Az úzvölgyi temető ügyének egyszerű a megoldása, a törvények betartása. Persze Romániában a törvénytisztelet nem olyan egyértelmű, még a hatóságok részéről sem. Nem adjuk fel, jogi úton keressük a megoldást – szögezte le Borboly Csaba a Hargita Megyei Tanács elnöke szeptember 18-án este a Polgárok Házában, a Nemzeti Fórum Kölcsey Köre konferencia-sorozata 59. rendezvényén.
Dr. Horváth Béla a Kölcsey Kör vezetője bevezetőjében felidézte, hogy a ’80-as évek végén a „lakitelekiek” miként segítették Erdély, Székelyföld magyarságát.
„A mai estének három feladata van. Az első, hogy ismerjük meg a Kárpát-medencei fiatal magyar politikus nemzedék jeles személyiségét. Majd arra kérem elnök urat, hogy beszéljen a Hargitáról. Végül rátérünk az úzvölgyi temető ügyére” – kezdte köszöntőjét Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke, a beszélgetés vezetője. Majd hozzátette: „Borboly Csaba 2011-től az RMDSZ Szövetségi Elnökségének tagja, és 11 esztendeje a Hargita Megye Tanácsának elnöke. 45 éves. Mögötte kemény küzdelmek, s előtte áll egy még nehezebb időszak.”
Honnan ez a kisugárzó derű, ami mindig áradt Borboly Csabából, még a legnehezebb időszakokban is? Beszéljen a felmenőiről – kérte vendégét az Országgyűlés alelnöke.
„Gyergyótekerőpatakon születtem 1974. augusztus 8-án, gyermekkoromat Gyergyócsomafalván töltöttem. Édesapám állatorvos, bizonyára innen eredeztethető, hogy nagyon kedveljük a lovakat. Édesanyám könyvelő, bátyám Budapesten él, húgom pedig 13 évvel fiatalabb nálam. 1992-ben érettségiztem a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium informatika szakán, majd a budapesti Századvég Politikai Iskola politikai menedzsment szakára jártam az 1992–93-as tanévben. Ezt követően, 1993–99 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológus szakán végeztem tanulmányaimat, diplomámat Romániában 2001-ben honosítottam közigazgatás-tudomány szakon. Tehát 1999-ben tértem vissza Erdélybe. Hála Istennek olyan tanáraim voltak, akik nem csak úgymond csuklóból végezték a közélet művelését” – kezdte Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke kiemelte, „egy dologban mindig is kitartó voltam; ha mellettünk áll az igazság, és hiszünk abban, hogy egy feladatot tisztességesen, megfelelő módon képesek vagyunk megoldani, akkor sosem szabad megfutamodni, hanem csapatot kell szervezni. Mindig a szolidaritásban és a csapatmunkában hittem.”
Az életrajzi adatok után arról szólt, hogy Csomafalván két évig éltek tömbházban, míg fel nem épült a házuk. 12-14 évesen voltak már állatai, nagyszüleinek nyaranta segített a mezőgazdasági munkában – tehát a vidéki élethez kötődik. Emellett rendszeresen járt templomba, vasárnaponként ministrált.
„Gyerekkorom kedvenc regénye volt A Pál utcai fiúk” – válaszolta Borboly, mikor Lezsák első olvasmányélményeiről kérdezte. A háromszéki politikus most is elérzékenyül, amikor újraolvassa a könyvet. Ahogy más helyen is nyilatkozta, sosem akart erős, durva, másokat ledorongoló vörös inges lenni, aki az erő és a többség elve mentén mindenkire mindent ráerőszakol, és akinek ha valaki nem rokonszenves, felnyomja a falra. Mindig is Nemecsek akart lenni, aki hisz a jóban, társaiért, amit tud megtesz, a dolgokat a maga rendjén és rendszerében kívánja megváltoztatni, és ha ezért „közlegény” marad, akkor sem ijed meg. A megbecsülést, elismerést nem fenyegetéssel kívánja elérni, hanem úgy, hogy tartja a szavát.
„Nem szabad félni, mert ha félünk, akkor az lebilincseli gondolatunkat, cselekedetünket, és ezáltal elveszítjük gondolat- és cselekvési szabadságunkat. Hiszek Istenben. Hiszem, hogy felebarátunkat szeretnünk kell, még akkor is, ha az téved, hibázik, netalán rosszat tesz. Hiszek a megbocsátásban és a felebaráti szeretetben. Mi jogon ne hinnék? De!
