azt is. Aki egyedül van, sokszor pótolja azt a szeretetet, amit a család képes nyújtani, ennek eszköze pedig valóban lehet a vásárlás és a fogyasztás. Ahhoz, hogy megtartsuk ezt a konferenciát, nemcsak egy nagyon erős átoltottsági programra, hanem a NOE csapatára, és arra is szükség volt, hogy Keszthely befogadja a rendezvényt.
Európai Nagycsaládos Szövetséggel (ELFAC) közösen szervezi meg a NOE a X. Európai Nagycsaládos Konferenciát július 9. és 11. között Keszthelyen. A rendezvény mottója: „A fenntarthatóság bölcsője a család”. Az eseményre több mint tíz országból érkeznek előadók és vendégek, a szervezők több, mint hétszáz résztvevőt várnak. Bővebben a programról itt.
mandiner.hu