Kína érdeke is az, hogy az ázsiai állam mind nagyobb szeletet hasítson ki magának a nagy vásárlóerejű amerikai piacból. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke a Twitteren jelentette be, hogy az amerikaiaknak és a kínaiaknak sikerült megegyezésre jutniuk a két ország közötti vitás kereskedelmi kérdések ügyében. Ezzel egy időben a Kínai Népköztársaság vezetői is a nyilvánosság tudtára hozták, hogy a vitás kérdésekről részmegállapodás született. Az egyezség értelmében Peking több amerikai terméket és szolgáltatást vásárol, míg Washington csökkenti a korábban kiszabott pótvámokat, valamint vállalja, hogy további vámok kivetésétől tartózkodik.
Donald Trump azt is közölte, hogy a konfliktus mihamarabbi lezárása érdekében nem várják meg a résztárgyalásokkal a jövő évi amerikai elnökválasztást, hanem azonnal megkezdik az egyeztetéseket. Nem véletlen az elnök döntése, hiszen a Kínával meglévő viták további mélyülése az elnökválasztási kampány egyik kulcsmotívuma lehetne, amelynek az amerikai lakosság mindennapjaira gyakorolt negatív hatásait taglaló kimagyarázása igen kínos pillanatokat tudna okozni Trumpnak.
Márpedig az amerikaiak életét alapvetően határozzák meg a kínai termékek. Mindent elmond az az adat, hogy az Egyesült Államokba importált termékek közel 22 százaléka Kínából érkezik. Ebből adódik, hogy az Egyesült Államok lakosságának a legkevésbé sem érdeke, hogy drágán jusson a kínai árukhoz, hiszen azok a mindennapi vásárlásaikban jelentős szerepet kapnak.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a kínai áruk nagyarányú amerikai piaci részesedése miatt a pekingi vezetés is érdekelt abban, hogy a termékek minél megfizethetőbben kerüljenek a vásárlók elé, hiszen csak így tartható fenn a jelenlegi állapot. Márpedig Kína érdeke az, hogy az ázsiai állam mind nagyobb szeletet hasítson ki magának a nagy vásárlóerejű amerikai piacból. Az ok pedig nem egyszerűen a mind nagyobb nyereség iránti vágyban keresendő, hanem abban a tényben is, hogy így stabilan fenntartható a kínai foglalkoztatottság, vagyis alacsonyan tartható a munkanélküliség, amely viszont fokozza a társadalmi stabilitást, ezzel együtt a politikai rendszer legitim létét.
A washingtoni állásfoglalás szerint egyértelműen siker, hogy a kínaiak a korábbinál nagyobb mennyiségű amerikai gabona jövőbeni megvásárlását vállalták. Ami egyrészt igaz, hiszen minden esetben pozitívumként kell kezelni, ha több terméket tudok a piacon értékesíteni. Azonban érdemes a kép teljességéhez hozzátenni, hogy Kína érdekeitől nem áll olyan nagyon messze a különböző mezőgazdasági termékek behozatala, mivel mindössze nagyjából az ország egytizede vonható mezőgazdasági művelés alá, amelynek ugyanakkor a világ népességének majdnem egyötödét kellene élelemmel ellátnia. A kínai életszínvonal emelkedése természetesen hozza magával az élelmiszerfogyasztás növekedését is, ami korábban a nyugati államoknál is kimutathatóan jelentkezett. Márpedig amikor ez bekövetkezik, akkor a globális élelmiszer-elosztás új kihívásokkal fog szembenézni. Így, bár a jelenlegi kommentárok alapján az a tény, hogy Kína nagyobb mennyiségű gabonát fog vásárolni Amerikából, mint korábban egyértelműen Washington diplomáciai sikerét jelzik, a valóságban azonban ez mégsem ennyire egyértelmű. A pekingi vezetés számára legalább akkora sikert jelent, hogy a jövőben a hazai termésszámoktól és termésátlagtól függetlenül lehetősége nyílik a folyamatos, a növekvő igényeket is kielégítő gabonamennyiség biztosítására.
Nem szabad továbbá azt sem elfelejteni, hogy a megegyezés még csak egy részmegállapodás, a teljes és végleges egyezséghez még hosszú, az eltérő érdekekből eredő buktatókkal teli út vezet. A két vezető gazdasági hatalom szembenállása rendkívül negatív hatással van a világgazdaságra, gyakorlatilag a Föld összes államára. Elhúzódása, esetleges elmélyülése katasztrofális következményekkel járna, ezért annak mihamarabbi konszenzusos lezárása globális érdek.