Természetesen sajátos kisebbségi jogainkért harcolni kell. Szimbólumainkért, történelmünk oktatásáért, közösségi javainkért, sajátos szokásainkért, földjeinkért, termékeinkért, épített örökségünkért, önszerveződéseinkért, a kettős állampolgárságért, vendéglátóiparunkért. Így védjük a magyar nemzet keleti határát.”
Mégis mi inspirálta erre a pályára - kérdezte Lezsák Sándor.
„Édesapámnak köszönhetem, hogy ezen a pályán vagyok. 10. évfolyamos voltam a rendszerváltás idején, akkor 15 évesen léptem be az RMDSZ ifjúsági mozgalmába. Előtte, közben az iskolarádió vezetője voltam. A továbbtanulás foglalkoztatott, így a Századvégre és kolozsvári műszaki egyetem vasútépítő szakára adtam be felvételi kérelmemet. Az utóbbi oka, hogy nagyapám vasutas volt, és sokat mesélt a vasút szépségéről. Édesapám viszont rábeszélt, hogy jöjjek fel Pestre, és folytassam közéleti tevékenységemet.”
Mikor járt először Magyarországon?
-A rendszerváltás előtt háromszor is, de csak az 1987-esre emlékszem. Augusztus 20. volt. Gyermekként természetesen a tűzijáték is tetszett, de ennél sokkal lényegesebb, hogy akkor láttam először a Szent Koronát.
Nős, három leánygyermek édesapja. „Idősebbik lányaim tanulnak, de nagyon nehezen megy a román nyelv elsajátítása. Nagy drámánk, hogy a fiataljaink felét az érettségin megbuktatják. Hargita megyében folyamatosan alacsonyak az érettségi eredmények, kiemelten román nyelv és irodalomból. A román követelmények alapján mi és gyermekeink másodlagos állampolgároknak érezhetjük magunkat. Nem hiszen, hogy csak a Hargita megyei gyermekek buták, és a többi megye gyermekei pedig okosak. A Hargita megyei szülők és gyermekek túlnyomó többsége meg akarja tanulni a román nyelvet, de úgy látjuk, hogy az aktuális tanterv nem teszi ezt lehetővé. Még hány generáció kell élete első nagy kudarcát az érettségin elszenvedje? Az elmúlt években egy sor fiatalnak tették tönkre az életét. Valakinek felelősséget kell vállalnia előttük.”
Térjünk rá a megyére. Mekkora a magyar lakosság aránya Hargitában? –vette föl a Nemzeti Fórum elnöke.
„A lakosság 86%-a mondja magát magyarnak. A romák is felvállalják a magyar kultúrát. 2001 és 2011 közt jelentősen megnőtt a magyarság aránya a románságéhoz viszonyítva a megyében. A magyarországi nemzeti kormány családbarát intézkedéseit követő optimizmust mi is átvettük.”
Mi is az a Régiók Bizottsága, amelynek 2012-től a tagja?
1994-ben alakult, és lehetővé teszi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is beleszólhassanak az uniós jogalkotásba. A Régiók Bizottsága olyan fórum, ahol a régiók és városok megoszthatják egymással bevált gyakorlataikat, és párbeszédet folytathatnak az európai intézményekkel. Célja, hogy Európa közelebb kerülhessen polgáraihoz, és erősödjön a szubszidiaritás kultúrája. Ami Hargita Megye Tanácsát illeti, már eddig is igyekezett erősíteni a térség nemzetközi kapcsolatait gazdasági és kulturális téren egyaránt, a Régiók Bizottságában való képviselet pedig további lehetőséget jelent. Borboly Csaba igyekszik minél hangsúlyosabban képviselni a székelyföldi és a többi magyarlakta térséget az uniós testületben.
Eredményként értékelte, hogy visszakerült közösségi tulajdonba a kommunizmus idején elvett föld és erdő. Ahogy azt is, hogy nem lehet megváltoztatni úgy a közigazgatási határokat, hogy azáltal megváltozzon a kisebbség aránya – mint Felvidéken.
És akkor most ÚZVÖLGYE. Mielőtt Lezsák Sándor rátért volna a temető ügyére, levetítették a gyalázatos atrocitást, s azután az augusztusi békés megemlékezést.
Borboly közölte, hogy „nagyon sok magyar filmezett a helyszínen, és ennek köszönhetően megtudták az azonosítások során, hogy nem csak a konstancai focicsapat ultráit vezényelték oda, de még voltak ott olyan leszerelt katonák, akik Afganisztánban harcoltak. Engem egy ilyen katona fenyegetett meg életveszélyesen a kapuáttöréskor, az imalánc idején.”
