Nem lehet mindenre és mindenkire egyformán figyelni
Az elmúlt időszakban politikusaink és a közvélemény figyelmét egyaránt jórészt elkerülték a kanadai politikai fejlemények, bennük Justin Trudeau miniszterelnöksége, illetve a megválasztásában szerepet játszó Soros-tevékenység.
Pedig tanulságos lehetne számunkra egy-két mozzanat, nem utolsó sorban az könnyen belátható hasonlóság és párhuzamosság révén. Ilyenek valóban könnyen fölfedezhetők a közelmúlt történéseinek tükrében, mint pl. a tavalyelőtti fontos, mégis kevés visszhangot kiváltó kettős évforduló (Kanadában az ország születésének, valamint nálunk a Kiegyezésnek, azaz félig-meddig Magyarország újjászületésének 150. évfordulója). Most azonban egy másfajta jelenségről van szó. Alább nem részletes elemzés következik. Ebben a keretben nincs is mód rá, csupán mintegy fölvillantanék néhány jellemző összefüggést, részint személyes tapasztalat alapján.
A legutóbbi kanadai választásokat elveszítették a konzervatívok, így a kissé szürke, de viszonylag jól kormányzó addigi miniszterelnök, Stephen Harper kiesett a hatalomból. Helyét a liberális Justin Trudeau, (a legendás Pierre Trudeau néhai miniszterelnök fia) vette át. A fiatal Trudeau győzelme sokak számára váratlan volt. Sok minden szólt mellette, ezek azonban többnyire nem politikai tényezők voltak. Eleve vonzó volt a fiatalsága (a kampány idején alig volt 40 éves), megjelenése, mellyel rendkívül népszerű volt a nők körében, továbbá két nyelven beszél tökéletesen (anyanyelve mellett angolul is, ami gyakran nem jellemző a francia-kanadai politikusokra), és így tovább. Mindez azonban az utólag napvilágra került információk szerint valószínűleg nem lett volna elég Trudeau és a Liberális Párt győzelméhez.
A kampány során hivatalból többször találkoztam Trudeau-val. Többnyire külpolitikai elképzeléseiről próbáltam tájékozódni; egyik beszélgetésünk alkalmával egy akkor kritikus külügyi helyzetről, a kezeléséről, illetve a megoldásáról és Kanada lehetséges szerepéről kérdeztem. Azóta is kisértést érzek, hogy (a főnökeimnek tett jelentéseken túl) elmondjam, vagy leírjam, miket válaszolt; legyen elég ennyi: olyan ismerethiányt és zavarodottságot árult el, hogy azt gondoltam, bár nem az én dolgom, de nem lenne jó, ha ez az ember lenne Kanada vezetője.
Nos, az lett. Működése szerint máig sem haladta meg jelentékenyen önmagát; ezt mutatja Kanada indiai vagy főként kínai kapcsolatainak nem túl kedvező alakulása, vagy otthon pl. az, hogy minden koncepció, cél és kritika nélkül engedi be az országba a migránsokat, ami még azzal együtt is túlzás, hogy Kanada a multikulturalizmus nemzetközi zászlóvivője, egyébként maga Trudeau pedig korábban a liberális árnyékkormány multikulturális ügyekért felelős minisztere volt. Nemrégiben egy Ipsos-fölmérés eredménye szerint „ha holnap lennének a választások, Trudeau simán megbukna”. Sokan kérdezik: hogyan lehetett egy ilyen inkompetens ember az ország miniszterelnöke. A válasz, vagy legalábbis egy része mostanában kezd kibontakozni és lényegében így hangzik: masszív külső anyagi segítséggel.
A fokozatosan kiszivárgó információk alapján hamarosan a 2015-ös választások után elkezdték a vesztesek megkérdőjelezni a liberális kampány finanszírozásának tisztaságát és törvényességét, de már akkor is, amikor a konzervatívok fellegvárának számító nyugati tartományokban váratlanul és érthetetlenül nagy számban születtek liberális választókerületi győzelmek, többükben minimális többséggel. Annyi már világos, hogy nem szavazási csalásról, hanem nagy volumenű illegális – külföldről, az USA-ból származó és irányított – kampány-finanszírozási csalásról volt szó. Mindez tavalyelőtt emelkedett egyértelműen fölül a szóbeszéden és a föltételezéseken, amikor megjelent a kanadai parlamentben egy 36 oldalas tanulmány a választási csalások és visszaélések részletes leírásával és elemzésével. A bizonytalanság ezek után már csak abban van, hogy hogyan fog alakulni és mi lesz mindennek a következménye.