Az amerikai–kínai gazdasági háború lezárását előrevetítő, első lépésként értelmezhető részmegállapodás mindenképpen bizakodásra ad okot. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nemzetközi kapcsolatok folyamatait az egyes államok érdekei alakítják, az érdekek pedig, főként két egymás érdekszféráját súroló nagyhatalom esetében, gyakran pillanatról pillanatra változhatnak.
A szerző a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője .
Magyar Hírlap
Márpedig az amerikaiak életét alapvetően határozzák meg a kínai termékek. Mindent elmond az az adat, hogy az Egyesült Államokba importált termékek közel 22 százaléka Kínából érkezik. Ebből adódik, hogy az Egyesült Államok lakosságának a legkevésbé sem érdeke, hogy drágán jusson a kínai árukhoz, hiszen azok a mindennapi vásárlásaikban jelentős szerepet kapnak.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a kínai áruk nagyarányú amerikai piaci részesedése miatt a pekingi vezetés is érdekelt abban, hogy a termékek minél megfizethetőbben kerüljenek a vásárlók elé, hiszen csak így tartható fenn a jelenlegi állapot. Márpedig Kína érdeke az, hogy az ázsiai állam mind nagyobb szeletet hasítson ki magának a nagy vásárlóerejű amerikai piacból. Az ok pedig nem egyszerűen a mind nagyobb nyereség iránti vágyban keresendő, hanem abban a tényben is, hogy így stabilan fenntartható a kínai foglalkoztatottság, vagyis alacsonyan tartható a munkanélküliség, amely viszont fokozza a társadalmi stabilitást, ezzel együtt a politikai rendszer legitim létét.
A washingtoni állásfoglalás szerint egyértelműen siker, hogy a kínaiak a korábbinál nagyobb mennyiségű amerikai gabona jövőbeni megvásárlását vállalták. Ami egyrészt igaz, hiszen minden esetben pozitívumként kell kezelni, ha több terméket tudok a piacon értékesíteni. Azonban érdemes a kép teljességéhez hozzátenni, hogy Kína érdekeitől nem áll olyan nagyon messze a különböző mezőgazdasági termékek behozatala, mivel mindössze nagyjából az ország egytizede vonható mezőgazdasági művelés alá, amelynek ugyanakkor a világ népességének majdnem egyötödét kellene élelemmel ellátnia. A kínai életszínvonal emelkedése természetesen hozza magával az élelmiszerfogyasztás növekedését is, ami korábban a nyugati államoknál is kimutathatóan jelentkezett. Márpedig amikor ez bekövetkezik, akkor a globális élelmiszer-elosztás új kihívásokkal fog szembenézni. Így, bár a jelenlegi kommentárok alapján az a tény, hogy Kína nagyobb mennyiségű gabonát fog vásárolni Amerikából, mint korábban egyértelműen Washington diplomáciai sikerét jelzik, a valóságban azonban ez mégsem ennyire egyértelmű. A pekingi vezetés számára legalább akkora sikert jelent, hogy a jövőben a hazai termésszámoktól és termésátlagtól függetlenül lehetősége nyílik a folyamatos, a növekvő igényeket is kielégítő gabonamennyiség biztosítására.
Nem szabad továbbá azt sem elfelejteni, hogy a megegyezés még csak egy részmegállapodás, a teljes és végleges egyezséghez még hosszú, az eltérő érdekekből eredő buktatókkal teli út vezet. A két vezető gazdasági hatalom szembenállása rendkívül negatív hatással van a világgazdaságra, gyakorlatilag a Föld összes államára. Elhúzódása, esetleges elmélyülése katasztrofális következményekkel járna, ezért annak mihamarabbi konszenzusos lezárása globális érdek.
Az amerikai–kínai gazdasági háború lezárását előrevetítő, első lépésként értelmezhető részmegállapodás mindenképpen bizakodásra ad okot. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nemzetközi kapcsolatok folyamatait az egyes államok érdekei alakítják, az érdekek pedig, főként két egymás érdekszféráját súroló nagyhatalom esetében, gyakran pillanatról pillanatra változhatnak.
A szerző a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője .
Magyar Hírlap