Amint megtudtuk jelenleg főleg jogi eszközökkel próbálnak érvényt szerezni az igazságnak a temető ügyében. Már az is nagy eredmény, hogy leváltották a liberális Maricica-Luminiţa Coşa-t, a romániai Bákó megye prefektusát.
A politikusnőről tudni kell, hogy azzal váltotta ki a magyar közvélemény haragját, hogy előbb törvénytelennek ítélte meg a dormánfalvi polgármesternek az úzvölgyi temetőben végrehajtott építkezéseit, majd június 6-án mégis arra utasította a csendőrséget, hogy biztosítsák a román soviniszták zavartalan temetőgyalázását.
Borboly Csaba leszögezte: nem vagyok híve a kirúgásoknak, de a Bákó megyei prefektus asszony (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért) a dormánfalvi polgármester (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért) törvénytelenségeit igyekezett eltakarni. A sors úgy hozta, hogy Úzvölgye miatt fogyott el a biztos parlamenti többség. Úgyhogy akár nevezhetnénk Úzvölgye „áldozatának” is. De nem áldozat! Felelnie kell a mandátuma alatt elkövetett törvénytelen intézkedésekért.
Az úzvölgyi temető ügyének egyszerű a megoldása: „csupán” be kell tartani a törvényeket. Persze Romániában a törvénytisztelet nem olyan egyértelmű. Nem adjuk fel, jogi úton keressük a megoldást – közölte az elnök. Bízik abban, hogy a többséget sem lehet örökké a bukaresti média által manipulálni, s ahogy gyűlnek a temető ügyében az igazuk mellett a bizonyítékok, úgy csökken a vehemenciája a hazugságoknak a sajtóban.
Fontosnak tartja, hogyha nem álltak volna ki egységesen Úzvölgye ügyében, azzal a jogtiprás újabb módszereinek bevetését segítették volna elő. „Ugyanakkor fontos, hogy megakadályozzuk a román betonkeresztek zsákba burkolásához hasonló provokatív lépéseket, mert az atrocitás előtt csak erről harsogott a román média.”
Az est végén leszögezte: az erdélyi magyar pártok helyben versenyezzenek egymással, de országos szinten csak akkor érünk el eredményt, ha összefogunk, és erős parlamenti képviselettel rendelkezünk.
A szerdai rendezvényt a Lakitelek Népfőiskola támogatta.
Medveczky Attila, magyarforum.hu
„A mai estének három feladata van. Az első, hogy ismerjük meg a Kárpát-medencei fiatal magyar politikus nemzedék jeles személyiségét. Majd arra kérem elnök urat, hogy beszéljen a Hargitáról. Végül rátérünk az úzvölgyi temető ügyére” – kezdte köszöntőjét Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke, a beszélgetés vezetője. Majd hozzátette: „Borboly Csaba 2011-től az RMDSZ Szövetségi Elnökségének tagja, és 11 esztendeje a Hargita Megye Tanácsának elnöke. 45 éves. Mögötte kemény küzdelmek, s előtte áll egy még nehezebb időszak.”
Honnan ez a kisugárzó derű, ami mindig áradt Borboly Csabából, még a legnehezebb időszakokban is? Beszéljen a felmenőiről – kérte vendégét az Országgyűlés alelnöke.
„Gyergyótekerőpatakon születtem 1974. augusztus 8-án, gyermekkoromat Gyergyócsomafalván töltöttem. Édesapám állatorvos, bizonyára innen eredeztethető, hogy nagyon kedveljük a lovakat. Édesanyám könyvelő, bátyám Budapesten él, húgom pedig 13 évvel fiatalabb nálam. 1992-ben érettségiztem a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium informatika szakán, majd a budapesti Századvég Politikai Iskola politikai menedzsment szakára jártam az 1992–93-as tanévben. Ezt követően, 1993–99 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológus szakán végeztem tanulmányaimat, diplomámat Romániában 2001-ben honosítottam közigazgatás-tudomány szakon. Tehát 1999-ben tértem vissza Erdélybe. Hála Istennek olyan tanáraim voltak, akik nem csak úgymond csuklóból végezték a közélet művelését” – kezdte Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke kiemelte, „egy dologban mindig is kitartó voltam; ha mellettünk áll az igazság, és hiszünk abban, hogy egy feladatot tisztességesen, megfelelő módon képesek vagyunk megoldani, akkor sosem szabad megfutamodni, hanem csapatot kell szervezni. Mindig a szolidaritásban és a csapatmunkában hittem.”