A szálak nagyrészt Soros Györgyhöz és szervezeteihez vezettek. Kiderült, hogy mivel a pénzek kifizetésére közvetlenül nem volt mód, nagy hirtelen több mint 50 un. „harmadik pártot” hoztak létre, melyeken keresztül sikerült átjátszani a pénzeket a liberálisokhoz, sok millió dollár értékben. Ugyanilyen szervezeteken keresztül folyatott át nagy összegeket a kaliforniai és New Yorki-i székhelyű Tides Foundation, ami egy Soros-kötődésű és nagy összegek fölött rendelkező alapítvány. Még talán részben föltáratlan, de valószínűleg legalább ugyanilyen fontos Soros Nyílt Társadalom nevű alapítványának a szerepe. Mintegy 25 választási körzetben fordították meg ezekkel az eszközökkel Kanadában az egyébként várható eredményt, ami bőven elég volt a parlamenti választások végeredményének eldöntésére.
A beavatkozás és általában Soros tevékenysége ez idő tájt kezd jobban tudatosulni a médiában, valamint a kanadai közvéleményben egyaránt. Egyre inkább levonják a következtetést is. „Ideje, hogy Kanada végre föllépjen George Soros és Nyílt Társadalom alapítványa ellenében” – írja a Zero Hedge alternatív újság egyik közelmúltbeli száma. Ugyanebben az újságban J.C. Collins „Kanadának be kell tiltania George Soros alapítványait” c. cikkében már kitágítja és szélesebb nemzetközi kitekintésben vizsgálja a kérdést:
„Soros és alapítványai biztosítják az anyagiakat azoknak a mozgalmaknak a számára, amelyek támadják a nemzeti identitást, szorgalmazzák az abortuszt és a válásokat….” majd lejjebb:
„A Nyílt Társadalom alapítvány befurakodott számos nemzet oktatási rendszerébe oly módon, hogy finanszíroz meghatározott tárgyakat és kurzusokat. Ez olyan régóta folyik, hogy Nyugaton a legtöbb oktató ma már a balliberális agendát képviseli és támogatja anélkül, hogy tudatában lenne: manipulálták a saját kultúrájának a belülről történő szétrombolására.” Zero Hedge, 2017. május 23.
Ennek és számos hasonló megállapításnak a tükrében óhatatlanul eszébe jut az embernek több hazai ellenzéki politikus véleménye és kijelentése, melyet a választási kampány idején hangoztatott, megkérdőjelezve a veszélyt, gyakran nemes egyszerűséggel így fogalmazva meg: „nincs Soros-terv”. A kampány azonban régen elmúlt. Itthon Európában most újabb kampánynak nézünk elébe. A tényeket nem lehet vég nélkül tagadni. Mindannyiunk önvédelme érdekében föl kell ismerni és a megfelelő cselekvés föltételeként tudatosítani kell őket.
Pordány László, volt kanadai nagykövet
A Nemzeti Fórum külügyi tanácsadója
A legutóbbi kanadai választásokat elveszítették a konzervatívok, így a kissé szürke, de viszonylag jól kormányzó addigi miniszterelnök, Stephen Harper kiesett a hatalomból. Helyét a liberális Justin Trudeau, (a legendás Pierre Trudeau néhai miniszterelnök fia) vette át. A fiatal Trudeau győzelme sokak számára váratlan volt. Sok minden szólt mellette, ezek azonban többnyire nem politikai tényezők voltak. Eleve vonzó volt a fiatalsága (a kampány idején alig volt 40 éves), megjelenése, mellyel rendkívül népszerű volt a nők körében, továbbá két nyelven beszél tökéletesen (anyanyelve mellett angolul is, ami gyakran nem jellemző a francia-kanadai politikusokra), és így tovább. Mindez azonban az utólag napvilágra került információk szerint valószínűleg nem lett volna elég Trudeau és a Liberális Párt győzelméhez.
A kampány során hivatalból többször találkoztam Trudeau-val. Többnyire külpolitikai elképzeléseiről próbáltam tájékozódni; egyik beszélgetésünk alkalmával egy akkor kritikus külügyi helyzetről, a kezeléséről, illetve a megoldásáról és Kanada lehetséges szerepéről kérdeztem. Azóta is kisértést érzek, hogy (a főnökeimnek tett jelentéseken túl) elmondjam, vagy leírjam, miket válaszolt; legyen elég ennyi: olyan ismerethiányt és zavarodottságot árult el, hogy azt gondoltam, bár nem az én dolgom, de nem lenne jó, ha ez az ember lenne Kanada vezetője.