Az életrajzi adatok után arról szólt, hogy Csomafalván két évig éltek tömbházban, míg fel nem épült a házuk. 12-14 évesen voltak már állatai, nagyszüleinek nyaranta segített a mezőgazdasági munkában – tehát a vidéki élethez kötődik. Emellett rendszeresen járt templomba, vasárnaponként ministrált.
„Gyerekkorom kedvenc regénye volt A Pál utcai fiúk” – válaszolta Borboly, mikor Lezsák első olvasmányélményeiről kérdezte. A háromszéki politikus most is elérzékenyül, amikor újraolvassa a könyvet. Ahogy más helyen is nyilatkozta, sosem akart erős, durva, másokat ledorongoló vörös inges lenni, aki az erő és a többség elve mentén mindenkire mindent ráerőszakol, és akinek ha valaki nem rokonszenves, felnyomja a falra. Mindig is Nemecsek akart lenni, aki hisz a jóban, társaiért, amit tud megtesz, a dolgokat a maga rendjén és rendszerében kívánja megváltoztatni, és ha ezért „közlegény” marad, akkor sem ijed meg. A megbecsülést, elismerést nem fenyegetéssel kívánja elérni, hanem úgy, hogy tartja a szavát.
„Nem szabad félni, mert ha félünk, akkor az lebilincseli gondolatunkat, cselekedetünket, és ezáltal elveszítjük gondolat- és cselekvési szabadságunkat. Hiszek Istenben. Hiszem, hogy felebarátunkat szeretnünk kell, még akkor is, ha az téved, hibázik, netalán rosszat tesz. Hiszek a megbocsátásban és a felebaráti szeretetben. Mi jogon ne hinnék? De!
Természetesen sajátos kisebbségi jogainkért harcolni kell. Szimbólumainkért, történelmünk oktatásáért, közösségi javainkért, sajátos szokásainkért, földjeinkért, termékeinkért, épített örökségünkért, önszerveződéseinkért, a kettős állampolgárságért, vendéglátóiparunkért. Így védjük a magyar nemzet keleti határát.”
Mégis mi inspirálta erre a pályára - kérdezte Lezsák Sándor.
„Édesapámnak köszönhetem, hogy ezen a pályán vagyok. 10. évfolyamos voltam a rendszerváltás idején, akkor 15 évesen léptem be az RMDSZ ifjúsági mozgalmába. Előtte, közben az iskolarádió vezetője voltam. A továbbtanulás foglalkoztatott, így a Századvégre és kolozsvári műszaki egyetem vasútépítő szakára adtam be felvételi kérelmemet. Az utóbbi oka, hogy nagyapám vasutas volt, és sokat mesélt a vasút szépségéről. Édesapám viszont rábeszélt, hogy jöjjek fel Pestre, és folytassam közéleti tevékenységemet.”
Mikor járt először Magyarországon?
-A rendszerváltás előtt háromszor is, de csak az 1987-esre emlékszem. Augusztus 20. volt. Gyermekként természetesen a tűzijáték is tetszett, de ennél sokkal lényegesebb, hogy akkor láttam először a Szent Koronát.
Nős, három leánygyermek édesapja. „Idősebbik lányaim tanulnak, de nagyon nehezen megy a román nyelv elsajátítása. Nagy drámánk, hogy a fiataljaink felét az érettségin megbuktatják. Hargita megyében folyamatosan alacsonyak az érettségi eredmények, kiemelten román nyelv és irodalomból. A román követelmények alapján mi és gyermekeink másodlagos állampolgároknak érezhetjük magunkat. Nem hiszen, hogy csak a Hargita megyei gyermekek buták, és a többi megye gyermekei pedig okosak. A Hargita megyei szülők és gyermekek túlnyomó többsége meg akarja tanulni a román nyelvet, de úgy látjuk, hogy az aktuális tanterv nem teszi ezt lehetővé. Még hány generáció kell élete első nagy kudarcát az érettségin elszenvedje? Az elmúlt években egy sor fiatalnak tették tönkre az életét. Valakinek felelősséget kell vállalnia előttük.”
Térjünk rá a megyére. Mekkora a magyar lakosság aránya Hargitában? –vette föl a Nemzeti Fórum elnöke.
„A lakosság 86%-a mondja magát magyarnak. A romák is felvállalják a magyar kultúrát. 2001 és 2011 közt jelentősen megnőtt a magyarság aránya a románságéhoz viszonyítva a megyében. A magyarországi nemzeti kormány családbarát intézkedéseit követő optimizmust mi is átvettük.”
Mi is az a Régiók Bizottsága, amelynek 2012-től a tagja?
1994-ben alakult, és lehetővé teszi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is beleszólhassanak az uniós jogalkotásba. A Régiók Bizottsága olyan fórum, ahol a régiók és városok megoszthatják egymással bevált gyakorlataikat, és párbeszédet folytathatnak az európai intézményekkel. Célja, hogy Európa közelebb kerülhessen polgáraihoz, és erősödjön a szubszidiaritás kultúrája. Ami Hargita Megye Tanácsát illeti, már eddig is igyekezett erősíteni a térség nemzetközi kapcsolatait gazdasági és kulturális téren egyaránt, a Régiók Bizottságában való képviselet pedig további lehetőséget jelent. Borboly Csaba igyekszik minél hangsúlyosabban képviselni a székelyföldi és a többi magyarlakta térséget az uniós testületben.
Eredményként értékelte, hogy visszakerült közösségi tulajdonba a kommunizmus idején elvett föld és erdő. Ahogy azt is, hogy nem lehet megváltoztatni úgy a közigazgatási határokat, hogy azáltal megváltozzon a kisebbség aránya – mint Felvidéken.
És akkor most ÚZVÖLGYE. Mielőtt Lezsák Sándor rátért volna a temető ügyére, levetítették a gyalázatos atrocitást, s azután az augusztusi békés megemlékezést.
Borboly közölte, hogy „nagyon sok magyar filmezett a helyszínen, és ennek köszönhetően megtudták az azonosítások során, hogy nem csak a konstancai focicsapat ultráit vezényelték oda, de még voltak ott olyan leszerelt katonák, akik Afganisztánban harcoltak. Engem egy ilyen katona fenyegetett meg életveszélyesen a kapuáttöréskor, az imalánc idején.”
Amint megtudtuk jelenleg főleg jogi eszközökkel próbálnak érvényt szerezni az igazságnak a temető ügyében. Már az is nagy eredmény, hogy leváltották a liberális Maricica-Luminiţa Coşa-t, a romániai Bákó megye prefektusát.
A politikusnőről tudni kell, hogy azzal váltotta ki a magyar közvélemény haragját, hogy előbb törvénytelennek ítélte meg a dormánfalvi polgármesternek az úzvölgyi temetőben végrehajtott építkezéseit, majd június 6-án mégis arra utasította a csendőrséget, hogy biztosítsák a román soviniszták zavartalan temetőgyalázását.
Borboly Csaba leszögezte: nem vagyok híve a kirúgásoknak, de a Bákó megyei prefektus asszony (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért) a dormánfalvi polgármester (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért) törvénytelenségeit igyekezett eltakarni. A sors úgy hozta, hogy Úzvölgye miatt fogyott el a biztos parlamenti többség. Úgyhogy akár nevezhetnénk Úzvölgye „áldozatának” is. De nem áldozat! Felelnie kell a mandátuma alatt elkövetett törvénytelen intézkedésekért.
Az úzvölgyi temető ügyének egyszerű a megoldása: „csupán” be kell tartani a törvényeket. Persze Romániában a törvénytisztelet nem olyan egyértelmű. Nem adjuk fel, jogi úton keressük a megoldást – közölte az elnök. Bízik abban, hogy a többséget sem lehet örökké a bukaresti média által manipulálni, s ahogy gyűlnek a temető ügyében az igazuk mellett a bizonyítékok, úgy csökken a vehemenciája a hazugságoknak a sajtóban.
Fontosnak tartja, hogyha nem álltak volna ki egységesen Úzvölgye ügyében, azzal a jogtiprás újabb módszereinek bevetését segítették volna elő. „Ugyanakkor fontos, hogy megakadályozzuk a román betonkeresztek zsákba burkolásához hasonló provokatív lépéseket, mert az atrocitás előtt csak erről harsogott a román média.”
Az est végén leszögezte: az erdélyi magyar pártok helyben versenyezzenek egymással, de országos szinten csak akkor érünk el eredményt, ha összefogunk, és erős parlamenti képviselettel rendelkezünk.
A szerdai rendezvényt a Lakitelek Népfőiskola támogatta.
Medveczky Attila, magyarforum.hu