Nos, az lett. Működése szerint máig sem haladta meg jelentékenyen önmagát; ezt mutatja Kanada indiai vagy főként kínai kapcsolatainak nem túl kedvező alakulása, vagy otthon pl. az, hogy minden koncepció, cél és kritika nélkül engedi be az országba a migránsokat, ami még azzal együtt is túlzás, hogy Kanada a multikulturalizmus nemzetközi zászlóvivője, egyébként maga Trudeau pedig korábban a liberális árnyékkormány multikulturális ügyekért felelős minisztere volt. Nemrégiben egy Ipsos-fölmérés eredménye szerint „ha holnap lennének a választások, Trudeau simán megbukna”. Sokan kérdezik: hogyan lehetett egy ilyen inkompetens ember az ország miniszterelnöke. A válasz, vagy legalábbis egy része mostanában kezd kibontakozni és lényegében így hangzik: masszív külső anyagi segítséggel.
A fokozatosan kiszivárgó információk alapján hamarosan a 2015-ös választások után elkezdték a vesztesek megkérdőjelezni a liberális kampány finanszírozásának tisztaságát és törvényességét, de már akkor is, amikor a konzervatívok fellegvárának számító nyugati tartományokban váratlanul és érthetetlenül nagy számban születtek liberális választókerületi győzelmek, többükben minimális többséggel. Annyi már világos, hogy nem szavazási csalásról, hanem nagy volumenű illegális – külföldről, az USA-ból származó és irányított – kampány-finanszírozási csalásról volt szó. Mindez tavalyelőtt emelkedett egyértelműen fölül a szóbeszéden és a föltételezéseken, amikor megjelent a kanadai parlamentben egy 36 oldalas tanulmány a választási csalások és visszaélések részletes leírásával és elemzésével. A bizonytalanság ezek után már csak abban van, hogy hogyan fog alakulni és mi lesz mindennek a következménye.
A szálak nagyrészt Soros Györgyhöz és szervezeteihez vezettek. Kiderült, hogy mivel a pénzek kifizetésére közvetlenül nem volt mód, nagy hirtelen több mint 50 un. „harmadik pártot” hoztak létre, melyeken keresztül sikerült átjátszani a pénzeket a liberálisokhoz, sok millió dollár értékben. Ugyanilyen szervezeteken keresztül folyatott át nagy összegeket a kaliforniai és New Yorki-i székhelyű Tides Foundation, ami egy Soros-kötődésű és nagy összegek fölött rendelkező alapítvány. Még talán részben föltáratlan, de valószínűleg legalább ugyanilyen fontos Soros Nyílt Társadalom nevű alapítványának a szerepe. Mintegy 25 választási körzetben fordították meg ezekkel az eszközökkel Kanadában az egyébként várható eredményt, ami bőven elég volt a parlamenti választások végeredményének eldöntésére.
A beavatkozás és általában Soros tevékenysége ez idő tájt kezd jobban tudatosulni a médiában, valamint a kanadai közvéleményben egyaránt. Egyre inkább levonják a következtetést is. „Ideje, hogy Kanada végre föllépjen George Soros és Nyílt Társadalom alapítványa ellenében” – írja a Zero Hedge alternatív újság egyik közelmúltbeli száma. Ugyanebben az újságban J.C. Collins „Kanadának be kell tiltania George Soros alapítványait” c. cikkében már kitágítja és szélesebb nemzetközi kitekintésben vizsgálja a kérdést:
„Soros és alapítványai biztosítják az anyagiakat azoknak a mozgalmaknak a számára, amelyek támadják a nemzeti identitást, szorgalmazzák az abortuszt és a válásokat….” majd lejjebb:
„A Nyílt Társadalom alapítvány befurakodott számos nemzet oktatási rendszerébe oly módon, hogy finanszíroz meghatározott tárgyakat és kurzusokat. Ez olyan régóta folyik, hogy Nyugaton a legtöbb oktató ma már a balliberális agendát képviseli és támogatja anélkül, hogy tudatában lenne: manipulálták a saját kultúrájának a belülről történő szétrombolására.” Zero Hedge, 2017. május 23.
Ennek és számos hasonló megállapításnak a tükrében óhatatlanul eszébe jut az embernek több hazai ellenzéki politikus véleménye és kijelentése, melyet a választási kampány idején hangoztatott, megkérdőjelezve a veszélyt, gyakran nemes egyszerűséggel így fogalmazva meg: „nincs Soros-terv”. A kampány azonban régen elmúlt. Itthon Európában most újabb kampánynak nézünk elébe. A tényeket nem lehet vég nélkül tagadni. Mindannyiunk önvédelme érdekében föl kell ismerni és a megfelelő cselekvés föltételeként tudatosítani kell őket.
Pordány László, volt kanadai nagykövet
A Nemzeti Fórum külügyi tanácsadója